A világ legextrémebb pályái: foci az összeomló jéghegy árnyékában

A labdarúgás (szó szerint) első törvénye a pályára vonatkozik: a játéktérnek, ha standard, 105 méter hosszúnak és 68 méter szélesnek kell lennie (a korábbi szabályozás 100-110 méter x 64-75 méter közötti méretet írt elő válogatott meccsekre, 90-120 méter között lehet egyébként "tologatni"), felvonalazva és kapukkal ellátva. Hogy az ezt körülvevő terület milyen változatos lehet, igyekszünk bemutatni: körkép Földünk legextrémebb futballpályáiból, Grönlandtól Katarig!

AZ ÖSSZEOMLÓ JÉGHEGY ÁRNYÉKÁBAN

Kezdjük Grönlandon. Az ország válogatott csapata nem szerepelhet hivatalos FIFA-rendezvényen, pedig nagyon szeretne – csakhogy ezt meghiúsítja, hogy egy árva füves (avagy FieldTurf műfűvel borított) stadion sincs a hatalmas szigeten. A tervek már megvannak, Sepp Blatter támogatást is ígért a grönlandiaknak a múlt héten egy konferencián, de nézzük meg, mit veszítene a futball azzal, ha a szigetország csapata nem a mostani földes „arénájában" játszana!

Például azt a látványt, amelyet egy összeomló jéghegy (!) szolgáltat a G-44–FC Malamuk bajnoki mérkőzésen (a videón 2:08-tól):

 

Valljuk be, ilyet nem mindennap és nem mindenhol lehet látni! Sokatmondó, hogy különösebb pánik nem uralkodik el a nézőtéren, könnyen lehet, hogy ez arrafelé megszokott esemény... Búcsúzzunk el Grönlandtól egy UB68–Malamuk mérkőzéssel, hogy lehessen „akció közben" is látni a pályát – no meg a pirotechnikát is bevető szurkolókat!

 

 

BEVITTÉK AZ ERDŐBE

Ugorjunk át egy kicsit Svédországba, illetve az autonóm Gotland szigetre, amelynek csapata többek között Grönlanddal is meg szokott mérkőzni az Island Games küzdelemsorozatban. Az alant látható pálya az IF Hansa Hoburgé, és itt valóban könnyen be lehet küldeni az ellenfelet az erdőbe.

Ha már erdő: nem is csak egy példa van arra, hogy a pálya tartozékai egy élő fával bővültek ki. Brazíliában ugyan nem játszottak mérkőzést a galériában látható pályán, Chilében azonban igen, igaz, különleges alkalomból. Sebastián Errázuriz egy 10 méter magas magnóliafát ültetett a santiagói nemzeti stadionba, hogy mementóul szolgáljon a Pinochet-rezsim alatt ott kivégzett és megkínzott politikai foglyokért. Egy hétig a stadion szabadon látogatható volt, és még mérkőzést is játszottak az „emlékezés fájának" árnyékában, 15 ezer szurkoló előtt.

Meglehetősen „fás" az elefántcsontparti VIS Kapok pályája is, az angliai St. Albansban pedig a lelátóba „építettek" egy védett, 140 éves tölgyfát, amely időnként makkzáporral árasztotta el a közelében védő kapust. A hatalmas tölgyet végül 1998-ban ki kellett vágni – fotók a galériában.

SZIGETVILÁG

A kis szigetországok nemzeti csapatai időnként meghökkentő körülmények között játszanak. A Falkland-szigetek válogatottjánál például tartani kell attól, hogy egy magas ívű felszabadítást az erre szakosodott motorcsónakos labdaszedőnek kell visszahoznia a tengerből, míg Saint Pierre és Miquelon együttese egy alaposan beépített parányi stadionban fogadja a vendégeket. Már ha nem viszik el a nagyobb Stade John Girardinbe a meccseket, ahol garantáltan nulla a beépítettség, viszont igen szép a kilátás a környékre.

Szent Ilona szigete sokkal inkább Napóleon, mint a futball miatt került be az évkönyvekbe, többek között azért is, mert a Francis Plain Playing Fielden (a fenti képen) egészen más értelmezést kap a mezőn(y)játék fogalma.

