Mi mindig búcsúzunk: Buffon mellett világsztárok sora távozott idén

A szokásos év végi összegzés helyett ezúttal három álomcsapatba rendezzük a legnagyobb sztárokat.

A C-CSAPAT

Amelynek kapusa a horvát Danijel Subasic, aki mellett a nagyobb nemzetközi siker döntött vetélytársaival szemben. Subasic 38 évesen vonult vissza a Hajduk Splittől, 2020 után tartott egy egyéves szünetet (akkor szakított a Monacóval, ahová 2012-ben igazolt a Splittől). Az NK Zadar neveltje 44-szeres válogatott, 2018-ban világbajnoki ezüstérmes. A meze alatt fiatalon elhunyt csapattársa, Hrvoje Custis arcképével ellátott pólót viselt, Custis 2008-ban egy bajnokin halálos sérüléseket szenvedett, amikor egy betonfalnak esett.

A védelem jobb oldala Mathieu Debuchyé (38 éves), akinek utolsó klubja a Valenciennes volt, de játszott a Saint-Étienne-ben, a Lille-ben, az Arsenalban és a Newcastle Unitedben is. 27-szeres válogatott, szerepelt a 2012-es Európa-bajnokságon és a 2014-es vb-n, de 2018-ban csak a tartaléklistán volt, ezért nem lett világbajnok. Mérgében ősszel élete legeredményesebb formájába lendült!

A román Stefan Radu (37) a védők Paradicsomában, a Serie A-ban játszott 2008 és 2023 között, ez nem kis tett, és a Laziótól soha nem igazolt el – a transzferek Paradicsomában. 349 meccset játszott az olasz élvonalban, a válogatottból tíz éve visszavonult, utoljára a magyarok ellen szerepelt a címeres mezben. A 2008-as Eb-n még részt vett. Domenico Criscito (36) 26-szoros válogatott, a 2010-es vb-szereplésére nem lehet büszke, ellenben játszott a Genoában, a Juventusban, a Zenitben és a Torontóban is, közel 40 millió eurót fizetettek érte karrierje során. Torinóba húsz éve került, a szokásosan egyszerű transzferrel: a Genoa az ő és Francesco Volpe fele játékjogát eladta a Juvének 1.9 millió euróért, és megkapták 450 ezer euróért Antonio Nocerino „felét”, ebből a védő fele játékjoga 950 ezer eurót ért. A másik felét később 7.5 millióért vette meg a Juve, pontosabban adta Andrea Masiello és Abdoulay Konko fele játékjogát, és mellé 5.25 milliót készpénzben. Criscito a karrierje során összesen hat alkalommal igazolt a genovaiakhoz, kölcsönben vagy végleg, papíron vagy a valóságban.

Ilyenfajta furfangok elkerülték Kieran Gibbset (34), aki tíz évig volt arsenalos, de csak 229 fellépésen szolgálta meg a fizetését, általában önhibáján kívül, ugyanis idényenként legalább kétszer komolyabban megsérült. Tízszeres válogatott, az Arsenal után az érte 7.5 millió eurót adó WBA-ben és az Inter Miamiban is játszott még, jelenleg utóbbi klub médiacsapatában dolgozik. Érdekes adalék az örökölt tehetség kérdésköréhez, hogy ikertestvére, Jaydon csak az ötödosztályig jutott labdarúgóként.

A B-CSAPAT

Jön a tartalékok ligája, de nem rossz csapat az, ahol „egy” Maarten Stekelenburg (41) a kapus. Nem ma kezdte a holland, már 2005-ben elkezdtük portréját a BL-adatbankhoz, amelyet öt nagy tornához lehetett használni a 2008-as Eb-től a 2020-asig, az Oranjében ő lett Edwin van der Sar örököse. Neve összeforrott az Ajaxszal, amelyben 311-szer játszott, az AS Romával, de az Evertonnal, a Southamptonnal, a Fulhammel és a Monacóval sem volt szerencséje, légiósként 9 év alatt összesen kétszer annyi meccset játszott, mint a válogatottban (63)! 2020-ban hazatért Amszterdamba, innen is vonult vissza a fél fülére süket, karrierje során kétszer is komolyabban megsérülő kapus.

