Két Ajax az elődöntőben, Real Madrid-Real Madrid finálé

A nagyvilágban hívják B, II, 2 és Amatőr csapatnak is a profik keretének előszobáját, ahol a nagyok közé be nem férő vagy onnan ilyen-olyan okok miatt száműzött futballisták és az ígéretes tehetségek küzdenek a feljebb kerülésért. Kontinentális körkép következik.

Amikor az andorrai Santa Coloma B megnyerte a 2004–2005-ös helyi másodosztályú küzdelmeket, majd ezüstös lett ugyanott, arra sarkallták őket e tettek, hogy megváltoztassák a nevüket UE Santa Colomára, és így feljuthassanak a legjobbak közé. 2008-ban ez meg is történt, 2010-ben pedig a saját első csapatukat is megszorongatták a bajnoki címért folyó küzdelemben. Éppen ekkor kerülhetett volna fel a másodosztályból a Lusitans B, de ők nem keresztelkedtek, így maradtak is másodvonalbeliek. A miniállamban egyébként nem okozott kavarodást a stadionhelyzetben a két Santa Coloma, hiszen a pontvadászatban összesen két stadionban futballoznak.

Ausztriában nem a bajnokságban, hanem a kupaküzdelmekben villogtak az ottani Amateure-csapatok: 2007-ben a Red Bull Salzburg és a Red Bull Salzburg Amateure is elődöntős volt, de mindketten kikaptak. Két év múlva a nyolcaddöntőben az Austria Amateure éppen a Rapid Amateure együttesét ütötte ki, de egy kör múlva elvérzett az Admirával szemben, pedig a fináléban az anyacsapata várt volna rá.

Azerbajdzsánban a Khazar Lankaran (más írásmód szerint: Xäzär Länkäran) 15 ezres stadionja nem lett két első osztályú csapat otthona, mert a 2005–2006-os bajnokságban a Khazar Lankaran 2 hiába végzett feljutó, azaz második helyen a második vonalban. Nem volt egy unalmas versengés ez, mivel a Simurq, amely az Inter Baki fiókcsapata volt, nevető harmadikként fellépett a legjobbak közé „függetlenségi nyilatkozatának" köszönhetően, az ország U17-es válogatottja viszont a 13. helyen végzett, miután először megszállta az FK Sumqayit, majd a télen levált róla és hazaköltözött Bakiba. Lombardia, Balaton FC, hol vagytok...?

Belgiumban az 1905–1906-os bajnokság végén azzal az egyedülálló esettel nézhetett szemközt az akkoriban még korántsem népes futballrajongói kör, hogy az élvonalat az Union Saint-Gilloise nyerte, a másodosztályt pedig az Union Saint-Gilloise II.

Csehszlovákiában 1958-ban az a csúfság esett meg a Spartak Kosice csapatával, hogy a másodosztály Keleti csoportjában a saját tartalékjaik feljutó helyen végeztek, miközben ők 6 pontot gyűjtve, győzelem nélkül és egészen pompás, 19:124-es gólaránnyal kiestek oda. Természetesen az élvonalban ismét mint A, a másodikban mint B szerepeltek a kassaiak, pontosabban immáron mint Jednota és Jednota B. 1962 tavaszán a Dukla Tábor kipottyant az élvonalból, mégis maradhatott, hiszen a B éppen fordított utat járt be. Itt sem az A-Team jelentette a Szupercsapatot...

Korábban, amikor még nem rendeztek átfogó bajnokságot a nem éppen unalmas történelmű országban, a plzeni pontvadászatot az SK Plzen B húzta be az SK Plzen A orra előtt. Egykori északi szomszédunknál a nemzeti kupa is a B-gárdák vadászterületének számított – a legtovább közülük a Sparta Praha B jutott, konkrétan 1968-ban és 1971-ben az elődöntőig, utóbbi esetben saját A-csapatának testén keresztül!