MAGASLATON

A magaslati mérkőzések mindig is botránykőnek számítottak, inkább nem számoljuk meg azon csapatok számát, amelyek az épp aktuális bolíviai (vagy egyéb) zakót a nagy tengerszint feletti magassággal indokolták. A cikknek nem témája a fiziológiai fejtegetés, ezért inkább néhány magaslati pályát mutatunk be.

A svájci FC Gspon együttese 2000 méteren játszik, stadionja csak lanovkával (!) közelíthető meg, már ha nem akarnak a játékosok és szurkolók egy nagy szintkülönbségű, 45 perces sétát tenni. A látvány (és a játékélmény) is alighanem lélegzetelállító – a kiscsapat rendezi meg minden évben a Hegyi Falvak Bajnokságát, a pálya pedig egyre szépül, most már korszerű műfüves borítást is kapott. A Gspon pályájánál nehéz feljebb jutni – ez Európa legmagasabban fekvő kis stadionja, amelyen rendszeresen bajnoki mérkőzéseket játszanak.

Át Dél-Amerikába: a perui Union Minas a félidei frissítőként felszolgált üdítők, gyümölcsök és egyebek mellett oxigénnel is ellátja a játékosokat, mivel a klub pályája, az Estadio Daniel Alcides Carrión az Andokban található, 4380 méter magasan. Ez a világ legmagasabban fekvő, profi futballmérkőzésekre használt pályája.

Szintén igen magasan van a világ egyik leggyengébb válogatottjának, a FIFA-ranglistát rendszeresen békaperspektívából szemlélő Bhutánnak a stadionja: a thimpui pálya 2320 méteren fekszik, sárkányos árnyékolóernyőivel és környezetével egészen különleges atmoszférát teremtve a szurkolóknak.

ARAB PARÁDÉ

Magaslatról a sivatagba, szerény pályáktól a luxusba. Ezúttal nem a lenyűgöző katari stadiontervekről lesz szó (aki azokra kíváncsi, nézzen bele múlt heti cikkünkbe), hanem néhány elképesztő arénáról – a pénz itt aztán tényleg nem akadály.

A szaúdi Fahd Király Stadion építői büszkélkedhetnek azzal a ténnyel, hogy felépítették a világ legnagyobb tetőszerkezetét: a 70 ezres arénát befedő, 247 méter átmérőjű tető 47 ezer négyzetmétert borít árnyékba. A projekt szerény 80 millió amerikai dollárba került.

Katarban az al-Samal SC hazai pályája valóságos erődítmény, és itt tényleg erődítményről beszélünk: a klubé a világ egyetlen, kizárólag vörös téglából felépített stadionja. Az erődöt formázó pálya lelátóira ötezren ülhetnek fel, a vállalkozó kedvű ultrák pedig akár bástyából is „oszthatják" a pirotechnikát. Bár valószínűtlen, hogy az al-Samal vezetői tolerálnák az európai szurkolótempót...

A TROGIRI ERŐD ÉS AZ IMOTSKI-TÓ

Az al-Samal pályája műerőd, de a trogiri – mindössze 1000 fős befogadóképességű – Igraliste Batarija egy valódi várnál található, amelynek bőven van „magyar kapcsolata" is – hogy mást ne mondjunk, ide menekült IV. Béla a nem kifejezetten tengerparti nyaralásra hajtó tatárok elől. A világörökséggé nyilvánított 15. századi Kamerlengo erőd árnyékában alighanem sok szurkoló szívesen megnézne egy mérkőzést...

Kicsit arrébb megyünk Horvátországban, az NK Imotski gárdájának Gospin Dolac névre hallgató stadionjába. Ezt a létesítményt 1989-ben húzták fel, csodálatos környezetben – az egyik oldalon várrom, a másikon egy tengerszem, 500 méter relatív mélységben, így ha időt akarunk húzni, inkább az utóbbi felé vagdossuk ki a labdát.

Még egy érdekesség a horvát futballpályákról: a fiumei Kantrida Stadiont egy elhagyott kőfejtőben hozták létre, még 1911-ben. A különleges kialakítású pálya minden bizonnyal a horvát élvonal
legmegkapóbb környezetben fekvő stadionja.

