Horvátországban a jó futballista közös, nemzeti érték – így fejlesztenek

Zalai Dávid korábban a Magyar Labdarúgó-szövetség sporttudományi munkatársaként Európa-szerte elemezte a különböző országok eltérő utánpótlás-stratégiáit, azok hatékonyságát. A szakember a Nemzeti Sport Online-on ezentúl visszatérő „vendégünk” lesz a Külföldi tapasztalatok, illetve a Szemléletváltás című sorozatainkban, hogy megossza a munkája során szerzett tanulságokat.

„Az elmúlt közel másfél évtized során azt láthatjuk, hogy a 21. századi labdarúgásban azok a nemzetek lettek sikeresek, amelyek egy lefektetett utánpótlás-stratégia mentén, rövid, közép- és hosszú távú célokat meghatározva haladtak, továbbá előre meghatározott szempontok alapján folyamatosan – és objektíven – felügyelték a különböző területek hatékonyságát” – határozta meg a legfontosabb tanulságot Zalai.

Alább az ő bemutatója olvasható a horvát modellről.

FUTBALLFEJLESZTÉS HORVÁT MÓDRA

Nemzetközi folyamatok és stratégiák

Elemezve a külföldi országok utánpótlás-képzési stratégiáit megállapítható, hogy a nemzetközi labdarúgás követelményeinek megfelelő általános érvényű irányelvek mindenhol azonosak. Azonban, ahogy az elmúlt bő 10 év nemzetközi példái is bizonyítják, a különböző stratégiák hosszú távú hatékonysága azon múlik, hogy egy adott ország miképp építi ezen irányelvekre a saját rendszerét. A stratégiában megfogalmazottak milyen hatékonysággal érvényesülnek a rendszer minden szintjén, aminek a biztosítása csak és kizárólag a folyamatos ellenőrzés, számonkérés és visszacsatolás hármas mentén lehetséges.

A sportban sok mindent a szubjektív szempontok határoznak meg, a sport viszont – napjainkban – multidiszciplináris jellege okán is ennél már sokkal összetettebb, adatbázisokra épülő és statisztikai alapokon is nyugvó „játék”. A nemzetközi folyamatok és stratégiák közös jellemzője és kulcsa is egyben a digitális technológiák adaptálása, ahol jól vezetett adatbázisokban rögzítik a legkülönbözőbb adatokat, eredményeket, s azok folyamatos elemzésével támogatják a stratégiai döntéshozókat, a szakmai munka irányítóit, egy koncepció részeként, amely elősegíti az országos rendszerek egységesítését és széles körű innovációját.

Így nemzetközi szinten számos döntés meghozatalához – kezdve az edzéselméleti kérdésektől a játékosok piaci értékének becslésén át, a rövid, közép- és hosszú távú stratégiai célok meghatározásán, a sérülések elemzésén keresztül egészen a különböző sportanalitikai vizsgálatokig – nyújtanak támogatást az objektív adatok, és az azokból épülő adatbázisok. Ez a széles körű és a hatékonyságot jelentősen befolyásoló terület ma már nemcsak az adatok rögzítésére terjed ki, hanem sokkal inkább az adatok hatékony felhasználása jelenti a napi szintű és a jövő tervezése szempontjából valós kihívást. E feladat hatékony működtetése nemzetközi szinten ma már külön szakemberek munkacsoportokban való foglalkoztatása mentén valósul meg. A sportág ma már egy olyan holisztikus megközelítést kíván, amely túlmutat a pályán látott kétszer 11 labdarúgó küzdelmén. Ez jellemzi a horvát futballfejlesztési programot is.

Budapest–Zágráb; mindössze 345 km, ami autóval 3 óra és 26 perc. A magyar és a horvát főváros között mindössze ennyi a távolság. A 2018-as oroszországi vb-n Horvátország világbajnoki döntőt játszott, míg mi nem jutottunk ki. A 2018-as aranylabdás a horvát Luka Modric. A 4.1 millió lakosú Horvátország a legfrissebb FIFA-világranglistán az 5. helyen áll. Az elmúlt negyed évszázadban pedig, már a mostani generációt megelőzően is olyan BEK/BL-győztes klasszisokat adott a világ labdarúgásának Horvátország, mint Zvonimir Boban, Alen Boksic, Davor Suker vagy Robert Prosinecki, és már 1998-ban is vb-3. volt a horvát válogatott. Ilyen előzmények és közvetlenül a tavalyi vb-ezüst után is szükségét látták Horvátországban egy fejlesztési koncepciónak, amely tulajdonképpen a korábban is működő programjuk megújítása, rendszerezése, tudományos alapokra helyezése.

A horvát program egy „kerettanterv”

Ahogy a legtöbb országban, úgy a horvátoknál is a 14 éves korosztálytól megjelenő utánpótlásválogatott-összetartásokon keresztül tud a szövetség közvetlen hatást gyakorolni az korosztályos játékosok fejlődésére. Emiatt a szövetség szerepe Horvátországban is behatárolt, korlátozott, a fiatalok fejlődésének legfontosabb tényezője a klubokban végzett munka.