Ugyanekkor amúgy a legjobb nyolc közé a Baník Ostrava, a Dukla Praha, a Slovan Bratislava, a Slovnaft Bratislava és a Spartak Trnava B-jei is elverekedték magukat. Világrekord.

Az NDK-ban 1986-ban a Dynamo Berlin II kiérdemelte a feljutást a legjobbak közé, de hiába, Örményországban a Pjunik Jereván 2 négy, Észtországban a Levadia Tallinn II öt ízben is feljutott volna a legjobbak közé, ha nem lett volna már ott a tulajdon szülőegylete. Az örményeknél 1995-ben a Kotajk Abovjak a kupa negyeddöntőjében saját tarcsijával találkozott, és győzött is; az észteknél a Viljandi Tulevik II és a Flora Tallinn II is eljutott a legjobb négy közé az idők során. A 2007–2008-as Észt Kupa kiírásában kontinentális unikumként a Maag Tammeka Tartu első, második és harmadik csapata is bejutott a legjobb 16 gárda közé!

Észak-Cipruson rögtön a legelső kupát a Cetinkaya B nyerte, míg Észak-Írországban a kisebbik kupasorozatban, a County Antrim Kupában a Linfield és a Glentoran tartalékjai is diadalmaskodtak már.

A némileg anglomán gibraltári bajnokságban a Glacis United, a Saint Joseph's, a Manchester United és a Newcastle tartalékjai is végetek már az élen a második vonalban, sőt 2005-ben eme osztály első öt helyezettje mind „tarcsi" volt. Gondoljunk csak bele, előállt a nevető hatodik esete! Világrekord – ennek megismétlését várhatjuk egy darabig, különösképpen, mivel mára külön ligát szerveztek a tartalékoknak Gibraltárban.

Lettországban, ahol a Ventspils és a Skonto Riga kiscsapata is feljutott volna, ha nem tiltják a szabályok, 2006-ban a II. vonal bajnokát, az Olimps Rigát nem kevesebb mint öt tartalékcsapat követte, így abban az idényben a hetedik helyen végző Valmiera került a rájátszásba (ahol veszített).

Litvániában a Polonija Vilnius, a Zalgiris Vilnius kettes csapata és a Kauno Jegeriai, azaz az FBK Kaunas II került feljutást érő pozícióba a második vonalban, ahonnan 2004-ben az Interas Visaginas úgy jutott a rájátszásba, majd az első ligába, hogy csupán a hatodik helyen végzett, de előtte második gárdák, illetve olyanok zártak, akik nem kívántak feljebb lépni.

Grönlandon 1986-ban a K-1933 tarcsija indulhatott a legfelsőbb szinteken is, és nem is hiába, mert ezüstérmet szerzett a NŰK mögött. A „nagyok" hamar visszavágtak, mert a következő két évben aranyérmesek lettek. Ne csodálkozzunk az egyesületneveken, a zöld (nevű) sziget tabellái erősen hasonlítanak egy számháborúba oltott MÁV-menetrenddel párosodott mozaikszó-gyűjteményre, kivéve olyan kapaszkodót jelentő csapatneveket, mint a Disko-76 vagy a Kagssagssuk.

Izlandon is egy rövid nevű gárda másodvonala, a KR II csillantotta meg leginkább a benne rejlő lehetőségeket, 1968-ban ugyanis kupadöntőt vívott, még ha alul is maradt az ÍBV-vel szemben. Menet közben azért legyőzte a KR I-et, amelytől négy évvel azelőtt kikapott az elődöntőben.

Az egykori Jugoszláviában a Partizan Beograd II jutott el a kupában 1947-ben az elődöntőig, lekörözve az anyaegyletet, egy fázissal korábbig pedig a BSK Beograd II ért el, 1953-ban, valamint a Vardar Szkopje II (ugyanekkor, illetve 1976-ban).

