„Elherthált” gólkirály Berlinben, Xavi-utód Xabi Münchenben

Átigazolási hajrás összefoglalónkat az angolokkal és az olaszokkal kezdtük, folytassuk a BUNDESLIGÁVAL!

Ahol – minő meglepetés – ezúttal is a Bayern München és a Borussia Dortmund vitte a prímet. A bajorok Mehdi Benatia után a legvégén megszerezték a Real Madridtól Xabi Alonsót, mégpedig tízmillió euróért. Tény, ami tény, nem volt a piacon ilyen rutinos, sok sikert elért szervezkedő, de egyben védekezésben is mesteri középpályás, és mivel Alonso rúdja amúgy is kifelé állt a Realtól, Josep Guardiola rábeszélte a váltásra. Müncheni szurkolói körökben nem fogadta osztatlan lelkesedés egy újabb spanyol megszerzését, Alonso ráadásul nemsokára már 33 éves lesz, plusz szegény első bajnokiján egy peches „öngólpasszal" mutatkozott be.

Guardiola talán egykori Xaviját látja Xabiban, ezért is ragaszkodott megvételéhez (két évre írt alá a középpályás), pontosabban egy olyan Xavit, aki fizikailag és mentalitásban talán-talán jobban passzol a Bundesliga csontrepesztő harcaihoz.

Kibekkeltük a nyár legunalmasabb német átigazolási sagáját is: Sinan Kurtot végül meglehetősen olcsón, 1.1 millióért engedte el Münchenbe a Borussia Mönchengladbach (egy hete még ragaszkodott az „Adj egy ötöst!"-höz), Kurt miatt pedig az amerikai tehetséget, Julian Greent kölcsönadta Guardiola a Hamburgnak.

„Minden, a Premier League-be eladott játékos szégyen ligánk számára, és kétség nem fér hozzá, hogy az övé is egy ilyen eset volt, éppen ezért örülök neki, hogy visszatért. Szükség van a versengésre a Bundesligában, minden ismert játékos megszerzésének örülök" – üdvözölte a Dortmundba megtért Kagava Sindzsit a Bayern tótumfaktuma, Karl-Heinz Rummenigge (és nézzünk be azért szavai mögé). A japán támadó mindenest két éve 16 millióért vitte el a Manchester United, most, érdemei maximális el nem ismerése mellett feleennyiért adta vissza a (f)eladónak. Egy távozó a BVB-ben is akadt: Kagava elől Jonas Hofmann a Mainzba menekült a következő idényre.

Általánosságban megfigyelhettük, hogy a kisebb csapatok lepattanókra utaztak az utolsó héten, a Mainz Dortmund mellett Leverkusenből (Philipp Wollscheid) és Berlinből (Szami Allagui) erősített, a Frankfurt Wolfsburgból (Szlobodan Medojevics), a Hamburger SV megkapta a Tottenhamtől Lewis Holtbyt, miközben több fiatal légióst leépített nála is kisebb egyleteknek. Pénzt is költött a kiesés elől menekülő Mainz, a Sevillának 2.2 milliót utalt a spanyol U-válogatott támadóért, Jairóért, közel feleennyiért meg Görögországból importált egy argentin játékmestert Pablo de Blasis személyében.

Zárjuk német körsétánkat a Hertha BSC-vel, amely szerintünk a transzferhajrá ottani nyertese: már a harcos norvég középpályás, Per Ciljan Skjelbred „fillérekért" történő megszerzése is remek üzletnek látszik, az meg maga a csoda, hogy a tavaly bombaformában futballozó Salomon Kalout 1.8 millióért elkótyavetyélte a berlinieknek a Lille.

Az elefántcsontparti az elmúlt idényt 23 kanadai ponttal zárta, házi gólkirály, sőt, a Ligue 1-ben Zlatan Ibrahimovic mögött (a Vincent Aboubakar, Wissam Ben Yedder, Edinson Cavani, André-Pierre Gignac négyessel holtversenyben) ezüstcipős lett, ezért aztán az Arsenal, a Liverpool, az Everton, a Tottenham, a Celtic és a Sunderland is érdeklődött iránta a nyáron. Ebből lett végül Hertha BSC, mondhatni, „elherthálta" legjobbját a Lille.

Spanyolországban, a PRIMERA DIVISIÓNBAN nem kapkodtak a végén, de a nagyok efféle becsületét megmentette úgymond az Atlético Madrid, ahol Diego Simeone mester befejezte a nyári „szélsőséges erősítéseket": a bal oldalra korábban érkezett Antoine Griezmann, 30 millióért, a La Liga egyik nagy felfedezettje után pedig megvette a Serie A egyik nagy felfedezettjét is: a torinói Alessio Cercit. A hagyományos nagy talján egyletek által erősen csábítgatott, középen és jobb szélen bevethető Cercit a klubja által korábban kért húszmillión felüli összeghez képest olcsón, 15 millióért megkapták a madridiak. Mivel azonban a középcsatár posztja Mario Mandzukic által foglalt, plusz nemrégiben 10.5 millióért jött a mexikói Raúl Jiménez is, minden bizonnyal a jobb szélen fungál majd a villámlábú olasz, hiszen ott még nem tart az AM, hogy egy Cercit eleve a kispadra vegyen meg.

