A belgák a 2000-es hazai Eb-kudarc után új alapokra helyezték az utánpótlás-képzést, 2014-ben vb-negyeddöntőt játszott a válogatott. A keret tagjainak nagy része a világ legjobb csapataiban játszik, erről a belga legenda, Paul Van Himst így vélekedik: „A belga foci és a válogatott sokat profitál ebből, de a hazai klubcsapatok így nehezebb helyzetbe kerültek. Túl fiatalon nem szabad külföldre igazolni, mert a tehetség elveszhet. A legideálisabb életkor erre, mikor a játékos húsz-huszonkét éves, előtte a saját klubjánál kell megtanulnia boldogulni. A lassú építkezés, fejlődés kihagyhatatlan.”
Egybe is cseng Van Himst szavaival, hogy a nagy klubok ameddig csak lehet, otthon tartanák a legjobbakat. Juhász Roland tapasztalata is az volt az Anderlechtnél, hogy fiatal csapattársai nem vágytak el más országba, először ott szerettek volna bizonyítani, erre pedig meg is kapták az esélyt.
Molnár Mátyás látogatást tett három nagycsapatnál (Anderlecht, FC Bruges, Standard Liége), és sok hasonlóságot vélt felfedezni a kluboknál. Bíznak a saját játékosaikban, az Anderlechtnél az első keret 30, a Liége-nél 46 százaléka saját nevelésű, a Bruges pedig célként határozta meg, hogy évente két U-játékos kerüljön fel a felnőttek közé. A kiválasztás tekintetében a verseny óriási, mindegyik csapat ugyanarról a területről igyekszik elhalászni a tehetségeket. Próbálják mielőbb leigazolni a fiatalokat, mert minél kisebbek, annál könnyebben fejleszthetőek. Az akadémiai képzés és a megfigyelés hat-hét évesen kezdődik, először a labdaérzék, a gondolkodás számít.
Tizenkét éves korig nincs versenyhelyzet, bajnokság és ranglista, csak meccseket játszanak. Az évek során tanulmányozzák a gyerekek viselkedését, a gyorsaságot, a technikai tudást és a hozzáállást. Az iskola és az életpálya fontos, nem vesznek fel olyat, akinek lemaradása van a tanulásban. Brüsszelben a távolabbról érkező gyerekeket gondosan kiválasztott befogadó családoknál helyezik el.
Folyamatosan figyelik a fiatalok fejlődését, Liége-ben évente kétszer is értékelik több szempont szerint az akadémistákat, míg Bruges-ben SWOT-analízist és személyes edzésterveket készítenek, a játékosokat személyiségük szerint csoportokra osztják, hogy tudják, hogyan kell velük bánni. Az FC Bruges sportigazgatója, Arnar Grétarsson szerint a játékosokba profi mentalitást nevelnek. „Ez nem a csillogásról szól, hogy majd sok pénzt keresnek, luxusautókat vezetnek. Azt gondolom, hogy két azonos képességű játékos közül mindig az lesz sikeresebb, akinek jobb a hozzáállása” – árulta el az egykori izlandi válogatott.
Az edzőknek kulcsszerepük van, Jean-Francois De Sart, a Standard Liége igazgatója fogalmazta meg ezt a legjobban: „Minden változtatást az edzőképzésnél kell kezdeni, így lett hangsúlyos szerepe a szövetségnek, amely továbbfejlesztette a trénerek oktatását.”
Dirk Gyselinckx, a belga edzőképzés vezetője szerint egy edző számára az a legfontosabb, hogy olyan légkört tudjon kialakítani, amelyben könnyű tanulni. Más országokban csak UEFA „A” végzettsége van az edzőknek, de a belgák szeretnék, ha emellett utánpótlás-nevelést is tanulnának. Azoknak az idősebb edzőknek, akik tíz évnél régebben szereztek engedélyt, továbbképzésre kell járniuk, hogy megtanulják az új filozófiát. „Eleinte persze motiválni kell őket, hogy eljárjanak ezekre a kurzusokra, ami sokszor nem könnyű, de idővel látják az eredményeket, megértik, hogy miért ezt az utat választottuk” – mondta Gyselinckx, aki azt is kifejtette, hogy amivé a belga foci változott, az sok szereplő konszenzusa, a szövetség együtt dolgozott a legfontosabb csapatokkal, az egyetemekkel és a gimnáziumokkal.
És hogy mi érzékelteti a legjobban, hogy jól működik a rendszer? A Standard Liége akadémiájának költségvetése 2–2.5 millió euró évente. A jelenleg a Manchester Unitedben futballozó Marouane Fellainit néhány éve 20 millió euróért sikerült eladni az Evertonnak, ami akár tíz évre is fedezheti az intézmény költségeit.