A FIFA és az Aranylabda-voksolást sokáig egyedüliként szervező France Football tavaly óta közösen díjazza az év legjobb játékosát, akinek Ronaldo, a brazilok legendája adta át a trófeát.
Ma külön díjazták az Év Edzőjét, 2011 legjobb női játékosát, Fair Play-díjasát, kihirdették a FIFPro által összeállított legjobb csapatot, s sor került a legszebb gólt szerző játékos jutalmazására is, aki a Puskás-díjat kapta meg – immár harmadik alkalommal.
A legnagyobb érdeklődés természetesen „az" Aranylabda új tulajdonosának kilétét övezte, még úgy is, hogy a trófeát szinte mindenki előre odaadta Lionel Messinek. Johan Cruyff szerint Messi meg sem áll itt, a holland szerint utóda akár a hét győzelmet is elérheti a szavazáson.
„Messi megérdemli az Aranylabdát, de Xavi a Barcelona esze" – foglalta össze a tudnivalókat Sonny Anderson, a Barcelona egykori brazil klasszisa, míg Cristiano Ronaldo és mentora, José Mourinho a lábával szavazott: a Real Madrid két portugálja a Málaga elleni kupamérkőzés visszavágójára hivatkozva el sem utazott az eseményre.
A rossznyelvek szerint azért, hogy ne legyenek helyszíni tanúi a Barcelona tarolásának, az érintettek ezt viszont hevesen cáfolták, mindenesetre a királyi klubot így két ex-sztárja, Emilio Butragueno és Zinedine Zidane képviselte a gálán. A közelmúlt sztárjai közül rajtuk kívül a vörös szőnyegen felsorakozott például Lothar Matthäus, Marco Van Basten és Günter Netzer is.
A gála két házigazdája a Real Madrid TV-csatornájának munkatársnője, Kay Murray és az egykori világklasszis Ruud Gullit volt.
Az első díjat Pelé adta át, a realosoknak csak képviselőiken keresztül, hiszen az év legjobb tizenegyét hirdette ki a háromszoros világbajnok. Végül az Iker Casillas (Real Madrid) – Daniel Alves (Barcelona), Gerard Piqué (Barcelona), Sergio Ramos (Real Madrid), Nemanja Vidics (Manchester United) – Andrés Iniesta (Barcelona), Xabi Alonso (Real Madrid), Xavi (Barcelona) – Lionel Messi (Barcelona), Wayne Rooney (Manchester United), Cristiano Ronaldo (Real Madrid) csapatban állapodott meg a FIFA és a FIFPro.
A FIFA Elnöki Különdíját maga az elnök, Joseph Blatter adta át, mégpedig Sir Alex Fergusonnak, a Manchester United skót menedzserének.
„Egy negyed évszázadon keresztül képes volt a csúcson maradni, mint a bizalom és az önbizalom megtestesítője. Az angol királynő is lovaggá ütötte szolgálataiért" – indokolta a döntést Blatter.
„Nagyon boldog vagyok és nagyra értékelem azt a díjat – így a hetvenéves Ferguson. – Hálás vagyok a Manchesternek az állandó támogatásért, és azért, hogy megosztotta elképzeléseimet a futballról. Köszönöm ezeket nekik ezekben a szép pillanatokban. Együtt léptünk erre az útra, amelynek a jelszava a becsület volt. Nem lehet mindig nyerni a futballban, de a kurázsi, a bátorság mindig is jellemző volt ránk."
- gyönyörű gól legyen (ebbe beletartozhat a távoli lövésből, kitűnő összjátékból vagy fej fölüli lövésből született gól) |
- a mérkőzés fontossága (felnőtt válogatott találkozón, konföderációk által kiírt sorozatokon és élvonalbeli nemzeti bajnoki találkozókon elért gólok számítanak, a fontosabb gól a jobb) |
- a gól nem a másik csapat hibájából, vagy szerencsével született |
- a gólszerző nem viselkedhetett sportszerűtlenül a meccsen, illetve nem doppingolhatott |
Az év női edzőjét is megválasztották a nemzeti válogatottak szövetségi kapitányai és játékosai. A díjat Matthäus adta át, mégpedig a japán Szaszaki Noriónak, aki a nyári világbajnokságon nagy meglepetésre aranyéremre vezetette csapatát. A férfi labdarúgók edzőinek legjobbja a Barcelona élén álló Josep Guardiola lett, megelőzve Fergusont és Mourinhót.