A Feröer-szigeteken a HB II (1995-ben), Grúziában a Dinamo Tbiliszi 2, Moldovában a Zimbru Chisinau 2 (három alkalommal is) és a Sheriff Tiraspol 2 (négyszer) került a feljutás kapujába, ugyebár hiába. A finneknél 2002-ben a HJK, 2009-ben a Pori Jazz U20-as csapata (Juniorit) jutott el a kupa negyeddöntőjébe – előbbi tehát messzebb, mint az „egy", utóbbi meg főleg, mert a nagycsapata 2005-ben anyagi okok miatt megszűnt –, míg 2008-ban a Honka 1 verte a Honka 2-t a nyolcaddöntőben.

Lengyelországban 1952-ben a CWKS (ma: Legia) Warszawa II a legjobb 12 (!) gárda közé jutott, 1966-ban a Szombierki Bytom II elődöntőt vívhatott, akárcsak 1968-ban a Lech Poznan II. 1975-ben a harmadosztályú ROW Rybnik II és 1993-ban a Ruch Chorzów II egyenesen döntőt játszhatott, utóbbi ráadásul csak tizenegyesekkel kapott ki. Ha már fentebb rekordoztunk: a Ruch II küzdötte fel magát a legmélyebbről egy nemzeti kupa döntőjébe, egészen az ötödosztályból!

A liechtensteini labda- és szögletzászlórúgók közül 2003-ban és 2007-ben az USV Eschen/Mauren I és II is eljutott a kupa elődöntőjébe, de mindketten kikaptak, mindannyiszor. 2010-ben biztosra mentek, mert egymás ellen játszottak e fázisban: az I nyert 6–2-re, ám a fináléban nem bírt az FC Vaduzzal.

Svédországban 1897-ben (nem elírás) az Örgryte tartalékjai eljutottak a legjobb négy csapat közé a bajnoki rájátszásban, ahol éppen az I verte meg őket. 1901-ben újfent a legjobb kvartettig értek, tovább, mint az I, de ekkor az AIK állta útjukat. Svájcban a másodvonalban a Nordstern, a Grasshoppers, a Zürich és a Montriond II is megnyerte a pontvadászatot, Törökországban 1989-ben a Bursaspor-fakó, Ukrajnában természetesen a Dinamo Kijev 2 kerülhetett volna fel, több ízben is. Szlovákiában a Slovan B az anyagárdát ütötte ki 2007-ben a kupából a nyolcaddöntőben, az MFK Ruzomberok B pedig ugyanekkor az elődöntőig masírozott.

Bajnokok Ligája-győztes egyleteket adó bajnokságokban is értek el figyelemre méltó eredményeket a fakók.

Hollandiában a pontvadászatban például a Hercules, a Haarlem, a bredai Velocitas, az MVV és a NAC tartalékjai vívták ki a feljutásról döntő rájátszásba kerülés jogát, igaz, az utolsó ilyen eseményre 1920-ban volt példa. A kupaküzdelmekben sem adták alább: a múlt század eleji, némileg zavaros rendezésű időkben a HBS 2 és a Quick 2 meg is nyerte a Holland Kupát, sőt 1908-ban és 1910-ben is két tartalék (HBS 2–VOC 2, Quick 2– HVV 2) döntőzött egymással. Erre fel ki is zárták a tarcsikat a sorozatból, korábban viszont az élvonalbeliek nem indulhattak itt.

A professzionális korban a 2005-től Jong névre keresztelt, egymással külön bajnokságban megvívó fakók is sikerrel merészkedtek a kupaküzdelmek területére. Hogy, hogy nem, az Ajax 2 – később Jong Ajax – járt ebben az élen, amely 1988-ban és 1995-ben befért a legjobb nyolc közé, 2002-ben pedig egészen az elődöntőig jutott a Maarten Stekelenburg, Petri Pasanen, Anthony Obodai, Stefano Seedorf, Jason Culina, Jelle van Damme, Nigel de Jong, Steven Pienaar, Cedric van der Gun, Wesley Sneijder féle gárda.

