Ki taszítja le a trónról Messit és Ronaldót?

Egyre több jel utal arra, hogy a Lionel Messi és Cristiano Ronaldo páros uralmával jellemezhető korszak lassan lezárul a labdarúgás történetében. Korábban is voltak persze olyan időszakok, amelyeket két korszakos csillag vetélkedése fémjelzett – elég, ha megemlítjük Johan Cruyff és Franz Beckenbauer rivalizálását az 1970-es évek első feléből vagy éppen Diego Maradona és Lothar Matthäus váltakozó sikerű vetélkedését a nyolcvanas évek végéről, kilencvenes évek elejéről –, de időben ilyen hosszan elhúzódó páros uralomra nem volt még példa. Korábban például senki sem nyert háromnál több Aranylabdát pályafutása során, és amikor 2007 decemberében a brazil Kaká átvette a France Football díját, a legrangosabb egyéni elismerést, kevesen gondoltuk volna, hogy a következő tíz évben sorozatban, illetve tizenkét évből tizenegyszer Messi vagy Ronaldo lesz a kitüntetett. Még ha egy-két esetben lehet is vitatni a jogosságát (főleg abban a 2010 és 2015 közötti időszakban, amikor a France Football helyett a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA adta ki a díjat), tény, hogy az elmúlt 12 évben az argentin támadó hatszor, a portugál klasszis ötször lett a világ legjobbja az adott évben.

De immár érzékelhető mindkettejük visszaesése. Mutatja ezt a piaci értékük csökkenése (lásd infografikánkat), az idei nyári átigazolási díjuk (Cristiano Ronaldót mindennel együtt már 23 millió euróért meg lehetett vásárolni, és noha Messi barcelonai szerződése lejárta miatt ingyen szerződött Párizsba, az ő tényleges ára sem lett volna sokkal nagyobb), vagy az is, hogy Messi 2015 óta nem tudott Bajnokok Ligáját nyerni az FC Barcelonával, Ronaldo pedig három év alatt képtelen volt a legmagasabb szintre emelni a Juventust.

MENNYI LEHET MÉG BENNÜK?

Leírni még továbbra sem lehet őket, hiszen az argentin éppen az idén nyerte meg első felnőtt-tornáját, a Copa Américát hazája válogatottjával, CR7 pedig a csapat visszaesése ellenére ragyogó egyéni számokat produkált Torinóban, és jól kezdett Manchesterbe visszatérve is.

Ismert a mondás, a Római Birodalom hosszabb ideig hanyatlott, mint más birodalmak virágoztak – és kicsit ez a helyzet velük is. Oly régóta viselik ők ketten a koronát, hogy már azok a játékosok is, akiket fél évtizede még a lehetséges utódaiknak tartottunk, így Neymar, Paul Pogba, Mohamed Szalah vagy éppen Harry Kane – nos, immár a harminchoz közelítve ők is inkább úgy festenek, mint Károly herceg, aki évtizedek óta várja a trónt, és közben eljár fölöttük is az idő… Meglehetősen pikáns, hogy miközben szakmányban nyerték Messiék az Aranylabdát, és gyakran azt tippelgettük, ki lesz az a feltörekvő fiatal, aki megszakítja a sorozatukat, egy kortársuk, az akkor 33 éves Luka Modric „csent el” az orruk elől egy Aranylabdát 2018-ban. De azt sem lehet őrségváltásnak tekinteni, a következő év megint Messié volt.

Az idei azonban már bizonyosan nem lesz (ahogyan a tavalyi sem lett volna, hiszen ha kiosztotják az Aranylabdát a világjárvány ellenére is, minden bizonnyal a szintén nem ifjonc Robert Lewandowski kapta volna meg), így arra teszünk kísérletet, hogy számba vesszük a jelölteket, akik tényleg az argentin és portugál zseni nyomdokába léphetnek. Ki lesz a következő, egy teljes korszakot meghatározó játékos, aki gyakran a magasba emelheti a legfontosabb trófeákat, és többször kiérdemli az Aranylabdát is? Kialakul-e esetleg megint egy nagy páros, amelynek tagjai egymást is húzva, ösztönözve hosszú időre kibérelik a csúcsot? Vagy lesz-e egyáltalán egyetlen olyan labdarúgó, aki huzamosabb időn át lesz egyértelműen a legjobb, vagy inkább úgy alakul, mint a történelemben gyakori, hogy egy stabil, szilárd rendszert az erőskezű monarcha halála után felvált az anarchia és a káosz, a kiskirályok időszakos uralma?