„Először is szeretném megosztani ezt a díjat Fergusonnal és Mourinhóval, és minden edzővel, aki szereti ezt a játékot a világon – mutatta meg Guardiola, hogy a kispadon kívül is igazi úriember. – Nem nyerhettem volna meg ezt a díjat utóbbiak kőkemény munkája nélkül, akik egész életükben imádták ezt a játékot, és segítettek, hogy a futball azokba a magasságokba jusson, ahol most van. Segítőmnek, Tito Vilanovának ajánlom ezt a díjat, aki betegsége miatt nem lehet most itt, csak a szívünkben tartott velünk."
A FIFA Fair Play-díj a Japán Labdarúgó-szövetségé lett. A földrengés és cunami által sújtott országban a FIFA segített újjáépíteni a pályákat és az egyéb létesítményeket. A női válogatott világbajnok lett, és a nemzetközi segítséget nyilvánosan is megköszönte, az év végén pedig Japánban rendezték meg a klubvilágbajnokságot. A japán futballszövetség elnökének, Ogura Jundzsinak az elismerést az 1998-as világbajnok középpályás, Christian Karembeu és a FIFA egyik alelnöke, Ali bin al-Huszein jordán herceg adta át.
Az egyik legjobban várt díj az év legszebb góljáért járt: a Puskás-díj. Ezt végül a Pelé-utód Neymar kapta meg a Flamengo elleni káprázatos szólógóljáért, mégpedig a mexikói csatárlegenda Hugo Sáncheztől.
A további esélyes találatokat ide kattintva tekintheti meg!
A legjobb női labdarúgó a világbajnok japán válogatott csapatkapitánya, az elmúlt nyáron rendezett vébé legjobbja és gólkirálya, Szava Homare lett, akit Shakira köszöntött.
A legnagyobb érdeklődéssel várt Aranylabdát az e díjjal kétszer kitüntetett, a FIFA év játékosának háromszor megválasztott „Fenomén", az aktív labdarúgástól tavaly visszavonult Ronaldo adta át. Michel Platini UEFA-elnök és Blatter hozták a nyertes nevét tartalmazó borítékot, amelyből egy Messi-feliratos cédulát húzott elő a jó húsban lévő Ronaldo. Az argentin zseni ezzel a futball-elit egy igen szűk körébe lépett be, ugyanis Cruyff, Platini és Van Basten után ő lett a negyedik háromszoros aranylabdás.
„Ez a harmadik díjam, de ugyanolyan megtiszteltetés, mint minden korábbi alkalommal – nyilatkozta az ünnepelt. – Köszönöm azoknak, akik rám szavaztak; valamint edzőimnek, csapattársaimnak a Barcelonánál és a válogatottnál, barátaimnak. Feltétlenül szeretném ezt a díjat Xavival megosztani. Negyedszer vagyok már veled itt együtt, Xavi, és mindig élmény veled játszani. Barátom, a díjat te is magadénak érezheted! Még egyszer köszönöm mindenkinek, remélem, a sikerek a jövőben sem kerülnek el!"