A „fakó” négy védővel áll fel, mindannyian más úton kerültek ide. Jonas Hector (33) a német futball és a nationalelf szürke eminenciása, aligha van nála alulértékeltebb sokszoros német válogatott. De a hűséges futballisták egyik utolsó mohikánja is, 2008-ban igazolt az Auersmachertől az 1. FC Kölntől, és onnan vonult vissza 2023 nyarán, 444 tétmérkőzés után. Pechjére a nemzeti csapatban 2014 után mutatkozhatott csak be, két nagy torna, no és a konföderációs aranyérem jutott neki 43 fellépésén (11-szer pedig kispadozott). A Kölnnel kétszeres bajnok a másodosztályban.

Phil Jagielka (41) egy alkalommal kapusként is megállta a helyét, egyébként 40-szeres angol válogatott középső védő. Legszebb éveit a Sheffield Unitedben és az Evertonban töltötte, járt egy Eb-n és egy vb-n, de nagyobb csapatba nem tudott eligazolni, 2008-as súlyos sérülése igencsak visszavetette a karrierjét (egy évre rá meg majdnem megkéselték, amikor odahaza lábadozott). Játszott pár mérkőzést a Derby Countyban és a Stoke Cityben is, utóbbival 2023 nyarán szakított, majd télen visszavonult. Testvére, a két éve elhunyt Steve szintén játszott a Sheffield Unitedben; fia, Zac a Liverpoolt erősíti, no és a walesi válogatottat (Phil Jagielka félig lengyel, de vannak skót felmenői is).

Jérémy Mathieu (40) fordított utat járt be: csak ötszörös válogatott, de a Barcelonával és a Sporting CP-vel alaposan kárpótolta magát, a katalánokkal mindent megnyert, amit csak lehet. Sokak szerint a Valenciában nyújtotta a legjobb teljesítményt, a klubot 2009 és 2014 között szolgálta, odahaza a Sochauxban és a Toulouse-ban játszott – majd 2020-as visszavonulása után a sokadosztályú Luynes színeiben tért vissza, de mint minden ezen a Földön, ez sem tartott örökké.

Filipe Luís (39) is Diego Simeone alatt virágzott ki, mint a harcos futballisták közül oly' sokan, a Figueirense neveltje előtte kölcsönben kereste a helyét a vén kontinensen az Ajaxban, a Real Madridban (!) és a Deporban is. Nyert bajnokságot, kétszer El-t, megfordult egy rövid időre a Chelsea-ben. A lengyel és olasz felmenőkkel bíró brazil 44-szeres válogatott, 2013-ban és 2014-ben több álomcsapatba is bekerült – Brazíliában is volt az Év csapatának a tagja, utolsó öt idényét ugyanis a Flamengóban töltötte, kétszer lett bajnok és Copa Libertadores-aranyérmes. A selecaóval járt a 2018-as vb-n, nagyjából pórul, de nyert Konföderációs Kupát és Copa Américát. Krisztusi korban igazolt haza, a bemutatása igencsak emlékezetesre sikeredett, majd a mérkőzései is, lévén abban az évben, 2019-ben az Év dél-amerikai álomcsapatába is bekerült!

