Jótékonysági estek – Malonyai Péter jegyzete

ALIGHA MEGLEPETÉS, hogy az MTK szép reményű futballcsapatát most éppen a kupában a másodosztályú Kecskemét múlta felül. A csapat szép csendben araszol a kieső helyek felé a bajnokságban, a legtöbb gólt kapta a mezőnyben (46), meccsenként több mint kettőt (2.19). Legutóbb Nyíregyházán hoztak szégyent a klubra (138 éves múlt), ahol – mit nekik kétszeri vezetés – sikerült összehozni a kétgólos vereséget.

Persze bravúr is akad a tarsolyukban: a Kazincbarcika elleni meccsek. Az újonc szerény ponttermésének (14) 42.85 százalékát a Hungária úti ifjak ellen szerezte, hatot. Kétszer győzte le az MTK-t, mindkétszer 3–1-re, a második vereség éppen a klub hagyományos jótékonysági báljának délutánjára esett, ahol a beszámolók szerint a klub elnöke, Deutsch Tamás ünnepi megnyitójában megemlítette, a csapat már jótékonykodott – a barcikaiakkal.

És ekkor kiderült, hogy van tartás a futballistákban! Megvárták, amíg társuk, Molnár Ádin átveszi a neki járó díjat, majd testületileg elvonultak. Ez ám az egység! Kár, hogy nem akkor volt látványos, amikor jobbról-balról jöttek a beadások, a védők pedig csak lesték, hogyan kapnak gólt az akciókból. Persze a nézelődésből az is kiderült, hogy eléggé ügyetlenek.
A téli szünet előtt Horváth Dávidot felfelé buktatták (a hosszú távú szakmai stratégia felelőse lett), Pinezits Mátét szerződtették a kispadra. „A csapat meglepődött, hogy Horváth Dávid távozik, sajnáljuk, hogy így alakult” – mondta akkor a Nemzeti Sportnak Demjén Patrik. A kapus azóta már Debrecenben tartalék, a helyére kölcsönvett Hegyi Krisztián eddig háromszor három gólt kapott. De a klubnál oly büszkén vállalt játékospolitika csúcsa Bévárdi Zsombor esete is. A nyáron jött, most ment. 

Higgyünk a dumában, biztos tudják a vezérek, mit miért tesznek (sokféle érdek létezik…), látszata viszont semmi. Egyszerűen rossz csapat az MTK. 

Véletlenek nincsenek. Rosszindulattal pedig ne vádoljanak, elvégre első meccsem egy BVSC–MTK (2:2) volt, nyolcévesen. A nagyapám vitt ki – ez ok az elfogultságra.

Meg a sértődésre – mert nekem szabad.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!