Hová lett Brian Laudrup?

A Laudrup famíliában kötelező jeles futballistává válni – mondhatni, Brian élete eleve elrendeltetett: testvére ugyebár a „nagy” Laudrup, édesapja pedig a felnőtt válogatottban szerepelt. A szerző nőismerősei szerint Brian Laudrup minden idők egyik legjóképűbb játékosa, nem mellékesen az 1992-es kontinensbajnok dán nemzeti csapat emblematikus figurája. Támadó középpályásként és csatárként kereste kenyerét, a Bröndbyben, a Bayer Uerdingenben, a Bayern Münchenben, a Fiorentinában, a Milanban, a Rangersben, a Chelsea-ben, a Köbenhavnban és az Ajaxban. Akárcsak bátyja, ő is e holland klubból vonult vissza, 2000-ben. Dermesztően fiatalon: alig 31 évesen! Érdekes módon mindössze a Rangersben termelte úgy a gólokat, ahogyan azt várták tőle, a válogatottban 82 mérkőzésén 21-szer ünnepel(tet)hette magát. Az 1992-es kontinenstornán gólt ugyan nem lőtt, de remekül játszott, négy év múlva három fellépésén ugyanannyiszor volt eredményes az Eb-n, ez pedig ezüstcipőt ért.

Az 1998-as világbajnokságon, ahol két gólt jegyzett (egyet a brazilok ellen, amely után bemutatta híres oldalvást a földre fekvős, lazán felkönyöklős gólörömét), együtt játszhatott végre testvérével, parádésan. Fájdalmasan korai visszavonulása óta kommentátorkodik a helyi TV3-nál Peter Schmeichellel és Preben Elkjaer Larsennel, futballiskolát vezet egykori válogatottbeli játékostársával, a kapus Lars Höghhel; no és testvérével egy öregfiúk-csapatban, a Lyngbyben játszva emlékezik a régi szép időkre. 2003-ban megfordult felénk is: az abban az évben átadott Budapest Sportarénában rendezett Futballcsillagok Gáláján villantott fel valamit a régi szépből.

„Szerintem a szabadságnál nincs jobb felkészülési módszer az Eb-re. Mi már szinte mind nyaraltunk, amikor megkaptuk a behívónkat. Egy hetünk maradt a felkészülésre, de az elég is volt... Ott van a franciák példája: a hosszú edzőtáborozás inkább árt, mint használ. A hosszú ligaszezont átszenvedő játékosoknak pihenniük kellett – ez a recept, mert nálunk még több légiós szerepelt, mint a hollandoknál. Mi viszont legalább májusban egy kis lélegzethez jutottunk” – árulta el az akkor a Bayern Münchent erősítő ék az 1992-es Eb-arany sikerreceptjét. Mindhiába, azóta sem alkalmazzák...

2010-ben nem örültünk, amikor újra írtunk róla, mert amiatt került előtérbe, hogy nyirokrákot diagnosztizáltak nála. Szerencséjére a rák még nagyon korai stádiumban volt, munkájában sem akadályozta a betegség, és a kezelések is sikerrel jártak. Most már csak arra kellene ügyelnie, hogy ne hagyja elveszni a benne felhalmozott futballtudást, amelyet akár testvére mellett hasznosíthatna valahol segédedzőként. Nicolai nevű fia egyébként profi futballista, a Fremad Amager középpályása, de nem olyan tehetséges, mint a válogatottban is szereplő nagyapa, Finn Laudrup, vagy mint két unokatestvére, Michael Laudrup gyermekei, a már az U-válogatottig eljutó Andreas, Mads kettős.