Puskást és Ladinszkyt „kitiltották” Athénból a tábornokok

EGY KIS HAZAI

1999 júliusában Vincze Ottó pénzfeldobással döntötte el, hogy elfogadja-e a német Waldhof Mannheim ajánlatát. Nyert. 1988-ban Carlo Mazzone, a Lecce edzője elutazott megnézni a sportigazgató Domenico Cataldóval a Tatabánya–Cheb Intertotó-mérkőzésre fő kiszemeltjét, Kiprich Józsefet, de nem „Kipu” volt a mérkőzés legjobbja, még csak nem is a duplázó Kuka Pavel, hanem a három gólt szerző Vincze István. A két olasz nem is sokat teketóriázott. Szokolai László 1982-ben majdnem otthagyta a Ferencvárost a Zalaegerszeg kedvéért: a fővárosban havi ötezer forintot keresett, 1600 prémiummal, a ZTE kétszázezres aláírási pénzt, havi tízezret és feleennyi prémiumot ajánlott, no és végső érvként egy lakást. Szokolai nem volt szívbajos, havi 25 ezret kért, 6000 forint pályára lépési pénzt, tízezernyi prémiumot meg egy Zsigulit, lakást és balatoni telket… És erre rá is bólintottak a zalaiak, ám Nyilasi Tibor meggyőzte a zöld-fehérek vezetőit, hogy ne engedjék el csatártársát. Szokolait a Leeds United és az Admira Wacker is hívta, de akkor, amikor ehhez még disszidálni kellett volna. Szokolai amikor 1977-ben elhagyta a Rába ETO-t, azt azért tette, mert Albert Flórián adott neki átigazolási díjként egy futballcipőt…

„Ötvenkilenc meccsen tizenhét gólt szereztem Sevillában, de azok mindig győztes gólok voltak. Miután visszavonultam, nyitottam egy kocsmát, Ladinszky bárja volt a neve, mindig tele volt magyarokkal. Napi három doboz cigaretta, tizenöt-húsz sör és esténként egy üveg J&B skót whisky volt a fejadagom, de ez már akkor volt, amikor nem fociztam. Mert még 1974-ben Puskás Öcsi elvitt a Panathinaikoszhoz. Csak egy hétig voltam Athénban. Amikor a tábornokok átvették a hatalmat, beköszöntött a diktatúra, és kitiltották a külföldi profikat Görögországból. Mind a ketten mentünk, Öcsi is meg én is” – mondta az 1981-ben visszavonult, a jelzett időben az Anderlechtet erősítő, nemrégiben elhunyt Ladinszky Attila egy elmaradt kalandról.

MÉG MI KELL, OBI?

Legendás a Manchester United esete 2006-ból a Chelsea-vel és John Mikel Obival: a középpályás már aláírt az MU-hoz, manchesteri mezben be is mutatták a játékost a sajtónak, de a Chelsea megvétózta az üzletet, mondván, neki vételi előjoga volt rá. Mikel egy időre eltűnt, hogy izgalmasabb legyen az ügy, már azt hitték, elrabolták, de kiderült, hogy a londoniak tulajdonosa, Roman Abramovics hat különböző autóval utaztatta meg a játékost, hogy a fogócska egy találkozóba torkolljon leendő menedzserével, José Mourinhóval. „Miután az MU-nál voltam edzésen, senki sem keresett, nem érdeklődtek irántam. A Chelsea viszont velem és a családommal is törődött, nem hagyott magamra. Úgy éreztem, hűségesnek kell lennem” – indokolta hihető döntését a játékos, az angol bíróság pedig úgy döntött, hogy a londoniaknak 15 millió euró kártérítést kellett fizetniük a Unitednek, s 5 milliót Mikel korábbi klubjának, a Lynnek kell átutalniuk. Mikel 372 tétmérkőzésen hálálta meg új klubjának az autózást és a törődést.

TESTEM-LELKEM SEM KÍVÁNJA

Az osztrák Martin Harnikot 2016-ban a kínai Tiencsin Csüancsien olyan szintű fizetéssel hívta, mint amilyet a Bundesligában csak a Bayern kínál, de amikor a támadó megérkezett a füstös Tiencsinbe, sokkot kapott az iparvárostól, és az sem tetszett neki, ahogyan az idegenekre néztek a városban („Mint egy színes kutyát, úgy bámultak”). Az orvosi vizsgálatokon elbukott, mert mindene fájt, erre meg akarták emelni a bérét, mert olyan rosszak lettek az eredményei, hogy azt hitték: szimulál. „Nem, köszönöm, minden remek itt, de a testem egyszerűen azt mondja erre a transzferre: Nem!” – fonta meg minden idők egyik legfurább transzferkosarát Harnik.

A Sunderland 2011-ben sajnált félmillió eurót a Schalke középpályásért, Ivan Rakiticért, akkor, amikor Pierre-Emerick Aubameyangért kétmillió eurót nem óhajtott fizetni a West Bromwich Albion. „Hangsúlyoznom kell, az ország összes megfigyelője beszámolhat hasonló sztorikról” – mentegetőzött az utóbbi esetért felelős megfigyelő. Négy évre rá Pep Guardiola már majdnem aláírt a Wiganhez, de aztán őszintén a tükörbe nézett. „Nem voltam már elég jó, ez az igazság. Öreg voltam, igazán öreg!” – vallott erről később maga a játékos, aki elárulta, hogy hasonló „önismereti” okokból nem írt alá a Manchester Cityhez, hiába is ösztökélte őt erre, 2005 táján. 2009 körül a Birmingham City négymillióért vihette volna Gareth Bale-t a Tottenhamtől, de még csak kölcsönbe sem kérte a walesit a klub, a Manchester United tulajdonosát is eheti a méreg amiatt, hogy David Moyes nem vette meg ötmillió euróért Harry Maguire-t a Sheffield Unitedtől 2013-ban, mert akkor nem kellett volna 87 milliót adni érte hat évvel később. Maguire mostani csapattársát, David Jamest már be is mutatta a csapat mezében a Leeds United, de az eladó, a Swansea tulajdonosai nem bólintottak rá a tízmilliós üzletre. Jól tették, az MU később 17 milliót adott érte.

Mehdi Benatiáról volt már szó sorozatunkban, 2009-ben a Freiburg nem kért belőle, de akkor a Blackpool százezer euróra sem taksálta a védőt. Az Udinese elvitte, 13.5 millió eurót nyert rajta! A Manchester United 1987-ben megegyezett az Ajaxszal Marco van Basten vételárában, csak volt egy pici probléma: a Milan sokkal-sokkal nagyobb fizetést ajánlott a hollandnak. Talán elkelt volna az anno majdnem az MU-hoz igazoló 007-es ügynök, azaz Sean Connery segítsége, aki 2005-ben személyesen beszélte rá a Marseille csapatkapitányát, Brahim Hemdanit arra, hogy igazoljon egy barátja csapatához, a Rangershöz. Hemdani legesélyesebb kérője a Leverkusen volt, de mi egy gyógyszergyár ereje a szuperügynökéhez képest?