PORTUGÁL CSODÁK

Két csodálatos kialakítású stadiont ajánlunk Portugáliából, mindkettő a 2004-es kontinensviadalra készült. Tomás Taveira tervezte meg a világ tán legszínesebb stadionját Aveiróban: a 62 millió euró befektetéssel elkészített stadionba 30 127 szurkoló fér be, és az arénát a Beira-Mar használja hazai pályaként.

Szintén meghökkentő építészi lelemény dolgozott Bragában is: az Estádio Municipal a Monte Castro kőbányába „tolakodott be". A pálya egyik oldala nyitott (kilátás a városra), míg a másikon meghagyták a kőbánya szikláit. Átmenni az egyik oldalról a másikra a stadion alatt, egy plázán keresztül lehet. A 83.1 millió eurós építési költség nagy részét magyarázza, hogy egyedül itt több követ mozgattak meg (szó szerint...), mint a 2004-es Eb-re épített többi stadionban a három nagyon (Luz, José Alvalade, Dragao) kívül. A stadion – Eduardo Souto de Moura munkája – rangos építészeti díjat is nyert.

AZ ÖKOSTADION

A brazil Corinthians Paranaense otthona, a Janguito Malucelli egy teljesen „zöld" stadion: a 6000 fős befogadóképességű pályát beton felhasználása nélkül, természetes anyagokból alakították ki.

 

A VÍZI STADION

A szingapúri Marina-öbölben az év nagy sportattrakciója a Formula–1-es nagydíj, de az ötletes helyi erők felhasználták a helyszínt másra is – itt található a világ egyetlen, vízre épített stadionja, amelyet csak azért hoztak létre – ideiglenesen, 2011-ig –, mert a Nemzeti Stadiont átépítik.  A szingapúri Marina-öbölben található „úszó stadion" a világ legnagyobb, vízre épített létesítménye, amelyet 2007-ben adtak át, lelátója 30 ezer fő befogadására alkalmas.

A multifunkcionális alkalmatosságot, amely futballpályaként is használható, a Nemzeti Stadion felújítása miatt építették meg, mivel helyet kellett találni a Szingapúr függetlenségének 42. évfordulójára rendezett 2007-es nemzeti parádénak. Később többféle sportesemény is otthonra talált a különleges létesítményben, és 2008-ban úgy volt, hogy benne rendezik meg a labdarúgó Szingapúri Kupa döntőjét. Ám mert a fém tartószerkezet árnyékot vetett a pályára, nem tarthatták meg a tengerbe nyúló stadionban a találkozót.

Végül 2009 februárjában került sor az első labdarúgó-mérkőzésre: amatőr találkozót rendeztek ezen a rendhagyó futballpályán.

 

KÉT SAJÁTOS KI-(ÉS ÁT)ALAKÍTÁS

Szovjet tervezők munkáját dicséri (?) a dél-afrikai Mafikeng városában található Mmabatho Stadion, amely 59 ezer néző befogadására képes. A lelátók elrendezése légifelvételről látványos, de nem feltétlenül szurkolóbarát...

Szintén érdekes megoldást alkalmaztak a Serie A-ban játszó Cagliari pályáján, a Sant' Eliában: a szárd stadionnál ugyanis egy felújítás során „behoztak" a hangulat kedvéért két lelátót a futópályára, közelítve így azokkal a játéktérhez.

A CARACASI AUTÓPÁLYA ÉS EGY VÁLOGATÁS

Bizarr látványt nyújt a caracasi Cocodrilos Sports Park környezete – a 3000 fős stadion közvetlenül egy autópálya mellett épült, és az óriási betonfal nem biztos, hogy a legszebb látvány...

A végére hagytunk egy válogatást, meg egy kérést: akár itthonról, akár külföldről várjuk szerkesztőségi címünkre a legextrémebb labdarúgópályákat – mert egészen biztos, hogy van még „muníció". Kizárólag használatban levő (tehát nem még csak tervezőasztalon létező) stadionokról várunk fotókat, videókat.