AZ A-CSAPAT

Igazi Szupercsapat, A-team az, ahol a névsorolvasást Gianluigi Buffonnal kezdik... A legenda szerint még tizenévesként azt jósolták neki, hogy húszévesen már a Serie-A-ban védhet, mire visszakérdezett: „És addig mit csináljak?”. Hősünk a Canaletto di Spezia nevű kölyökcsapatban ismerkedett meg a sportág alapjaival 1986 és 1988 között, majd a Perticata és Bonascota nevű amatőr klubokban erősödött – mezőnyjátékosként. Innen igazolt a Parmába, bár hívta őt a Milan és a Bologna is. 1993-ban került először az újságok lapjaira, amikor is a serdülő Eb legjobbja lett, köszönhetően öt hárított 11-esének! A Serie A-ban 1995 novemberében debütált, nem is akárhogyan: az akkoriban BEK-címvédő Milannal vívott bajnokin ő lett a mezőny legjobbja, pedig George Weah, Marco Simone, Roberto Baggio és Zvonimir Boban rohamozta a kapuját! Ezek után végleg beverekedte magát a „sonkások” első csapatába, a többi pedig már történelem: 52.88 millió euróért a Juventushoz igazolt, megjárta a PSG-t, majd hazatért a Parmához. 176 meccs a válogatottban, öt vb (2006-ban világbajnok), négy Eb, 11 bajnoki cím, 15 kupát nyert (de BL-t ben), a Serie A és az olasz válogatott szereplési rekordere: nem kétséges, hiányozni fog!

A háromfős védelemből ketten is Diego Simeone kezei alatt lettek klasszisok: az uruguayi Diego Godín (37) 2010 és 2019 között játszott az Atléticóban, és szintén csak a BL-lel nem volt szerencséje. 161-szeres válogatott, négyszeres vb-résztvevő, 2011-ben Copa América-győztes. Az Atlético előtt a Villarrealban és a Nacionalban bizonyított, később az Interben nem ment neki; 2020 után játszott a Cagliariban, az Atlético Mineiróban és a Vélez Sarsfieldben is. Apósa az uru védőlegenda, José Herrera, aki 1990 és 1995 között légióskodott a Cagliariban, a nagy Enzo Francescoli oldalán ő is nyert egy Copát.

Ugyanolyan kőkemény, lelkes, vesztett helyzetet nem ismerő, csak kevésbé gólerős bekk volt Joao Miranda (39), aki ránézésre nem volt izmos, acélos, vért ivó bekk, de sok ápolást kérő csatár tudna mesélni a látszat és a tény kapcsolatáról. Szinte el is felejtettük már, hogy 58-szoros válogatott, ő is nyert Copát, sőt Konföderációs Kupát is, 2018-ban ott volt a vébén. Fiatalon nem ment neki a Sochaux-ban, de sorozatban négyszer lett odahaza tagja az Év csapatának a Sao Paulóval, majd következett az Atlético. Az Inter 15 millió eurót adott érte, három év fél éven át alapember volt Milánóban, majd következett egy kínai kaland, hogy a dédunokáknak se legyen anyagi gondja, aztán két év a Sao Paulóban, mert ugyebár a szerelem az szerelem. 2014-ben hívták a spanyol válogatottba is, de korábban tétmérkőzésen már szerepelt a selecaóban.

Giorgio Chiellini (39) 117 válogatottságára egy Eb-siker és egy Eb-ezüstérem jutott, pechjére a 2006-os vb-re nem vitték ki, 2010-ben és 2014-ben pedig nem sok sikerrel járt. A Fiorentinában és a Juventusban kárpótolta magát, tízszeres bajnok és kupagyőztes, de ért el sikereket a Los Angeles FC-vel is, és innen vonult vissza. Egy védőről mindent elmond, ha háromszor is megválasztják az Év hátvédjének Olaszországban, és még másik alkalommal tagja az Év csapatának. A csatárok ugyanakkor nagy megkönnyebbüléssel nyugtázták, hogy visszavonult, ugyanis az olasz nem kért, ugyanakkor még véletlenül sem adott kegyelmet. A régi korok stílusának egyik utolsó képviselője volt, fizimiskája, taktikai és közelharctudása alapján is simán befért volna az 1982-es nagy olasz csapatba.