A Horvát Labdarúgó-szövetség (CFF) a 2018-as világbajnoki 2. helyezést követően kiadta az utánpótlás-fejlesztési koncepcióját (Development Curriculum), amely egy széles körű terv a játékosok, ezen keresztül a teljes horvát futball hosszú távú fejlődéséhez az U9-es és az U19-es korosztály között. A fejlesztési koncepciót az iskolai kerettantervek mintájára úgy kell elképzelni, hogy meghatározzák, adott korosztályban milyen képességekkel kell rendelkeznie a gyerekeknek, ezek eléréséhez pedig minden korosztályban megfogalmaznak ajánlásokat.

Ilyen ajánlás például, hogy az U9-es korosztályban az edzésgyakorlatok harminc százalékát kell a cselezés oktatására fordítani, míg mondjuk U19-ben ez a szám már csak négy százalék, miközben abban korcsoportban már a taktikai jellegű gyakorlatok lesznek túlsúlyban. Ilyen és ehhez hasonló kereteket határoz meg az ajánlásában a szövetség, és ezeket kell az akadémiáknak konkrét tartalommal megtölteniük.

Az utánpótláskorú játékosok fejlesztése olyan hosszú távú folyamat, amelyet számos tényező befolyásol, s amelyek többsége a futballklubok kezében van. A szövetség azt tudja előírni, akárcsak egy oktatási minisztérium a kerettantervekben, hogy milyen felméréseket kell elvégezni a gyerekek körében. Ezek a felmérések életkoronként változnak, egyre több mindenre terjednek ki, a fizikumra vonatkozó adatoktól kezdődően (magasság testsúly), koordináció, reakcióidő, hajlékonyság, gyorsaság, állóképesség.

Az adatokat bevezetik egy központi adatbázisba, és folyamatosan vizsgálják, hogyan alakul a korosztályok fejlődése a vizsgált képességek terén. A kapott adatokat beépítik az edzőképzésbe is, hogy az edzők már a képzésük során képet kapjanak arról, hogyan alakul az egyes korosztályok fejlődése, tudják azt, hogy ha adott korosztályhoz kerülnek, milyen teljesítménynormáknak kell megfelelniük a játékosaiknak.

A fő cél – egészséges, sikeres élet

A program egyik társszerzőjétől, Ivan Kepcijától megtudtuk, a horvát akadémiák legfontosabb célja, hogy külföldre képezzenek labdarúgókat. Olyan futballistákat szeretnének nevelni, akiket külföldre értékesíteni tudnak, mert ebből fedezik aztán a klubok és az akadémiai rendszer működési költségeit.

Ezért pedig a gyerekek elé rengeteg nemzetközi példát állítanak. Megmutatják nekik a statisztikai elemzőrendszereken keresztül, hogy a topligákban, illetve a Bajnokok Ligájában Luka Modricék milyen mutatókat érnek el a futómennyiség és a gyors futások számában, mekkora a maximális sebességük, milyen passzstatisztikákat és szerelésszámokat produkálnak. A nemzetközi szinthez képest pedig azt is megmutatják az ifjúsági korú játékosoknak, hol állnak ők most, és mennyit kell fejlődniük a kívánt szint eléréshez.

„Az adatoknak nagyon fontos szerepük van a kiválasztás során, a koraérett vagy éppen a későn érő játékosok képzési folyamatában, de széleskörűen segítik a sérülések megelőzését is – fejtette ki az adatelemzésekhez fűzve Kepcija. – Segít jobban és hatékonyabban dolgozni, visszajelzést ad, hogy mi működik jól és mi kevésbé, így a célok meghatározása során is kiindulópontként szolgál. Ahhoz, hogy valakiből nemzetközi szinten is kiemelkedő játékos legyen, számos szegmens mentén kell fejleszteni. Ennek az összetett és komplex folyamatnak a hatékony menedzselése adatok nélkül ma már elképzelhetetlen. Továbbá a futballistáknak is kiemelten fontos, hogy lássák, mennyit és milyen területeken fejlődtek vagy éppen hol állnak a (kor)társaikhoz képest. Ugyan az a módszer nem biztos, hogy mindenkinél ugyanazt a hatást fejti ki, az adatok rögzítése és felhasználása óriási segítség az egyéni képzés során.”

A nemzetközi szinten is jó játékosokat közös, nemzeti értéknek tekintik, és az a szövetség célja, hogy a különböző szakmai műhelyek megosszák egymással a tudást, senki se tartsa azt vissza, ezért folyamatosan keresik azokat a platformokat, melyeken keresztül a különböző klubok, akadémiák szakemberei át tudják adni egymásnak a tudásukat, hidat tudnak képezni egymás között, hogy közösen megtervezzék a fejlesztési irányokat.

„Biztos vagyok benne, hogy ez a tudás idővel örökséggé válik, és a jövő generációi számára kialakítja a fejlődés szerkezetét” – mondta ezzel kapcsolatban a korábbi válogatott labdarúgó, Slaven Bilic, aki 2006 és 2012 között szövetségi kapitányként irányította a horvát válogatottat.

A horvátok a labdarúgást multidiszciplináris területnek tekintik, ahol a labdarúgókészségek mellett a szociális készségeket, a nemzeti öntudatot vagy például az extrém nyomás alatti helyzetek kezelésének képességét is fejlesztik. A játékosnak egészséges és pozitív, a mindennapi életben is hasznosítható szokásokat, magatartást kell kifejlesztenie, ami hozzásegíti egy egészséges, sikeres élethez.

ZALAI DÁVID