A PSV-fakó1998-ban és 2001-ben is eljutott a legjobb 32 kupacsapat közé, utóbbi alkalommal Patrick Lodewijksszel, Kasper Bögelunddal, Jürgen Colinnal, Jaap Stammal, Ovidiu Stingával, Tomasz Iwannal és a később Debrecenben és Sopronban is légióskodó Jozef Majorossal a pályán.

Ebbe a szakaszba a Sparta 2 (1987, 1996), a Jong Heerenveen (2008) és a Feyenoord 2 (2005) is eljutott, míg egy körrel tovább a Jong De Graafschap (2010) és a Jong AZ (2007). 2009-ben az amatőr Hollandia második gárdája is feljutott a főtáblára!

Spanyolországban szép hagyománya van a bombaerős második csapatoknak, imígyen 1952-ben a Mestalla (a Valencia „lánya"), 1953-ban az Espana Industrial (a Barcelona B akkori neve), 1984-ben a Castilla (a Real Madrid B) és a Bilbao Athletic (az Athletic Bilbao B), 1999-ben pedig az Atlético Madrid B juthatott volna fel az élvonalba, ha ez lehetséges.

Csemegézzünk egy picit a legjobbak közül! Jellemző módon abból a Castillából került fel a nagyok közé az Emilio Butragueno, Rafael Martín Vázquez, Manolo Sanchís, Míchel, Miguel Pardeza ötös (ez volt a „Keselyű ötöse", a „La Quinta del Buitre"), és olyan utódaik lettek később, mint az 1985-ös U20-es világbajnokság gólkirálya, Sebastián Losada, a válogatott kapus, Julen Lopetegui, Julio Llorente, a dán Európa-bajnok, Flemming Povlsen, José Caminero, Ismael Urzaiz, Mutiu Adepoju, Dani García, Raúl, Fernando Sanz, José Canizares, Pedro Contreras, Guti, Juan Esnáider, Samuel Eto'o, Víctor, Mista, Esteban Cambiasso, az „emblematikus" Francisco Pavón, Javier Portillo, Roberto Soldado, Iker Casillas vagy az Álvaro Arbeloa, Rubén de la Red páros.

A Barcelona B sem panaszkodhat a felhozatalra, hiszen a közelmúltban onnan került ki Luis Milla, Guillermo Amor, Albert Ferrer, Carles Busquets, Josep Guardiola (aki később edzette is a Barca B-t), Sergi, Francisco Rufete, Javi Moreno. 1994-ben például Albert Celades, Iván de la Pena, Roger, Óscar García és Antonio Velamazán alkotta a középpályát, később egy csapatban futballozott az Arnau, Okunowo, Puyol, Gabri, Xavi, Luis García, Albert Luque vonulat; de innen került ki Jordi Cruyff, Gerard, Pepe Reina, Thiago Motta, Oleguer Presas, Víctor Valdés, Andrés Iniesta, Lionel Messi, Bojan Krkic, Pedro Rodríguez, Sergio Busquets vagy Giovani dos Santos is.Tavasszal Thiago Alcántaráék a harmadik helyen végeztek a másodosztályban, de a rájátszásba nem kapcsolódhattak be.

Ne feledjük el azt sem, hogy a két gigász közül a katalánoknál Vincze Ottó, a madridiaknál pedig Korolovszky Gábor és Szalai Ádám is megfordult B-szinten.

Németországban, pontosabban még az NSZK-ban a tartalékcsapatok, az Amateure-ök (továbbiakban: A) felségterületei a harmadik vonal és az alatta lévő régiók, de a kupában meg-megvillantak néhanapján azért ők is. Legelőször a Hannover A, amely 1967-ben a legjobb 32 közé menetelt, később eljutott ugyanebbe a szakaszba a Werder Bremen A (2000-ben Tim Borowski vezérletével, két évvel később Simon Rolfes és Christian Schulz segítségével) is, sőt 2008-ban egyenesen a legjobb 16 közé rongyoltak, Patrick Owomoyelával és Martin Harnikkal a fedélzeten. A harminckettő közé az 1.FC Köln A (1984, 2005), a Wolfsburg A (2002, 2004, Roy Präger), a Nürnberg A (1985), a Bochum A (1985) és az Augsburg A (1978); a tizenhat közé a Hamburg A (1992, Andreas Reinke, Stefan Schnoor) és a Karlsruhe A (1997, Igli Tare) is ellátogatott.

