Köszönjük, Katinka!

Derült égből villámcsapás.

Egyfelől biztosan, hiszen ki hitte, hogy Hosszú Katinka egy szürke szerdát választ arra, hogy bejelentse visszavonulását?

Másfelől mégsem, hiszen benne volt már a levegőben jó ideje – csak éppen nem tudtuk, mikor lép a háromszoros olimpiai bajnok.

Jegyezzük fel a dátumot: 2025. január 8-án este lépett.

Nagyot.

És ki az úszósportból (hogy mennyire ki, remélhetőleg hamarosan el is árulja nekünk).

Egy könyv is kevés lenne, hogy felidézzük Hosszú Katinka csodálatos pályafutásának minden egyes sikerét, helyette villantsunk fel néhányat az elmúlt majdnem két évtizedből – akkortól, amikor Katinkával vagy legalábbis a nevével már találkozhattak a sport szerelmesei.

A ma már édesanya Hosszú karrierjéből kihagyhatatlan az a 2008-as január, abból is a durbani edzőtábor, ahol az addig elszánt, magát az olimpiai bajnoki dobogó tetejére álmodó úszólány már nem is nagyon akart úszni. Illetve tempózott ő, csak éppen visszafogottan, kevés lelkesedéssel, és úszószemüveg nélkül. Éppen úgy, ahogyan egy vízparti nyaraláson a pihenő család bármelyik tagja szokta. És Katinkának indoka is volt ahhoz, hogy nem veszi fel a szemüvegét: „Itt süt a nap, ha szemüvegben úszom, úgy barnul le az arcom, hogy lesz egy-egy csík két oldalon, és a szemem körül is fehér marad a bőröm.”

Ekkor kevesen fogadhattak arról, hogy ebből a lányból nagy bajnok lesz…

A durbani eseten évekkel később persze már Katinka is csak nevetett: „Ó, ezt a történetet mindenki szereti! Lázadás volt. Amikor a nagypapámmal készültem, és országos csúcsokat úsztam a korosztályomban, megvolt a célom, az, hogy tizenöt évesen olimpiai bajnok leszek. Tizenhét-tizennyolc évesen úgy éreztem, kudarcot vallottam, hiszen nem jöttek úgy az eredmények, ahogy azt szerettem volna, azt éreztem, nem az vagyok, aki lenni szeretnék. Ráadásul tini is voltam – így lázadtam vagy védtem magamat a kudarctól. Közöltem mindenkivel, hogy engem senki se szólítson úszónak! Én nem vagyok úszó, az úszás a hobbim, az nem én vagyok, csak az, amit csinálok.”

Úgy is vágott neki az amerikai kalandnak a pekingi olimpiát követően, hogy leginkább csak tanul a a kaliforniai egyetemen, mellette pedig csupán úszik egy keveset. Éppen annyit, amennyi feltétlenül szükséges az ösztöndíjához.

Embert tervez, Dave Salo meg végez, mégpedig kiváló munkát. A remek edzőnek a szeme is remek volt, s mivel ehhez kellő pedagógiai érzék is társult, Hosszú Katinkát nem veszítettük el.

Sem mi, sem a magyar úszósport.

A 2009-es római világbajnokság a legszerethetőbb, legédesebb Katinkát hozta el nekünk, mégpedig mindenféle értelemben.

Ott ő is eszmélt, és valahogy átfordult benne minden: újra imádott úszni, újra imádott versenyezni, és újra bosszankodott, ha valamit elrontott – például a 200 pillangó döntőjét, amelyik után megrovást is kapott.

Na, nem tőlünk, hanem Dave Salótól, mert az edző szerint azt a számot is meg kellett volna nyernie. Helyette „csak” bronzot szerzett. Ahogyan előtte 200 vegyesen is.

Aztán viszont jött a záró nap, és a 400 vegyes – meg az aranyérem! Mindenkinek ajánlom, nézze meg az akkor készült képeken Hosszú Katinkát!

Utána már nem láthattuk őt annyira önfeledten boldognak.

Mert onnantól már a vérprofi Katinka lépett elénk – még akkor is, ha bizony akadtak hullámvölgyek a Róma után íródó történetben.

