Hová lett Jordan Lecskov?

Minden idők egyik legmarkánsabb bolgár futballistája volt az 1967-es születésű nagy munkabírású középpályás, Jordan Lecskov, aki szülővárosában, Szlivenben lett profi labdarúgó. Innen emelte ki a nagynevű a CSZKA Szófia 1991-ben az ekkor már stabil válogatott és az előző idényben bolgár ezüstcipőt szerző szélsőt; de nem sok időt töltött el országa kirakatcsapatában Lecskov, mert egy év múlva a Hamburgba igazolt (miután ismét második lett a góllövőlistán). A védő Pavel Docsevvel együtt került a HSV-hez, később egy másik jeles honfitársa, Petr Hubcsev is követte őt. A nagy munkabírású, technikás, kiválóan cselező, irányító és pontos beadásokkal jeleskedő Lecskov hamar népkedvenc lett a kikötővárosban, a Bundesliga első bolgárja az év csapatába is bekerült, 1996-ban mégis áttette székhelyét Marseille-be.

Gérard Gili mester csapatában sem vallott szégyent, de John Toshack a Besiktashoz csábította (itt is volt egy honfi- és játékostársa Zlatko Jankov személyében). A török csapattal viszont kínos anyagi vitába keveredett, ezért nem szerepelt a nyári világbajnokságon (pedig stabil csapattag volt a selejtezők alatt), sőt mérgében visszavonult a labdarúgástól. Harmincéves volt ekkor... Nem sokáig bírta: 2001-ben visszatért a CSZKA Szófia színeiben, és nem is ment neki rosszul, majd még két idényt lehúzott a másodosztályú Szlivenben, egy időben játékos-edzőként.

Nevét az 1994-es világbajnokságon tette halhatatlanná, amikor a mára már legendássá vált válogatott eljutott a legjobb négy közé. A címvédő németek elleni negyeddöntőben vívta élete mérkőzését a középpályás. A találkozón – amelyen az egyik partjelző a magyar Márton Sándor volt – a papírformának megfelelően Németország szerzett vezetést, Lothar Matthäus révén. Bármennyire is arra játszottak a németek, az előny nem tartott ki a lefújásig. Negyedórával a vége előtt Hriszto Sztoicskov nagyszerű lövéssel egyenlített, szabadrúgásból. A meglepetést három perccel később Jordan Lecskov tette teljessé, aki Jürgen Kohler mögül kibújva befejelte a Mihajlov – Cvetanov, T. Ivanov, Hubcsev, I. Kirjakov – Lecskov, Balakov, Szirakov, Jankov – Kosztadinov, Sztoicskov csapattal felálló bolgárok győztes gólját. Ezen a tornán fedezte fel Knézy Jenő megdöbbentő hasonlóságát Máris szomszéddal, a legenda szerint pedig Lecskov társaival együtt végigcigarettázta, -itta a vb-t, de így is a bronzmeccsig jutott. Ott azonban elfogyott erejük – a rossz nyelvek szerint talán a szállodába rendre odarendelt prostituáltak miatt…

Az 1996-os Európa-bajnokságon is remekelt hősünk, a franciák elleni csoportmérkőzésen egyenesen a mezőny legjobbja lett a „Mágus”. A válogatott viszont már nem parádézott, a csoportból sem jutott tovább. A nemzeti csapatban mindössze 45 alkalommal szerepelt, betudhatóan annak, hogy állandó harcban állt szövetsége mindenkori vezetőivel.

Visszavonulása után különböző All-Stars-mérkőzéseken vett részt, Szlivenben üzleti központot és luxusszállodákat üzemeltetett, és létrehozott egy utánpótlás-akadémiát. Egy szakirányú televíziós sorozatban is szerepelt, olyan nagyságok mellett, mint Mario Kempes, Gary Lineker, Pelé, Michel Platini vagy Puskás Ferenc. 2003-ban szülővárosában polgármesterré választották, miután felcsapott politikusnak a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért nevű párt színeiben.

Mindeközben a helyi profi csapat elnökévé is megválasztották a sátáni mosolyú Lecskovot, a Bolgár Labdarúgó-szövetségnek pedig jelenleg is alelnöke, 2005-től. Nemrégiben ismét bejárta neve a világsajtót, ám negatív hírben: hároméves, öt évre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, miután az ítélet szerint polgármesterként visszaélt hatalmával, és jelentős kárt okozott a térségnek. Lecskov szerint politikai ítélet született az ügyben. És hogy hová lett az ikonikus tincs, amely 1994-ben „a mennyországba repítette a bolgár aranygenerációt”? Jelentjük, Lecskov jelenleg kopaszon sármos.