A szavazások végeredménye |
1956: 1. Stanley Matthews (angol, FC Blackpool), 2. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 3. Raymond Kopa (francia, Stade Reims), 4. PUSKÁS FERENC (BUDAPESTI HONVÉD) |
1957: 1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 2. Billy Wright (angol, Wolverhampton Wanderers), 3. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), …5. KUBALA LÁSZLÓ (BARCELONA) |
1958: 1. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), 2. Helmut Rahn (nyugatnémet, Rot-Weiss Essen), 3. Just Fontaine (francia, Stade Reims) |
1959: 1. Alfredo di Stéfano (spanyol, Real Madrid), 2. Raymond Kopa (francia, Real Madrid), 3. John Charles (walesi, Juventus) |
1960: 1. Luiz Suárez (spanyol, Barcelona), 2. PUSKÁS FERENC (REAL MADRID), 3. Uwe Seeler (nyugatnémet, Hamburg) |
1961: 1. Enrico Omar Sivori (olasz, Juventus), 2. Luis Suárez (spanyol, Real Madrid), 3. Johnny Haynes (angol, Fulham), ...5. PUSKÁS FERENC (REAL MADRID) |
1962: 1. Josef Masopust (csehszlovák, Dukla Praha), 2. Eusébio (portugál, Benfica), 3. Karl-Heinz Schnellinger (nyugatnémet, 1. FC Köln) |
1963: 1. Lev Jasin (szovjet, Dinamo Moszkva), 2. Gianni Rivera (olasz, Milan), 3. Jimmy Greaves (angol, Tottenham) |
1964: 1. Denis Law (skót, Manchester United), 2. Luis Suárez (spanyol, Internazionale), 3. Amancio (spanyol, Real Madrid) |
1965: 1. Eusébio (portugál, Benfica), 2. Giacinto Facchetti (olasz, Internazionale), 3. Luis Suárez (spanyol, Internazionale) |
1966: 1. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 2. Eusébio (portugál, Benfica), 3. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München) |
1967: 1. ALBERT FLÓRIÁN (FERENCVÁROS), 2. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 3. Jimmy Johnstone (skót, Celtic) |
1968: 1. George Best (északír, Manchester United), 2. Bobby Charlton (angol, Manchester United), 3. Dragan Dzsajics (jugoszláv, Crvena zvezda) |
1969: 1. Gianni Rivera (olasz, Milan), 2. Luigi Riva (olasz, Cagliari), 3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München) |
1970: 1. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München), 2. Bobby Moore (angol, West Ham United), 3. Luigi Riva (olasz, Cagliari) |
1971: 1. Johan Cruyff (holland, Ajax), 2. Sandro Mazzola (olasz, Internazionale), 3. George Best (északír, Manchester United) |
1972: 1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 2. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München) 3. Günter Netzer (nyugatnémet, Mönchengladbach) |
1973: 1. Johan Cruyff (holland, Barcelona), 2. Dino Zoff (olasz, Juventus), 3. Gerd Müller (nyugatnémet, Bayern München) |
1974: 1. Johan Cruyff (holland, Barcelona), 2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 3. Kazimierz Deyna (lengyel, Legia Warszawa) |
1975: 1. Oleg Blohin (szovjet, Dinamo Kijev), 2. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 3. Johan Cruyff (holland, Barcelona) |
1976: 1. Franz Beckenbauer (nyugatnémet, Bayern München), 2. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht), 3. Ivo Viktor (csehszlovák, Dukla Praha) |
1977: 1. Allan Simonsen (dán, Mönchengladbach), 2. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 3. Michel Platini (francia, Nancy) |
1978: 1. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 2. Hans Krankl (osztrák, Barcelona), 3. Robby Rensenbrink (holland, Anderlecht) |
1979: 1. Kevin Keegan (angol, Hamburg), 2. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 3. Ruud Krol (holland, Ajax) |
1980: 1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 2. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona), 3. Michel Platini (francia, Saint-Étienne) |
1981: 1. Karl-Heinz Rummenigge (nyugatnémet, Bayern München), 2. Paul Breitner (nyugatnémet, Bayern München), 3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona) |
