Sorozatban harmadszor nyerte meg a tornát Egyiptom

Beigazolódtak az előzetes várakozások, melyek szerint nem hozott gólgazdag, látványos játékot a döntő. Ahogy mondani szokás, a játék küzdő jellege domborodott ki.

Az első félidő egyiptomi fölényt hozott labdabirtoklásban, de ez meddőnek bizonyult. Azon lövések ugyanis, amelyek egyáltalán eltalálták a kaput, a ghánaiak nevéhez fűződtek.

A több kulcsemberét is nélkülöző, tavalyi U20-as vb-t megnyerő ghánai fiatalokra építő csapat láthatóan épített a pontrúgásokra, amelyek után több veszélyes szituáció is kialakult az egyiptomi kapu előtt, de gól nem született. Agyemang és Ayew előtt is adódott lehetőség, de ezeket nem tudták kihasználni.

A második játékrészben átterelődött a játék a ghánai térfélre, de sokáig úgy tűnt, hogy hosszabbításra fog sor kerülni. Aztán elérkeztünk a 85. perchez, amikor Zidan remek ütemben ugratta ki a csereként beállt Gedót, aki eltekerte Kingson mellett a labdát. (0–1)

Bár a ráadásban még Addo egyenlíthetett volna, de ez a helyzet is kimaradt. Egyiptom történelmet írt azzal, hogy 2006 és 2008 után harmadik alkalommal is megnyerte sorozatban a tornát, és ez némi gyógyírt jelenthet neki a vb-selejtezős fiaskóért.

Azzal az állítással nehéz lenne azért vitatkozni, hogy egy feledhető tornát tudhatunk magunk mögött, amelynek talán a „legemlékezetesebb" momentuma a togói válogatottat ért támadás, majd a válogatott kizárása volt.