Ábrahám Minna: Megyek előre, szépen összeáll ez hosszú távon

– Vártuk ezt az eredményt? Mi, az edzők, a szakértők, s vajon várta Ábrahám Minna? 
– Ezt még most sem tudom megmondani – válaszolta Ábrahám Minna, aki a lublini Eb-ről visszautazott Los Angelesbe, hogy letegye egyetemi vizsgáit, vasárnap viszont már újra Magyarországon lesz. – Mondhatnám, hogy persze, vártam, vártuk, persze, készültem nagyon, de azt, hogy milyen eredményt érsz el egy versenyen, valójában sosem lehet megjósolni. Azt viszont kijelenthetem, olyan időkre, mint amilyeneket Lublinban úsztam, még én sem számítottam.

– Melyikkel lepte meg leginkább magát? 
– Egyértelműen a kétszáz gyorssal. A szám középdöntője után elbizonytalanodtam, hiszen a reggeli előfutamot követően este egyetlen századdal úsztam gyorsabban, elképzelésem sem volt arról, hogy a másnapi döntőben hogy fog ez kinézni… Aztán mégiscsak sikerült pluszenergiákat mozgósítanom.

– Az ezüstérem csak egy bónusz a jó időhöz? 
– Igen. Ha jó időt úszol, azzal együtt járhat egy érem is, de ennél fontosabb volt nekem az a visszacsatolás, mennyit fejlődtem egy év, de akár csak néhány hét során.

– Szintet lépett? 
– Remélem… Nagyon jól összeraktam mindent, leginkább fejben. Kiegyensúlyozottnak éreztem magam, s azt, hogy megvan a kellő önbizalmam is végre.

– Na, várjon! Mindig mosolygós, két lábbal áll a földön, pozitívan áll mindenhez, s azt mondja, korábban nem volt kellő önbizalma? 
– A vízben nem feltétlenül. De mára már fejlődtem annyit, hogy olyan versenyhelyzetben, amikor nem nekem van a legjobb időm, nem én számítok esélyesnek, képes vagyok kihozni magamból valami extrát – ez korábban nem mindig volt így.

– Netán innentől mer még merészebbeket álmodni? 
– Mindig is voltak nagy céljaim, más kérdés, hogy lebontom őket kicsikre, s igyekszem lépésről lépésre haladni.

– Van elég türelme ehhez a lassúbb haladáshoz? 
– Vannak hiányosságaim, mert a türelem nem mindig jellemző rám. Apukámnak szoktam arról beszélni, sokszor nem értem, a velem egykorúak hogyan érnek hamarabb olyan magasra, olyankor ő mindig megnyugtat, én is fejlődöm, eljön az én időm is, ha megvan a kellő munka, lesz majd belőle eredmény is. Az ifjúsági versenyeken akadtak olyanok körülöttem, akik mindig sok érmet nyertek, én viszont csak utolsó évesként értem fel a legjobbak közé – mára már látom, értékelni tudom a részletekben való fejlődést. Ez sem volt feltétlenül szuper év, mégis egyéni csúcsokat úsztam mindenhol: ötvenes és huszonötös medencében, yardon, méterben egyaránt. Megyek előre, hosszú távon összeáll ez szépen.

– Sokat változott az elmúlt egy évben? 
– Az akkori és a mostani Minna majdhogynem két külön ember, de hogy más, az biztos. Az úszásban ez azt jelenti, hogy a versenyhelyzeteket már képes vagyok jól, egyre jobban megoldani, de a felkészülés során is mindent teljes odaadással csinálok, ott is lebontok mindent apróbb részletekre, az edzőimmel megbeszélem, min változtassunk, hogyan lehetnék jobb – amúgy az edzéseken minden egyes tempóm során ez jár a fejemben.

– Roppant céltudatos: mi hajtja előre? 
– Szeretek úszni. Az olimpia után ezt nem feltétlenül éreztem így, aztán rájöttem, élvezem ezt az egészet. Persze nem hobbiszinten űzöm az úszást, de mégiscsak egyfajta hobbi ez – és imádom!

– Az uszodán kívüli Minna mennyivel lett más egy év alatt? 
– Ott is változtam, s ez fontos kulcsa annak, hogy a vízben is jobb lettem. Work hard, play hard, vagyis csinálj mindent teljes valóddal, teljes erőbedobással. Élvezni kell az életet, nem lehet csak az úszás az egyedüli örömforrás, ezért is töltök sok időt a barátaimmal, és amennyit csak lehet, a családommal. Nemcsak úszó vagyok, hanem egy ember, aki szeret úszni.

– Jókedvre derít mindenkit, a mióta beszélgetünk, én is csak mosolygok, de elárulom, a lublini Eb után mindenki, tényleg mindenki azt mondta, Ábrahám Minna volt az úszócsapat motorja, s ebbe a jó hangulat mellett az is beletartozik, hogy segítette, biztatta a társait. 
– Aki ismer, tudja, hogy szeretek nevetni. Lublinban már tudták a többiek, ha megjelenek az uszodában, várhatnak tőlem egy egyedi köszöntést. Annyira boldog voltam, hogy ott lehettem velük, örülök, ha valamit át is adhattam nekik. Régebben is bennem volt ez az energia, Amerika még inkább fokozta ezt – sajnálom, hogy juniorként ezt nem csináltam jól, jobban.