Bővült a csapat átmenetileg egy új Diego Godínnal, ám Emiliano Velázquezt gyorsan kölcsön is adták, és a válogatott védők közül nem járt különbül Toby Alderweireld és Emiliano Insúa sem.

Az elmúlt idényben kis túlzással a csapat két legveszélyesebb szélsője Juanfran és Filipe Luís volt, ezen orvosolt tehát Simeone (aki menet közben a pengés török szellőből, Arda Turanból príma kis szűrőt faragott, abból is a legelszántabb fajtát): még ha nyögvenyelősen is indult a bajnok, nem mondhatnánk, hogy esélytelen a címvédésre.

Nem vett villámrajtot éppen a Real Madrid sem, amely – mondjuk meg őszintén – csalódást okozott a transzferhajrában, hiszen a nagy nyári csatárvétel végül Falcao helyett az éppen a Falcao elől Manchesterből elzavart Javier Hernández lett. Kész szerencse, hogy pár millióért kölcsönadta őt az MU... Alonsóról megemlékeztünk fentebb, és ha objektíven megvizsgáljuk madridi és klubvezetői szempontból ügyét, egy 32 és fél éves, mostanában sokat nyűgösködő középpályást nem botorság azért elengedni 10 millió euróért. Egyébként meg kész csoda, hogy a királyi klub megúszta a nyári átigazolásokat (aláírási és egyéb pénzeket nem számolva) jó tízmilliós mínusszal...

MINDEN, AMI TRANSZFERSOROZAT: KORÁBBI TRANSZFERCIKKEK ITT!

Nem mindegyik Barcelona-drukker röpdösött az örömtől, hogy az utolsó hetekben be kellett érniük egy brazil jobbhátvéd-ígéret (bár annak kissé már öregecske is talán), Douglas megvételével – bár a végére kiderült, hogy az egyik legnagyobb idei erősítés Munir El Haddadi profik közé vitele volt, miközben a szintén 19 éves Sandro Ramírez győztes gólt rúgott a múlt héten. Ezzel együtt sürgött-forgott a klub a nyár végén, főleg Daley Blind és Juan Cuadrado körül, de előbbit elvitték a „vörös ördögök", a dél-amerikai vb-felfedezett meg maradt végül Firenzében. Egyelőre.

Nem kivétel abban a PD, hogy ahol veszélyben érzik a szezon előtt kitűzött célok elérését, igazoltak még párat: a Córdoba az Anderlechttől (Fede Vico) és a Portótól (Nabil Gilasz), a Deportivo is belehúzott (Juanfran, Hélder Postiga és Sidnei jött, és elengedte az alighanem örök ígéretnek megmaradó, 2007-ben a Valencia által innen 12 millióért megvett Javier Arizmendit), az Espanyol nagyot fogott a spanyoljait könnyű szívvel elajándékozgató Swansea Citytől elkommendált José Alberto Canasszal (még ha David Lópezt el is vitte jó pénzért a Napoli).

Nem sok betűt használnak fel a Getafe két új fiújának mezéhez (Babá, Naldo), a Granada is szétnézett, ki nem kell a nagyobbaknál (Emiliano Velázquez az Atléticónál, Dany Nounkeu a Galatasaraynál volt létszámon felüli, ugyanakkor a klub elengedte a 67. új Diego Maradona, Diego Buonanotte és a 12. új Zinedine Zidane, Hasszan Jebda kezét is), a Málaga pedig szintén a Galatából erősítette a végére, csak neki nem védő, hanem balszélső (Nordin Amrabat) jutott. Keretéhez képest a Sevilla ügyeskedett talán a legjobban: egy megbízható, francia válogatott bal oldali mindenessel (Benoit Trémoulinas a Dinamo Kijevtől menekült el), egy több poszton is hasznos francia U-válogatott védővel (Timothée Kolodziejczak a Nice-t hagyta oda jó pénzért) és egy rutinos, jól ismert gyep- és ellenfélnyűvővel (Stéphane Mbia kontraktusa kifutott a Queens Parknál) dúsította keretét. Igaz, rá is fért arra, lévén alapembereket kellett elengedni, élükön az Ivan Rakitic, Alberto Moreno, Federico Fazio trióval.

Szűkített és majd erősödik a Valencia: Andrés Guardado, Jonathan Viera, Hélder Postiga és Jonas útilaput kapott, ellenben a Manchester City kölcsönadta a válogatott középcsatárt, Álvaro Negredót. Akit feszít a bizonyítási vágy, és szórja majd a gólokat – ha felépül az ősz végére lábtöréséből.