A KÉT LEGERŐSEBB TRÓNKÖVETELŐ: HAALAND ÉS MBAPPÉ

Tudjuk, hogy a futballban nehéz jósolni évekre előre. Hogy csak egy példát hozzunk: az 1998-as vb-szereplés után az angol Shoot futballmagazin megjósolta a következő vb első angol meccsén a szigetországiak kezdőcsapatát. Az eredmény: tizenegyből négy találat, ketten beálltak még csereként, öten a vb-keretbe sem kerültek be…

Abban szinte mindenki egyetért, hogy pillanatnyilag a Dortmund norvég csatára, Erling Haaland és a PSG francia világbajnoka, Kylian Mbappé a két legesélyesebb játékos arra, hogy néhány éven belül átvegye a trónt a Messi, Ronaldo párostól, és huzamosabb időn át kimagasló szereplője legyen a nemzetközi futballnak. Természetesen mindketten elnyerték már az elmúlt években a legjobb 21 éven aluli fiatalnak járó Golden Boy-díjat. A Szoboszlai Dominik csapattársaként a Salzburgban feltűnést keltő Haaland piaci értéke egészen rövid idő alatt meredeken kezdett felfelé ívelni, míg Mbappé a Transfermarkt becslése alapján pillanatnyilag a világ legdrágább labdarúgója 160 millió eurós becsült értékkel. Igaz, 22 éves kora ellenére már csökkenőben van az értéke, ami volt már kétszázmillió euró is.

Nagyon fiatalon futott be, 17 évesen már sztár volt, sokan elkezdték Peléhez hasonlítani, de annak ellenére, hogy már négy éve a nemzetközi élfutball meghatározó szereplője, és szerzett gólt világbajnoki döntőben is, bajban lennénk, ha össze kellene szednünk azokat a rangos és fontos mérkőzéseket, amelyeket az ő klasszisa döntött el. Leginkább csak a 2017-es Monaco–Manchester City Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőt és a 2021-es Bayern München–PSG BL-negyeddöntőt lehetne említeni. Minden lenyűgöző képessége ellenére még róla is nehéz elképzelni, hogy annyi nagy meccset nyer meg aktuális csapatának, mint Messi és Ronaldo. Az eddig rejtegetett magánvéleményem az, hogy máris túl van pályafutása zenitjén, de persze egyáltalán nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy tévedek.

HAVERTZ, PEDRI, CHIESA- ÉS A TÖBBIEK

Összeállításunk alapelve az volt, hogy csak a 23 éves és az alatti játékosokat vesszük figyelembe a dinasztikus utódkeresésben, mert néhány évet még adunk Messinek és Ronaldónak a „békés hatalomátadáshoz”. E szűrő ellenére is természetesen szóba jöhetnek sokan, így Ansu Fati, Frenkie de Jong (mindkettő FC Barcelona), Eduardo Camavinga, Vinícius Júnior (mindkettő Real Madrid), Jamal Musiala (Bayern München), Jadon Sancho (Manchester United) vagy Florian Wirtz (Bayer Leverkusen) is.

Mégis, gondos szelektálás után úgy látjuk, hogy Haaland és Mbappé mellett a német Kai Havertznek, a spanyol Pedrinek és az olasz Federico Chiesának van a legnagyobb esélye arra, hogy egyszer többszörös aranylabdásként határozzanak meg egy korszakot. Havertz fejlődése töretlennek tetszik, és döntött már el BL-finálét is, Chiesa és Pedri pedig talán az idei Európa-bajnokság két legnagyobb felfedezettje volt. Utóbbi helyzete azért nehezebb persze, mert középpályásként nyilván mindig is hálátlanabb lesz a megítélése. Xavinak és Iniestának is éppen ezért nem jutott soha Aranylabda – igaz, az ő fénykorukban ott volt Messi és Ronaldo, az ő távozásuk után pedig talán az ilyen hasznos játékosoknak is esélyük nyílik középpontba kerülni.

Ám őszintén szólva pillanatnyilag egyetlen jelöltről sem tudjuk elképzelni, hogy annyira és olyan hosszan uraljon egy korszakot, mint Lionel Messi és Cristiano Ronaldo.

Lehet, hogy tényleg valami nagyon különlegesnek lehet(t)ünk a szemtanúi?