Nála például rögvest az egy évvel későbbi Európa-bajnoki ezüst 400 vegyesen is annak számított, hiszen a versenynek a Margitsziget adott otthont, Katinka pedig itthon is bizonyítani akart – meg is tette amúgy, mert utána megnyerte a 200 pillangót és a 200 vegyest is, és tagja volt az aranyérmes 4x200-as gyorsváltónak is.

A budapesti Eb tehát mégsem volt kudarc, a 2011-es sanghaji világbajnokság és a londoni olimpia viszont egyértelműen annak számított (mármint nála…), a játékok után Katinka el is szaladt. Egészen Bajáig, ahol az akkor még csak szerelmével, Shane Tusuppal elhatározásra jutottak: együtt mennek tovább az úton – az uszodában is.

Kettejük közös történetét mindenki ismeri, mindent felülírtak, amit korábban bárki is gondolt az úszásról, és olyan sorozatba kezdtek, amilyenre nemigen volt példa korábban. Közös „termésük” például a három olimpiai bajnoki cím és egy ezüstérem, amelyet a 2016-os játékokon értek el. De ez csak a piramis csúcsa, hiszen – hogy maradjunk a pillanatok felvillantásánál – nagyot szólt a barcelonai vb-arany is 2013-ból. Meg a másik is, amelyik néhány nappal követte az elsőt.

Személyes sztori, de mert egy kolléga nemcsak kihallgatta, hanem világgá is kürtölte kettőnk beszélgetését, megírjuk e helyütt is, mert annyira szerethető. A második arany után Katinka vigyorogva közeledett az újságírók felé, bár többször megsimogatta a hasát – néhány pillanattal később el is árulta, hogy görcsökkel nehezített úszást láthattunk néhány perccel korábban: „Elhiszed, hogy olyan szerencsétlen vagyok, hogy éppen ma…? Hogy úgy görcsölt a hasam, ahogyan korábban még soha? Azt hittem, belefulladok a vízbe az utolsó métereken.”

Nem fulladt, helyette boldogan ölelkezett, és az sem zavarta, hogy nem sokkal később már egy internetes oldal címlapján virított a története… A barcelonai vb-t követte pályafutása első világrekordja, mégpedig az eindhoveni rövid pályás világkupa-viadalon.

„A barcelonai világbajnokság után, 2013 augusztusában úsztam életem első világrekordját az eindhoveni világkupaversenyen. Kétszáz vegyesen. Délelőtt! Ki úszik világcsúcsot délelőtt? Be sem mondták először, hiszen senki sem tudta, hogy ez világrekord, még én sem. Csak miután kiszálltunk a medencéből, akkor hangzott el az uszodában, hogy világcsúcsot úsztam. Én azért már a vízben sikítottam egy nagyot…” – ujjongott akkor Hosszú, majd utazott tovább, mégpedig a Seychelle-szigetekre, ahol összekötötte az életét Shane Tusuppal.

Hogy aztán öt évvel később szétszakítsák a köteléket…

Azt hittük, összedől a vár, de nem dőlt, sőt, ekkor még jött néhány gyönyörű pillanat! Például a 2018-as glasgow-i Eb aranya 200 vegyesen, ami után újra viszontláthattuk a régi Katinkát.

De aztán megint jött a profi Hosszú, immár Petrov Árpáddal, és a 2019-es kvangdzsui világbajnokságon ismét hatalmasat dobott ez a lány: nyert 200 és 400 vegyesen.

Meggyőződésünk: ha nem jön a pandémia, 2025. január 8-án szinte biztosan nem háromszoros olimpiai bajnokként vonul vissza – négy, de akár öt aranyat is számlálhatna a gyűjteménye a nyári játékokról, ha…

De ha nincs, sem a sportban, sem az életben.

Hosszú Katinka 2025. január 8-án este bejelentette a visszavonulását.

Citálhatnánk statisztikákat világcsúcsokról, az egy versenyen szerzett érmek számáról, címvédésekről, nem tesszük. Arra is kellene jó néhány lap abban a bizonyos könyvben, helyette viszont idézzük magát a klasszist, Hosszú Katinka ugyanis lapunknak 2022 januárjában, a felvetésre, hogy korszakos úszó, így felelt: „Nem olyan könnyű ám az embernek saját magát jelzőkkel illetnie. Amit mára ki tudok mondani magamról, az az, hogy a világ egyik legjobb úszója vagyok.”

A világ egyik legjobb úszójának visszavonulásakor mi csak annyit mondhatunk: köszönjük, Katinka!