„Egy közülünk” – így búcsúzik Argentína a visszavonuló Messitől

– Martin, találkoztunk Katarban a vb-döntő előtt és után. Emlékszem arra a katarzisra, amit rajtad láttam. Most, amikor megpillantottad Messi üzenetét, hogyan érintett?
– Az első reakcióm a szomorúság és a döbbenet volt. Amikor az ember azt látja, hogy Messi ezekben a napokban is milyen aktív, mennyi gólt szerez az MLS-ben, őszintén azt gondoltam, hogy még egyszer megpróbálja. Nem úgy, hogy lenne előtte valamilyen konkrét út vagy egy nagy, 2030-as cél, hanem egyszerűen csak úgy, hogy továbbra is menedéket talál abban a közegben, ahol boldog. Tudod, hogy elkerülhetetlen, tudod, hogy egyszer el fog jönni ez a pillanat, de ettől még nem lehet mosollyal fogadni.

– És közben mi történik ma Argentínában? Ha most kinézel Buenos Airesben az ablakon, vagy bekapcsolod a rádiót, a televíziót, megnézed a közösségi médiát, mi köszön vissza?
– Ma ez az egyetlen hír. Azon a napon, amikor Messi visszavonul az argentin válogatottságtól, minden más háttérbe szorul. Nincs gazdaság, nincs politika, nincs válság, nincs nagyvilág, nincs semmi más. Annyi különböző nézőpontból lehet ezt feldolgozni, annyi mindent lehet felidézni, újra átélni és megérteni. Ez az elmúlt húsz évünk története – és vannak, akiknek ez a húsz év jelenti az egész életüket.

– Talán éppen ezért érdekes visszanézni, honnan indult ez a történet. Ma már szinte felfoghatatlan, hogy ugyanazt az embert, akit egy egész ország ünnepel, korábban Argentínában komolyan kritizálták, sőt volt, amikor kifütyülték. Szerinted mi kellett ahhoz, hogy Messi végül valóban „a mi Leónk” legyen nálatok?
– Ez elsősorban generációk közötti konfliktus volt. Az új generáció Messi mellett nőtt fel, imádta őt, és megvédte a bántásokkal szemben. Az idősebb generációk viszont éveken keresztül mindenféle kritikával illették, és folyamatosan a nagy ikonokhoz, például Maradonához hasonlították. Aztán végül elkezdtek behódolni neki. Ennek talán a lehető legrosszabb pillanata 2011-ben volt, amikor hazai pályán kifütyülték a Kolumbia elleni 0–0 után a Copa Américán. Majd 2012-től jött a nagyszerű időszak, amikor Messi meccsenként több mint egy gólt átlagolt. A valódi egység szerintem az első Scaloni-féle Copa Américán született meg. Érdekes módon ez még nem Messi első nagy címe volt, hiszen Argentína az elődöntőben esett ki egy rossz VAR-döntés miatt. Messi akkor azzal vádolta a CONMEBOL-t, hogy meccseket manipulálnak, majd a Chile elleni bronzmérkőzésen összetűzésbe került Gary Medellel. Ebből lett pályafutása második piros lapja – érdekes, hogy az elsőt épp Budapesten, legelső válogatottsága során szerezte. De Chile ellen mi akkor úgy éreztük: megmutatta, hogy ő a vezető. Szinte költői, ahogy Messi képes volt átfordítani azt a gondolatot, hogy „Messi miatt kell nyernünk”, abba, hogy „Messiért kell nyernünk”. Ez megtörtént a szurkolókban, a csapattársakban, és azt hiszem, az egész világon is. Mindez egy olyan ember megkoronázása lett, akit korábban rengeteg ütés ért – ez egy klasszikus sportsikertörténet, olyan, mint Rocky Balboáé. De a bejárt út önmagáért beszél, s az, ahogyan ezt Messi lehajtott fejjel végigcsinálta. A 2007-es Copa América-döntő elvesztése. Vereség a 2014-es világbajnoki döntőben. A 2015-ös Copa América döntőjét is elbuktuk. És a 2016-os centenáriumi Copa Américán szintén kikaptunk. Számos súlyos padlózás jött a világ klubfutballjának akkori ikonja számára, ő mégis újra és újra megjelent, készen arra, hogy ismét megpróbálja. Ezért annyira szimbolikus az első valódi nagy címe, a 2021-es Copa América – amely tulajdonképpen a 2022-es katari világbajnoki győzelem előzménye volt.