TOVÁBBI HÍRES VISSZAVONULT JÁTÉKOSOK (1. rész)

Alfie Mawson (29 éves, angol, első komoly klubja a Brentford volt, a leghíresebb a Fulham, az utolsó a Wycombe Wanderers, angol válogatott kerettag volt, a Fulham 2018 nyarán 17 millió eurót fizetett érte)
Aaron Mooy (33, ausztrál, 57 válogatott meccsén 7 gólt szerzett, Bolton, Manchester City, Celtic, 2-szeres vb-résztvevő)
Tom Cleverley (34, angol, 13/0, Manchester United, Everton, Aston Villa, Watford, a harmadosztály bajnoka a Leicester Cityvel)
Danny Drinkwater (33, angol, 3/0, Manchester United, Leicester, Chelsea, 2017-ben a Chelsea 37.9 millió eurót adott érte, a klubban 1200 percet játszott összesen, 20 millió eurós fizetésért)
Ricardo Goulart (32, brazil, 1/0, Internacional, Palmeiras, Santos, Kuangcsou Evergrande, Bahia, 2x kínai gólkirály, 2014-ben az Év játékosa Brazíliában)
Boniek García (39, hondurasi, 134/3, CD Olimpia, Houston Dynamo, CD Olimpia, „keresztapja” a lengyel Zbigniew Boniek, 2x vb-r.)
Emilio Izaguirre (37, hondurasi, 111/5, Celtic, Marathón, 271 meccsen 48 gólpassz a Celticben védőként, 7x skót bajnok, 2011-ben az Év játékosa Skóciában, 2x vb-r.)
Julian Baumgartlinger (35, osztrák, 84/1, 1860 München, Leverkusen, Augsburg, 2x Eb-résztvevő)
Blerim Dzemaili (37, svájci, 69/11, FC Zürich, Bolton, Torino, Napoli, Galatasaray, Bologna, FC Zürich, 3x vb-r, 1x Eb-r.)
Jorge Molina (41, spanyol, Betis, Granada, a 3. és a 2. osztály gólkirálya, 39 éves és 242 napos korában mesterhármast szerzett a La Ligában, ezzel korrekorder, Donato mögött a sorozat 2. legidősebb gólszerzője)
Alessandro Diamanti (40, olasz, 17/1, Empoli, West Ham, Fiorentina, Atalanta, Kuangcsou Evergrande, Western United, 24 éven át volt profi, 2012-es Eb-ezüstérmes)
Wout Brama (37, holland, 3/0, Twente, holland bajnok és kupagyőztes)
Ben Foster (40, angol, 8/0, Stoke City, MU, West Bromwich, Watford, Wrexham, 3x Ligakupa-gy., 2014-ben vb-r.)
Burak Yilmaz (38, török, 77/31, Besiktas, Fenerbahce, Galatasaray, Trabzonspor, Lille, Fortuna Sittard, 2x török gólkirály, 2013-ban az Év játékosa Törökországban, 2x török, 1x francia bajnok, 5x török kupagy., 2x Eb-r.)
Fábio Santos (38, brazil, 4/0, Sao Paulo, Cruzeiro, Monaco, Gremio, Cruz Azul, Corinthians, 2x FIFA-klubvilágbajnok, 2x Libertadores-kupa-gy.
Réver (38, brazil, 8/1, Gremio, Wolfsburg, Flamengo, Internacional, Atlético Mineiro, Libertadores-kupa-gy., Konföderációs Kupa-gy., 3x az Év csapatának tagja Brazíliában
Pablo Hernández (38, spanyol, 4/1, Castellón (ma ő a csapat tulajdonosa, Valencia, Swansea, Leeds, Castellón, angol Ligakupa-gy., Konföderációs Kupa-r.)
Daryl Janmaat (34, holland, 34/0, Feyenoord, Newcastle, Watford, Den Haag, 2014-ben vb-bronzérmes)
Varela (38, portugál, 27/5, Sporting CP, WBA, Parma, FC Porto, 3x portugál b., 5x kupagy., 2011-ben El-gy., vb- és Eb-r.)
Miguel Layún (35, mexikói, 72/6, Atalanta, FC Porto, Watford, Sevilla, Villarreal, Monterrey, América, Arany-kupa-gy., 2x vb-r.)