1982: 1. Paolo Rossi (olasz, Juventus), 2. Alain Giresse (francia, Bordeaux), 3. Zbigniew Boniek (lengyel, Juventus) |
1983: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Kenny Dalglish (skót, Liverpool), 3. Allan Simonsen (dán, Vejle) |
1984: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Jean Tigana (francia, Bordeaux), 3. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona) |
1985: 1. Michel Platini (francia, Juventus), 2. Preben Elkjaer-Larsen (dán, Verona), 3. Bernd Schuster (nyugatnémet, Barcelona) |
1986: 1. Igor Belanov (szovjet, Dinamo Kijev), 2. Gary Lineker (angol, Barcelona), 3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid) |
1987: 1. Ruud Gullit (holland, Milan), 2. Paulo Futre (portugál, Atlético Madrid), 3. Emilio Butragueno (spanyol, Real Madrid) |
1988: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Ruud Gullit (holland, Milan), 3. Frank Rijkaard (holland, Milan) |
1989: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Franco Baresi (olasz, Milan), 3. Frank Rijkaard (holland, Milan) |
1990: 1. Lothar Matthäus (német, Internazionale), 2. Salvatore Schillaci (olasz, Juventus), 3. Andreas Brehme (német, Internazionale) |
1991: 1. Jean-Pierre Papin (francia, Marseille), 2. Lothar Matthäus (német, Internazionale), Darko Pancsev (jugoszláv, Crvena zvezda), Dejan Szavicsevics (jugoszláv, Crvena zvezda) |
1992: 1. Marco van Basten (holland, Milan), 2. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona), 3. Dennis Bergkamp (holland, Ajax) |
1993: 1. Roberto Baggio (olasz, Juventus), 2. Dennis Bergkamp (holland, Internazionale), 3. Eric Cantona (francia, Manchester United) |
1994: 1. Hriszto Sztoicskov (bolgár, Barcelona), 2. Roberto Baggio (olasz, Juventus), 3. Paolo Maldini (olasz, Milan) |
1995: 1. George Weah (libériai, Milan), 2. Jürgen Klinsmann (német, Bayern München), 3. Jari Litmanen (finn, Ajax) |
1996: 1. Matthias Sammer (német, Borussia Dortmund), 2. Ronaldo (brazil, Barcelona), 3. Alan Shearer (angol, Newcastle) |
1997: 1. Ronaldo (brazil, Internazionale), 2. Predrag Mijatovics (jugoszláv, Real Madrid), 3. Zinedine Zidane (francia, Juventus) |
1998: 1. Zinedine Zidane (francia, Juventus), 2. Davor Suker (horvát, Real Madrid), 3. Ronaldo (brazil, Internazionale) |
1999: 1. Rivaldo (brazil, Barcelona), 2. David Beckham (angol, Machester United), 3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan) |
2000: 1. Luís Figo (portugál, Real Madrid), 2. Zinedine Zidane (francia, Juventus), 3. Andrij Sevcsenko (ukrán, Milan) |
2001: 1. Michael Owen (angol, Liverpool FC), 2. Raúl (spanyol. Real Madrid), 3. Oliver Kahn (német, Bayern München) |
2002: 1. Ronaldo (brazil, Real Madrid), 2. Roberto Carlos (brazil, Real Madrid), 3. Oliver Kahn (német, Bayern München) |
2003: 1. Pavel Nedved (cseh, Juventus), 2. Thierry Henry (francia, Arsenal), 3. Paolo Maldini (olasz, AC Milan) |
2004: 1. Andrij Sevcsenko (ukrán, AC Milan), 2. Deco (portugál, FC Barcelona), 3. Ronaldinho (brazil, FC Barcelona) |
2005: 1. Ronaldinho (brazil, FC Barcelona), 2. Frank Lampard (angol, Chelsea), 3. Steven Gerrard (angol, FC Liverpool) |
2006: 1. Fabio Cannavaro (olasz, Real Madrid), 2. Gianluigi Buffon (olasz, Juventus), 3. Thierry Henry(francia, Arsenal) |
2007: 1. Kaká (brazil, AC Milan), 2. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United), 3. Lionel Messi (argentin, FC Barcelona) |
2008: 1. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United), 2. Lionel Messi (argentin, FC Barcelona), 3. Fernando Torres (spanyol, Liverpool) |
2009: 1. Lionel Messi (argentin, FC Barcelona), 2. Cristiano Ronaldo (portugál, Manchester United/Real Madrid), 3. Xavi (spanyol, FC Barcelona) |
2010: 1. Lionel Messi (argentin, FC Barcelona), 2. Andrés Iniesta (spanyol, FC Barcelona), 3. Xavi Hernández (spanyol, FC Barcelona) |