– Te jobban látod, mennyire volt kegyetlen vele valójában az argentin közvélemény? És van-e ma bennük valamiféle bűntudat vagy akár egy kimondatlan „bocsáss meg, Leo”?
– Szeretem Claudio Borghi egyik mondását, aki az 1986-os világbajnok csapat tagja volt. Így fogalmazott az argentinokról: „Mindenki azt hiszi, hogy ért a szexhez, és mindenki azt hiszi, hogy ért a futballhoz. Negyvenmillió szövetségi kapitányunk van.” A kritikusok eltűntek anélkül, hogy valaha is elismerték volna: annak idején a kezdőcsapatok bejelentésekor még a balhátvéd Clemente Rodríguezt is jobban ünnepelték, mint Messit. Én ott voltam, emlékszem erre. A 2009-es világbajnoki selejtezők idején még ez volt a helyzet. A „Bocsáss meg, Leo!” gondolata akkor jelent meg igazán, amikor Messi a 2016-os Copa América elvesztése után úgy döntött, visszavonul a válogatottságtól. Az emberek – és a családja is – akkor győzték meg arról, hogy folytassa. Gyönyörű dolog, hogy ő sohasem vágott vissza. Sohasem beszélt a kritikusairól, pedig ezek a megjegyzések nagyon sokat ártottak neki, és mélyen megviselték.

– Messi a búcsúlevelében azt írta: „Köszönöm Istennek, hogy argentinnak teremtett.” Ez szerintem nagyon sokat elmond arról, mennyire fontos számára az identitása. Te hogyan látod: mit jelent egy argentin számára, hogy Messi, aki szinte Spanyolországban nőtt fel, végig Argentínát választotta?
– Messi a 2001-es válság gyermeke, ahogy sokan mások is, akik itt nőttek fel, majd kénytelenek voltak egy másik országba költözni, de sohasem veszítették el az identitásukat vagy éppen az argentin akcentusukat. Természetesen futballzseni volt, de az a történet, hogy egy család szétszakad, nagyon sok más argentin család történetéhez hasonló. Az identitás kérdése szerintem több ennél. Örültünk és büszkék lettünk volna akkor is, ha Messi megtapsolja a győztes Spanyolországot anélkül, hogy hátranézne a saját szurkolóira. De annak is örülünk és büszkék vagyunk rá, hogy egyetlen másodpercet sem töltött a győztesek nézegetésével, hanem inkább tisztelgett azok előtt a szurkolók előtt, akik elutaztak és követték őt.

– 2022-ben egész Argentína együtt ünnepelt Messivel. Most, a 2026-os döntő elvesztése és a visszavonulása után egészen más érzelmi helyzetben vagytok. Mit látsz most az embereken? A veszteség fáj jobban, vagy már kezd átfordulni az egész egy hatalmas köszönetté?
– Messi ott van a falainkon és a szívünkben, a Messi-legenda szerintem csak nőni, dagadni fog. De most az újjáépítés időszaka következik. Elképesztően nehéz elképzelni Argentínát Messi nélkül.

– És ismerve az argentin futballszurkolókat, aligha maradnak el a nagy gesztusok sem. Látsz már különlegesebb megnyilvánulásokat?
– Még tart a sokk. Ehhez még túl korai lenne bármit mondani. Várjuk meg a hétvégi futballmeccseket, és nézzük meg, milyen valódi élőképek, koreográfiák és megemlékezések jelennek majd meg a stadionokban.

