Kolumbia azzal a tudattal és legjobb összeállításában lépett pályára, hogy ha győz, akkor biztosan a legjobb nyolc közé jut. Nem is bízták a véletlenre Hernán Darío Gómez kapitány legényei sorsukat, hiszen már az első félórára kétgólos előnyhöz jutottak.

Az első percekben mindkét válogatott lendületesen futballozott, de az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, egészen a 15. percig: az első találkozón az év egyik legnagyobb helyzetét elpuskázó Dayro Moreno a kezdőkör környékéről tökéletesen ugratta ki Radamel Falcaót, és a Porto támadója 14 méterről a kapu bal sarkába helyezett. 1–0

A támadóról két lépéssel is lemaradt embere, Ronald Raldes, aki az argentinok elleni nyitómérkőzésen parádésan futballozott.

Nem dicsérheti meg őt mérkőzés után a most is megjelent államelnök, Evo Morales, de Raldes két védőtársa, Christian Vargas és Santos Amador is kihúzta magát a magas állami kitüntetésre várók listájáról: a 27. percben előbbi összefutott csapattársával, Juan Arcével, utóbbi pedig elkaszálta az ajándéklabdával a 16-osra betörő kolumbiai balhátvédet, Pablo Armerót. A mexikói játékvezető, Francisco Chacón be is fújta a teljesen egyértelmű büntetőt, amelyet a nekifutás közben cselesen lelassító Radamel Falcao a kapu közepébe helyezett. 2–0

Ahogyan az első, a második találat után sem lassított Kolumbia, így lehetősége nyílott a negyedik zöld mezes védőnek is, hogy bakizzon: Armero bal oldali beadását a Lorgio Álvarez által teljesen magára hagyott Adriano Ramos öt méterről fejelhette kapura, de fölé szállt a labda. A játékrész utolsó percében a korábban egy ziccert túlcselező Jhasmani Campos lőhetett jó szögből, 18-ról szabadrúgást, de a középre tartó labdát Luis Martínez csak nagy nehézségek között tudta kibokszolni úgy, hogy mindenképpen elvetődjön hozzá...

A második kolumbiai gól két okból is jelentős volt: egyrészt a portói gólgép bejelentkezett a Copa aranycipőjéért, másrészt innentől kezdve hatalmas hegyet kellett volna megmásznia a bolíviaiaknak már a pontszerzéshez is. Igaz, ebben a műfajban speciel vannak tapasztalataik, de Kolumbia ellen csak akkor győzhettek volna, ha nem tengerszint feletti 19 méteres magasságon rendezik a második félidőt is, hanem 5119-en.

A második félidő elején Kolumbia a biztos védekezésre helyezte a hangsúlyt, de veszélyes kontrákat vezetett. Bolívia sem adta fel, sőt, Jhasmani Campos előtt újabb hatalmas helyzet adódott, ám öt méterről fölé durrantott. A másik oldalon a csereként beállt Juan Cuadrado és Falcao önzőzött el egy-egy lehetőséget a másiktól.

Falcao mindent megtett a mesterhármasért, de hiába volt igyekezete. A végére a bolíviaiak beletörődtek a vereségbe, a sárga mezesek pedig sokszor látványos örömfocit mutattak be. Hiányoztak már nagyon az ilyen pillanatok az idei Copa Américáról!

Kolumbia megérdemelten győzött és a torna egyik esélyesévé lépett elő, Bolívia pedig nem tudta kihasználni remek rajtját, és elbúcsúzott a versengéstől.