Beigazolódtak az előzetes várakozások, melyek szerint nem hozott gólgazdag, látványos játékot a döntő. Ahogy mondani szokás, a játék küzdő jellege domborodott ki.
Az első félidő egyiptomi fölényt hozott labdabirtoklásban, de ez meddőnek bizonyult. Azon lövések ugyanis, amelyek egyáltalán eltalálták a kaput, a ghánaiak nevéhez fűződtek.
A több kulcsemberét is nélkülöző, tavalyi U20-as vb-t megnyerő ghánai fiatalokra építő csapat láthatóan épített a pontrúgásokra, amelyek után több veszélyes szituáció is kialakult az egyiptomi kapu előtt, de gól nem született. Agyemang és Ayew előtt is adódott lehetőség, de ezeket nem tudták kihasználni.
A második játékrészben átterelődött a játék a ghánai térfélre, de sokáig úgy tűnt, hogy hosszabbításra fog sor kerülni. Aztán elérkeztünk a 85. perchez, amikor Zidan remek ütemben ugratta ki a csereként beállt Gedót, aki eltekerte Kingson mellett a labdát. (0–1)
Bár a ráadásban még Addo egyenlíthetett volna, de ez a helyzet is kimaradt. Egyiptom történelmet írt azzal, hogy 2006 és 2008 után harmadik alkalommal is megnyerte sorozatban a tornát, és ez némi gyógyírt jelenthet neki a vb-selejtezős fiaskóért.
Azzal az állítással nehéz lenne azért vitatkozni, hogy egy feledhető tornát tudhatunk magunk mögött, amelynek talán a „legemlékezetesebb" momentuma a togói válogatottat ért támadás, majd a válogatott kizárása volt.
DÖNTŐ |
Ghána–Egyiptom 0–1 (Gedo 85.) |
1957 (helyszín: Szudán): Egyiptom, 1959 (Egyiptom): Egyiptom, 1962 (Etiópia): Etiópia, 1963 (Ghána): Ghána, 1965 (Tunézia): Ghána, 1968 (Etiópia): Zaire (Kongói DK), 1970 (Szudán): Szudán, 1972 (Kamerun): Kongói Köztársaság, 1974 (Egyiptom): Zaire (Kongói DK), 1976 (Etiópia): Marokkó, 1978 (Ghána): Ghána, 1980 (Nigéria): Nigéria, 1982 (Líbia): Ghána, 1984 (Elefántcsontpart): Kamerun, 1986 (Egyiptom): Egyiptom, 1988 (Marokkó): Kamerun, 1990 (Algéria): Algéria, 1992 (Szenegál): Elefántcsontpart, 1994 (Tunézia): Nigéria
7 győzelem: Egyiptom (MTI) |