1975-ben a VfB Stuttgart A a legjobb nyolc közémenetelt, ahol a Dortmund állta az útját, míg 2001-ben saját nagycsapata ütötte ki a 32 között a Michael Fink és Kevin Kuranyi fémjelezte sváb „amatőröket". Korábban a Bayern és a Kaiserslautern is megvívott a saját fakójával a kupaküzdelmek során, de a 2001-es stuttgarti belharcot követően a szövetség betiltotta ezt. A német Amateure-csapatokat időközben átkeresztelték II-re, s közülük száznál is többen jutottak el a legjobb 64 közé, a területi kupacsatározásokat megnyerve. 1982-ben például négyen is elverekedte magát idáig, egy év múlva kettő (a Bayerné és a Werderé) éppen egymással találkozott, 2002-re pedig egyenesen odáig fajult a dolog, hogy a 64-es mezőny 12.5 százalékát a tarcsik adták!

Külön bekezdést érdemel a Bayern és a Hertha BSC „leánycsapata".

A bajorok tartalékjai 1995-ben a legjobb nyolc között csak nagy csatában kaptak ki a Wolfsburgtól, és olyan futballisták léptek fel a színeikben, mint a világbajnok védő, Hans Pflügler, a későbbi BL-győztes Samuel Kuffour, Alexander Zickler páros, a kapus Uwe Gospodarek vagy a méltán elfeledett Oliver Stegmayer. Ezért is ütötték ki menetközben a Fredi Bobic-féle Stuttgartot és a Hani Ramzi, Mario Basler, Dieter Eilts, Andreas Herzog, Marco Bode, Vlagyimir Beszcsasztnih, Wynton Rufer hetes fémjelezte Brement...

2005-ben ismét eljutottak ebbe a szakaszba, de a Bremen revánsot vett, pedig a münchenieknél játszott ekkor Michael Rensing, Thomas Linke, Andreas Ottl, Thorsten Fink, Alexander Zickler, Tobias Rau, Piotr Trochowski és Paolo Guerrero is. A korai kupakörökben Bastian Schweinsteiger és Willy Sagnol is pályára lépett a „bőrnadrágosok" tartalékjai között! 1977-ben egyébként a Franz Beckenbauer-féle I a legjobb 16 között Gerd Müller mesternégyesének is köszönhetően gyűrte le a Klaus Augenthaler vezette amatőröket.

A fenti nevek ellenére a legmesszebb mégis a Hertha II masírozott, amely 1993-ban döntőt vívhatott, éppen Berlinben. Az Ulf Kirsten góljával végül diadalmaskodó Leverkusen már túl nagy falatnak bizonyult a Fiedler – Meyer, Oliver Schmidt (Höpfner, 73.), Nied, Andreas Schmidt – Kolczyk, Holzbecher, Klews, Ramelow – Kaiser, Gezen legénységnek.

A legkisebbek közül említsük meg még az FC Schönberg második csapatát, amely 2003-ban éppen saját első gárdája testén át került a főtáblára, azaz a legjobb 64 közé. Ide legtöbbször az amatőrök közül a Werder került, nem kevesebb mint húsz alkalommal, 1990 és 1996 között zsinórban hétszer!

TOVÁBB IS VAN, ÍRJUK MÉG... – AZ EURÓPÁN KÍVÜLI TARTALÉKCSAPATOKRÓL ITT OLVASHAT!

BACSKAI JÁNOS