– Messi azt írta, mostantól „egy leszek közületek”. Szerinted mi lesz a szerepe most, amikor már nem ő áll a pályán a válogatott élén?
– Ő már most is ott tart, ahol korábban Maradona. Ő Argentína első számú szurkolója, legyen szó Formula–1-ről, Davis-kupáról vagy akár egy U17-es tornáról, Messi mindenhol ott van Argentína mellett. Ő valóban egy közülünk.

– Van egy nagyon személyes oldala is ennek a történetnek. Szerinted mikor vált Messi egyszerűen Messiből „Leóvá” az argentinok számára? Mikor lett belőle nem egy távoli futballsztár, hanem szinte a család egyik tagja?
– Akkor, amikor megtanultuk megismerni őt. Ebben pedig alapvető szerepe volt a sajtónak. Pusztán közösségi médiás posztokkal Messi sohasem tudott volna ennyire közel kerülni a szívünkhöz. Az idősebb generáció végül ugyanúgy magához ölelte őt, ahogyan egy apa beletörődik és elfogadja a lánya barátját némi kezdeti feszültség után.

– És talán ez az egyik legnagyobb kérdés: ha Maradona az argentin futballmitológia halhatatlan része, akkor hová kerül Messi ebben a történetben? Lehet-e őt már ugyanazon a polcon említeni Diegóval?
– Futballszakmai szempontból Messi nagyobb, mint Maradona. Ezt az összes statisztika bizonyítja. De azt gondolom, hogy mostanra Diego mellett foglal helyet abban a futballszentélyben, amely Argentína folklórjának és mitológiájának része. Messi globális ikonná vált – valóban globálissá. Ő lesz az az ember, akire, amikor valaki meglátja az útleveledet egy repülőtéren vagy a világ bármely távoli pontján, azt mondja majd: „Argentína? Messi!” Évtizedeken keresztül ugyanez így hangzott: „Argentína? Maradona!”

– És ha egyszer majd, mondjuk húsz év múlva egy argentin gyerek megkérdez téged, milyen volt Messi korszakában argentin futballszurkolónak lenni, hogyan meséled el neki ezt a húsz évet?
– Messi történetének talán az a legnagyszerűbb része, hogy nagyon könnyen lehet belőle gyerekmesét írni. Az ikon, akit azért utasítottak el, mert túl kicsi volt. A zseni, akit beárnyékoltak, és aki kétségbeesetten várta, hogy behívják az argentin válogatottba – miközben az argentinok még azt sem tudták igazán, ki ő. A szupersztár, aki Európa királyává vált, mégis megtalálta a valódi identitását abban a mezben, amelyet a legjobban szeretett: az argentin válogatott mezében. És aztán jöttek az újabb és újabb padlóra kerülések. De ő sohasem hagyta abba a küzdelmet, nem menekült el a szenvedés elől, kész volt újra és újra elszenvedni az ütéseket, amíg végül győzni nem tudott. Messi minden története gyerekeknek szóló tanmese.

– Az argentin média kiszúrta azt a bizonyos aranyszínű tollat, amellyel Messi a búcsúüzenetét írta, és amely feltűnően hasonlít Harry Potter Időnyerőjére.
– Én is megnéztem a tollat, és azt kell mondanom, hogy volt benne valami mágikus. Már maga a kézzel írt üzenet is ilyen volt: annyira anakronisztikus, és éppen ettől annyira gyönyörű. A felesége szereti a Harry Pottert, de hogy a toll csak egybeesés volt-e, vagy valóban van mögötte valami, azt nem tudom. De ha nem véletlen volt, és ha Messi tényleg képes visszamenni az időben ezzel a varázstollal, akkor csak egyetlen dolgot kérnék tőle: „Kérlek, vigyél vissza minket mindannyiunkat, mert szeretnénk újra átélni ezt a fantasztikus huszonegy évet!”