Még szükség volt rá – Törő eltiltás és baleset után játszhatott az 1982-es vb-n

Az 1978-as vb után a válogatott keretből több mint féléves kizárással büntetett Törőcsik András nekivágott az 1978–1979-es idénynek. Az előző évad legjobbjának megválasztott futballista a dicstelen vb-t követően csak azért is hangulatban indult neki az ősznek. A BEK-ben a Zbrojovka Brno ellen idegenben (2–2) gólpasszt adott Fekete Lászlónak, majd – ahogy a Nemzeti Sport írta – „remek cselekkel négy embert átjátszott, aztán 22 méterről a jobb alsó sarokba vágta a labdát”. A Videoton ellen (3–1) „cselsorozatot mutatott be, ritkán látható gólt lőtt”. Az MLSZ elnöki székében a Kutas Istvánt 1978 végén váltó Szepesi György első intézkedéseként rehabilitálta Törőcsik Andrást és Nyilasi Tibort. Mindketten pályára léptek az NDK ellen (1979. március 28., Népstadion, 3–0), a középcsatár gólt is fejelt. „Nagyon látványosan cselezett, fejelt egy gólt is, néha-néha példamutatóan önzetlen volt, de nem egyszer »rácsavarodott« a labdára.” A vb után Baróti Lajos lemondott, helyét Kovács Ferenc foglalta el, s még a keletnémetekkel szembeni találkozó előtt a finnek és a görögök elleni idegenbeli Eb-selejtezőt elvesztettük. Igaz, már Nyíllal és Törővel Tbilisziben 2–2-t játszottunk a szovjetekkel, amelyen „hosszú idő után nyújtotta azt a teljesítményt, amely tehetsége alapján sorozatban elvárható tőle”.Az idényben minden meccsen játszott, 11 gólt szerzett, az ősszel a Tatabánya ellen duplázott, a DVTK-val szemben (1979. június 9., 5–0) „látványosan, kiismerhetetlenül cselezett, remek átadásokat láttunk tőle”.

A szovjetek elleni 2–2 hozta a meghívót a világválogatottba, de az argentinok elleni találkozóra már nem utazhatott el. Június 16-án a bajnoki címét már korábban biztosító Újpest a ZTE ellen játszotta utolsó bajnokiját, idegenben 3–3 lett (állítólag megbeszélt eredmény volt), Törő elkéredzkedett Várhidi Pál vezetőedzőtől, barátja, Szirtes Pál FIAT 500-asával jöttek haza, de a kocsi Zalacsány határában megcsúszott a sáros 76-os úton, és egy fának ütközött. A jelentés szerint: „A baleset következtében a gépkocsiban helyet foglaló Törőcsik András, az Ú. Dózsa és a válogatott labdarúgója súlyos sérüléseket szenvedett.” A futballista mozgásképtelen állapotban volt, úgy kellett kiszedni az autóból, a hazafelé tartó újpesti elnök, Hólya István előbb a balatonlellei BM-üdülőbe vitte (!), csak 4-5 óra elteltével került kórházba. A szalagok, az ízületek roncsolódtak, a csípőjéből letört egy csontdarab, szinte az egész ország lélegzet-visszafojtva várta a róla érkező híreket. Decemberben megjelent: „Törőcsik újra stoplis cipőt húzott” – ez annyiban volt igaz, hogy újra meg kellett tanulnia járni…

Noha azt írták: „Ha továbbra is betartja az orvosi utasításokat, akkor januárban a régi játékos kezdheti meg a Megyeri úton az alapozást.” A róla szóló (A Törő!) könyvben utólag így emlékezett: „Nagyon bíztam magamban, hogy gyorsan rendbe jövök. Az viszont igaz, hogy a lábam sohasem lett olyan, mint volt, de abban én is benne vagyok. Benne, mert minden nap tornáztatni kellett volna, de én nem csináltam.” Bajnokin a Dunaújváros ellen tért vissza (1980. március 8., 1–1). Március 29-én a Fradi 4–1-es legyőzése után így szólt az értékelés: „(...) ezen a rangadón bebizonyította, hogy ismét a régi lehet.” Ezt igazolta az új szövetségi kapitány, Mészöly Kálmán első meccsén a skótok ellen (1980. május 31., Népstadion, 3–1). Két gólt szerzett, ám fontosabb az ellenfél kapitánya, Jock Stein véleménye: „Törőcsik gyakorolt rám nagyon jó benyomást.”

Persze néha flegma volt: a Dózsa 1980 decemberében 0–0-ra végzett a Debrecennel, végén a lilák rúghattak egy 11-est, de „az újpestiek válogatott csatára elképesztően hanyag mozdulattal küldte kapura a labdát, felelőtlen hozzáállása csapatának egy pontjába került.” Nem sokkal előtte, Zsiday István októberben megjelent Lépéshiba című cikke jól tükrözte a lelkiállapotát: „(...) talán az is érthető, ha az első percekben menetrendszerűen megkapott kíméletlen és szándékos rúgások után legtöbbször úgy érzem magam, mint a sakkozó, akinek az utolsó, mattot jelentő lépése előtt valaki lesöpri a bábuit a tábláról.” Az 1980 őszi mérleg elég vegyes: sérült, súlyfeleslege is van, egyre többször látni Ebedli Zoltán, Szokolai László, Szabó Ferenc, Lukács Sándor, később Szabadi László társaságában, s nem csak a pályán… Jakab József Lötyögés a semmibe című cikke 1980 októberében jelent meg a Magyar Ifjúságban, a Dózsa edzésén készült riportban csapattársa, Nagy László az edzőpályához vezető keskeny kapunál odavetette a centernek: „Én még befértem valahogy, de te hogy jössz be, Kese?”

