Gyász: elhunyt Mircea Lucescu, a „román futball nagymestere”

Kedd este 80 éves korában elhunyt Mircea Lucescu, a román labdarúgás egyik legsikeresebb edzője, aki 47 éves pályafutása során 11 klubot és két válogatottat irányított, 13 bajnoki cím mellett két európai trófeát is nyert.

Bár elsősorban edzőként volt híres, Mircea Lucescu játékosként is meghatározó tényező volt a román futballban, a Dinamo szélsőjeként ő volt az 1970-es világbajnokságon a válogatott csapatkapitánya. Már játékos-pályafutása során tudatosan készült az edzői karrierjére, amely tősgyökeres bukarestiként egy erdélyi városban, Vajdahunyadon kezdett el a másodosztályban, ahol játékosedzőként előbb az élvonalba, majd az európai kupaszerepléseig repítette a Corvinult. Még akkor is rendszeresen pályára lépett hunyadi színekben, amikor 1981 őszén, Kovács István utódaként alig 36 évesen kinevezték szövetségi kapitánynak.

A válogatottat a bukaresti csapatok helyett az Universitatea Craiovára és Vajdahunyadon felfedezett játékosaira építette, kiegészítve a Kovács által mellőzött Bölöni Lászlóval. Románia pedig az 1984-es Európa-bajnokság selejtezőinek legnagyobb meglepetését okozva, a világbajnok olaszokat, a svédeket és a csehszlovákokat megelőzve jutott ki a Franciaországban rendezett – akkor még nyolccsapatos – tornára. Olasz kollegájával, Enzo Bearzottal kialakított jó viszonyát pedig a rendszerváltás után kamatoztatta, amikor a 90-es évek legjavában a Serie A-ban dolgozhatott, azóta ez csupán Cristian Chivunak (Inter) jött össze a román edzők közül.

Már a 80-as években korát megelőző részletességgel elemezte a mérkőzéseket és ellenfeleket, ugyanakkor remek pedagógus is volt, aki külföldön is igyekezett új lendületett adni válságba jutott honfitársai karrierjének: így lett 1992-ben Gheorghe Hagi a sikertelen Real-évek után a Brescia játékosa. Az olasz klubban játékosa volt Marco Rossi is, a magyar válogatott szakvezetője a mai napig rendszeresen hivatkozik rá mestereként.

A román futballba csak rövid időre tért vissza az ezredforduló előtt, majd keletnek vette az irányt: négy isztambuli év után kereken 12 évet ült a Sahtar Doneck kispadján, amellyel nemcsak megtörte a Dinamo Kijev ukrán hegemóniáját, hanem 2009-ban az UEFA-kupa utolsó kiírását is megnyerte vele. A donecki klubbal azzal is történelmet írt, hogy 2006-ban saját fia ellen meccselt az UEFA-kupában, a csoportmeccset a Rapid Bucuresti-et irányító Razvan Lucescu nyerte meg 1–0-ra.

A kihívásokkal sosem törődött, korábbi klubjai legnagyobb riválisainál is bátran vállalt munkát (Dinamo és Rapid, Galatasaray és Besiktas, Sahar és Dinamo Kijev), legnagyobb bánata azonban az volt, hogy a román labdarúgás aranygenerációját nem irányíthatta válogatott szinten. Talán ezért is vállalta el 78 évesen még egyszer a nemzeti együttes irányítását, de a korábbinál jóval gyengébb minőségű kerettel már nem lehetett próféta a saját hazájában.

Az év eleje óta betegeskedő Lucescu alig tíz nappal halála előtt, az isztambuli világbajnoki pótselejtezőn (1–0 Törökország javára) ült utoljára a kispadon. Utolsó meccse egy hete Pozsonyban lett volna, de már a felkészülés után rosszul lett, a kórházban pedig szinte napról napra romlott az állapota, és a vasárnap hajnal óta kómában fekvő Lucescu szíve kedd este végleg leállt.

A legendás tréner családja körében távozott az élők sorából – számolt be róla többek között a Gazeta Sporturilor, a ProSport és a Golazo is.