Kínában ma már nem a dicső magyar csapattól tanulnak

Magyarország az elsők között ismerte el 1949-ben a Kínai Népköztársaságot, és szoros, baráti kapcsolatot kezdett kiépíteni a gazdaság, az oktatás, a kultúra és a sport terén is. Manapság mindenki csak a gazdasági kapcsolatokat keresi Kínával, Magyarország azonban a labdarúgással is építgette az együttműködést az ázsiai nagyhatalommal.

Az 1950-es években a magyar labdarúgó-válogatott többször járt a Kínai Népköztársaságban, ahol nagy örömmel fogadták világhírű csapatunkat, a stadionokban „A dicső magyar csapattól tanulunk” szlogeneket írtak ki a transzparensekre.

1954-ben a Kínai Kommunista Párt Magyarországra küldött egy 15 fős fiatal labdarúgó-különítményt, hogy nálunk tanulmányozzák a sportág alapjait.

Ember József, a Budai 33 volt labdarúgója, aki 1949–1950 között az Újpesti TE edzője volt, segítette őket itthon, s ő volt Kína első(!) külföldi labdarúgóedzője. Munkássága kihatott az egész kínai labdarúgás fejlődésére, az ő által tanított kínaiak a legjobb játékosok lettek Kínában, majd később több edző, sőt szövetségi kapitány is kikerült közülük.

A kínai labdarúgás életében a következő nagy fordulópont csak 1992-ben jött el, amikor megtartották Pekingben a „Vörös-hegyi találkozót”, amelyen a kínai futball „reform és nyitás poltikáját” tárgyalták meg. Hogy profi csapatok jöjjenek létre az addig állami szervek alá tartozó focicsapatok helyett, ezért üzleti, piaci alapokra helyezték a kínai labdarúgócsapatok működését.

Csak 1993-ban alakult meg az első, államtól teljesen független csapat, a Sanghaj Senhua.
1994-ben megalapították a kínai labdarúgó-bajnokság A és B osztályát (ezek a magyar NB I-nek és NB II-nek felelnek meg), amelyek 2004 óta Szuperliga és Első Liga néven futnak.

Az üzleti alapokra fektetett kínai labdarúgás 2008-ra a csalásokról, lefizetésekről és a fogadási bundákról lett ismert, ezért a kínai kormány nagy figyelmet szentelt a kínai futball megtisztításának.

A 2008. évi pekingi nyári olimpiai játékokon a férfi labdarúgótornán 16 csapat vett részt, a házigazdák a C-csoportban Brazíliával, Belgiummal és Új-Zélanddal mérkőztek. Kína csak az Új-Zéland elleni döntetlennel szerzett pontot, így nem jutott tovább csoportjából.

A Szuperliga 2011-es kiírása előtt kezdődött meg a nagy „pénzbefektetés”, a Szuperliga 16 csapatából több mint tíznek a főszponzora a fejlődő és igen tőkeerős építőiparból jött, a cégek nevei a csapatok elnevezésében is benne vannak, például az első helyen álló Kuangcsou Evergrande nevében a Kuangcsou Kanton város nevét jelzi, míg az Evergrande kifejezés a tulajdonos cégcsoport nevét.

A bajnokság csapatait támogató cégek nem sajnálják a kínai jüant, a 2012-es idényre a 16 cégcsoport/labdarúgócsapat 3 milliárd RMB-t (több mint 100 milliárd forintot) költött igazolásokra. Ebben a szezonban vette meg a három sanghaji csapat egyike, a napjainkban a 10. helyen álló Sanghaj Senhua a francia Nicolas Anelkát és az elefántcsontparti Didier Drogbát, akiknek nem hivatalos információk szerint évi 10-15 millió euró körüli volt a fizetésük plusz a reklámjutalékuk .

A Kínai Labdarúgó-szövetség korlátozza a külföldi játékosok számát a csapatoknál, habár e tiltás lazul. Míg 2004-ben 3 idegenlégióst szerződtethetett egy csapat, de egyszerre csak kettőt játszathatott, 2013-ra már 5 külföldi játékos lehetett a keretben, köztük 1 ázsiai, és közülük 4 léphetett pályára meccsenként. Érdekesség, hogy kapusposztra nem lehet külföldi játékost igazolni.

STATISZTIKÁK
A Szuperliga kezdete, 2004 óta külföldi edző hatszor, míg kínai tréner négyszer vezette csapatát bajnoki címig.

A legjobb játékosnak járó elismerést csak a kezdeti években nyerték el hazai labdarúgók, azóta az idegenlégiósok dominálnak.

A kínai bajnokság mérkőzései átlagban 17 675 főt vonzanak a stadionokba, míg a rekordot (65 769 főt) a 2012-ben lejátszott Kuangcsou Evergrande–Csiangszu Sainty mérkőzésen jegyezték.

STADION
Személyes tapasztalataimat a Sanghaj Senhua stadionjában szereztem, amely a belváros északi részén, Hongkou kerületében található, a centrumtól 8 km-re. Megjegyzendő, hogy a stadion melletti parkban található Petőfi Sándor mellszobra, ahol a sanghaji magyar kolónia gyűlik össze a nemzeti ünnepünkön.

A stadion 1999-ben 5.6 hektárnyi területen épült, maga az épület 73 ezer négyzetméter nagyságú, 35 ezer néző befogadására képes, Sanghaj város tulajdonában van.

A fedett nézőtér egyszerű, tiszta, piros színű műanyag székekkel, a csapat színe kék, a szektorok egyszerű fémkorlátokkal vannak elkülönítve. A kínai meccseken rendbontás nem szokott előfordulni, a szurkolótáborok nem esnek egymásnak, de hangosan szurkolnak, a bíró szidalmazása itt is megszokott. A „kemény mag” a kapu mögött helyezkedik el transzparensekkel, zászlókkal. A meccs végén a csapatok itt is odafutnak szurkolótáborukhoz.

A belépés zökkenőmentes, bár az üveges és műanyag palackokat, pirotechnikai eszközöket elveszik. Regisztráció nincs, jegyet a helyszínen, interneten és a város több pontján, jegyirodákban is lehet venni. Meccs előtt a jegyüzéreknél, például a metrón, olcsóbban lehet jegyhez jutni. A mérkőzésekre a jegyek 3000 és 15 000 forint között mozognak, bérlet pedig kétféle van, 20 000 és 37 000 forintért. A mellékhelyiségek igénytelenek, a tisztaság nem jellemző.

A stadion körül sportboltok és ajándékboltok sora található.

CSAPATOK
A kínai Szuperligában 16 csapat szerepel, a legtöbb együttes Kína keleti, gazdasági centrumaiból és tengerparti nagyvárosaiból kerül ki. A 25 millió fős Sanghajnak például 3 csapata van a ligában, Kantont 2 csapat képviseli, köztük a már említett Kuangcsou Evergrande, amely az elmúlt 3 évben kínai bajnok volt, sőt 2013-ban az Ázsiai Bajnokok Ligáját is megnyerte!