„Tehetségesek, de...” – ezért nem igazol magyarokat a BL-résztvevő

– A mai labdarúgásban reális, hogy Kelet-Közép-Európából egy-egy csapat a Bajnokok Ligája csoportkörébe jusson?
– Mi nem lepődtünk meg, hogy sikerült – válaszolta Zlatko Zahovic, az NK Maribor 46 esztendős sportigazgatója, aki a keddi Maribor–Liverpool Bajnokok Ligája-mérkőzés előtt adott interjút a Nemzeti Sportnak. – A mai futballt a pénz határozza meg, minél több van belőle a csapatnak, annál eredményesebb. Mi nem vagyunk gazdagok, így a tapasztalatunkkal kompenzáljuk az anyagi lemaradásunkat. A vezetőedzővel, Darko Milaniccsal mindketten a saját bőrünkön – én játékosként, ő szakvezetőként – tapasztaltuk, milyen teljesítményt követel az európai topfutball. Ennek megfelelően építjük és készítjük fel a csapatot. Tudjuk, mire számíthatunk a selejtező első körében, illetve a csoportkörben. És mindig hiszünk a győzelemben. Mindig.

– Hogyan lehet hinni, amikor az ellenfél papíron sokkal esélyesebb?
– A múltban többször bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk legyőzni és kiejteni az esélyesebbeket. Miért ne vágnánk úgy neki minden sorozatnak, hogy ismét sikerül? Ha a Real Madriddal játszanánk idegenben, akkor is elhinnénk, hogy nyerhetünk. Nem dől össze a világ, ha kikapunk, de pályára lépni csak a győzelem reményében lehet.

– Az utóbbi években gyakran hallottuk az európai kupáktól hamar búcsúzó csapatainktól, hogy a magyar élvonal nem készíti fel a játékosokat a nemzetközi porondra. A szlovén élvonal felkészíti?
– A szlovén és a magyar élvonal között nincs jelentős különbség, itt sincs nyugat-európai iram. Éppen ezért vezetik olyanok a klubot, akik ismerik a Bajnokok Ligája világát. A legelső selejtezőkör első meccsétől kezdve a playoffkör visszavágójának utolsó percéig pontosan tudjuk, mi történhet a csapattal. Mi okozhat nehézséget, milyen helyzeteket kell megoldanunk. Mindenre felkészülünk, és mindenre van forgatókönyvünk. A csapatot pedig taktikailag tökéletesre fejlesztjük.

– Vagyis?
– A keretben minden játékosnak tudnia kell, mi a feladata az adott poszton, akkor is, ha álmából keltik fel. Fizikailag és taktikailag is remekül felkészítjük őket, ebben nem lehet kifogás. Az erőnk a kilencvenharmadik percben sem fogyhat el, és nem fordulhat elő, hogy valaki nem tudja, hogyan kell helyezkednie. Ami tanulható és fejleszthető, azt a legmagasabb szinten adjuk át a játékosoknak.

– És ha ez kevés?
– Akkor veszítünk. Az előző szezonban az azeri Qabala kiejtett minket az Európa-liga-selejtező utolsó körében, ez benne van a sportban. Ezzel együtt az idén nyáron egy percig sem kételkedtünk abban, hogy bejutunk a BL csoportkörébe. Azután, hogy az előző idényt követően négy kulcsjátékosunk távozott.

– Erősítés helyett eladták legjobb játékosaikat?
– Racionálisan kell gondolkodunk és terveznünk, a szűkös költségvetésünk miatt a stratégiánk része, hogy évről évre eladjuk a legjobbakat. A költségvetésünkbe kell az a pénz, amelyet értük kapunk, ugyanakkor az éremnek két oldala van. A mai futballban nincsenek nagy titkok, mindenki ismer mindenkit. Ha a játékosok látják, hogy nem gördítünk akadályt a távozásuk elé, ha nagyobb klubok hívják őket, és a Maribor ugródeszka lehet a karrierjükben, a fiatal tehetségek jó eséllyel minket választanak. És mivel nem selejtet adunk tovább, a nagyobbak is bizalommal vásárolnak tőlünk. Az utóbbi tíz évben nagyjából nyolcvan játékost értékesítettünk, vagyis elég jó az ajánlólevelünk. És mivel tudjuk, hogy a legjobbak a szezon végén elmennek, már jó előre gondoskodunk a pótlásukról, olyan játékost állítunk a helyére, aki megfelelően helyettesítheti. Így nem a selejtező előtt kell kapkodnunk, és ha nem is erősödünk, a szintet tartjuk.

– Kétezernyolc óta dolgozik a Maribor sportigazgatójaként, az évek alatt látott olyan magyar játékost, akit szeretett volna szerződtetni?
– Őszinte leszek: nem. Amennyire meg tudom ítélni, a magyar futballisták tehetségesek, az egyéni képességeik rendben vannak, de mentálisan nincsenek megfelelően felkészítve. Valamiért nem hiszik el, hogy nyerhetnek. Márpedig mi nem veszünk olyan labdarúgót, aki nem hisz benne, hogy ha hét nap alatt három meccset kell játszania, mindhármat megnyerheti. Egyébként szeretem Magyarországot, mindig szívesen megyek oda, Lipcsei Pétert, akivel együtt játszottunk a Portóban, a mai napig kedvelem. De sportigazgatóként nem az érzelmeim vezérelnek.

– Az utánpótláscsapataiknál mi a fontosabb, az eredmény vagy az egyéni képzés?
– Természetesen az utóbbi. Az U14-es edzőnek nem kell megnyernie a bajnokságot, nincs rajta eredménykényszer. Fejlessze úgy a játékosokat, hogy később az első csapat hasznára váljanak. Egyébként is, ha csupa ügyes, jól felkészített gyerek szerepel az együttesben, az eredményekkel sem lesz gond.