Egy jó alapozás segíthetne, de… Az 1981. január 9-i közleményből kiderült: „Törőcsik András, az Újpesti Dózsa SC labdarúgója, a magyar válogatott keret tagja szilveszter napján ittasan gépkocsit vezetett és karambolozott. Az összeütközés következtében jelentős anyagi kár keletkezett. Személyi sérülés nem történt. Törőcsik András ellen a hivatalos szervek megindították az eljárást, ezért az MLSZ az Újpesti Dózsa vezetőivel egyetértésben a labdarúgót visszahívta a válogatott keret edzőtáborából.” Ám az első vb-selejtezőn pályán volt Svájc ellen Luzernben (2–2), az első egyenlítésünket megelőzően fél térden passzolt a gólszerző Bálint Lászlónak. A románok ellen (Népstadion, 1–0) „régen láttuk ilyen nagy akarattal, igyekezettel küzdeni, sokat változtatta a helyét”. Az utolsó vb-selejtezőn, itthon, Norvégiával szemben 1–1-re álltunk, ha nyerünk, kijutunk Spanyolországba. A szövetségi kapitány cserére határozta el magát. „Törőt akarom lehozni, Kiss bejön középre” – hangzott el a Mészölyről szóló, az emberek által csak „Kazinczy-díjasként” emlegetett portréfilmben. Törőcsiket felvágták, lehetett volna cserélni, ám Kálmán valamiért várt. Törő elvégezte a szabadrúgást, Kiss Laci meg befejelte, 2–1 ide, az újpesti csatár adott még két gólpasszt, a vége 4–1 lett. Mészöly meg Mezey Györgynek azt mondta: „Le akartam cserélni, képzeld el, b... meg!”

MAGYARORSZÁG–NORVÉGIA 4–1 (1981. OKTÓBER 31.)

1981 őszén az NB I-ben csak egy meccset hagyott ki, 19 mérkőzés, 4 gól a statisztikája. Részt vett a válogatott hathetes ausztráliai és új-zélandi túráján, amelyet Mészöly így értékelt: „Lényegesen többet vártam s várok a jövőben is Kiss Lászlótól és Törőcsiktől. Törőcsik deréksérüléséig jól játszott, ügyesen osztogatott. Neki is többet, odaadóbban kell dolgoznia az elkövetkező hétköznapokon.” A 125. magyar–osztrákon (1982. március 24., Népstadion, 2–3) megsérült, három hónappal a vb előtt begipszelték a bokáját, visszatérve az FC Antwerpet 8–2-re legyőző válogatottban „robbanékony volt Törőcsik is”. Alig tudott edzeni, „bíztam abban, hogy ott lehetek a vébén, de azt is tudtam, nem én leszek a világbajnokság sztárja”. Elillant az önbizalma, a Képes Sportban Horváth István felvetésére – „...emberi számítás szerint formája ugrásszerűen már nem javulhat, viszont egy magabiztos Törőcsik azért egészen másként játszhatna…” – Mészöly így reagált: „(…) szerepelt az utóbbi három edzőmérkőzésen. Tény, nem azt nyújtotta, amit reméltünk, de… Két hónapos szünet után csodákat ki várhat tőle? András mindenesetre olyan példásan, olyan szorgalommal edz, mint talán még soha. És ez ad biztatást, ezért bízom benne változatlanul!”

Az 1982-es spanyolországi világbajnokságon Salvador ellen (10–1) nem ő volt a főszereplő, lecserélték, a helyére beálló Kiss László három gól szerzett. A második mérkőzésen (Argentína, 1–4) pihentették, a továbbjutás szempontjából sorsdöntő találkozón (Belgium, 1–1) „nem tudta a tőle várt teljesítményt nyújtani”.

A vb után Törőcsik és Nyilasi ígéretet kapott, ha talál külföldi klubot, nem kell várnia harmincéves koráig, átigazolhat. Nyílt elengedték, Kesének azt mondták, még szükség van rá... „Szeretném kipróbálni magam, mire lehetek képes. Nem is elsősorban a pénzért, hanem hogy kiderüljön, valójában mit is érek.” Ám magánélete nem alakult jól, feleségével, Terkával rengeteget veszekedett. „Mindig volt társaság. (…) Egy-egy átmulatott éjszaka után másnap rohadt nehezen tudtam mozogni.” A vb után voltak fellángolásai, a Honvéd ellen (1982. szeptember 25., 3–1) és négy nappal később a KEK első fordulójában az UEFA-kupa-győztes IFK Göteborggal szembeni visszavágón (3–1) a régi napjaira emlékeztetett, de megsérült. Az 1982-es esztendőről a következő állt az évértékelőben: „Miért, miért nem, de Törőcsik egy újabb esztendőt kótyavetyélt el tehetségéből.” Ő maga így látta a helyzetet. „Kijutott a rosszból és a jóból. Mindenesetre ezután már csak jobb éveket kívánok magamnak.”

Ki beszélt itt már világválogatottságról?

(A következő részben: Hattyúdal)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. szeptember 17-i lapszámában jelent meg.)