„Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörtént velem. Fogalmam sincs, mikor jön el az a pont, amikor úgy belém költözik: ezt én tényleg megcsináltam. Egyelőre olyan, mintha még mindig egy álomban élnék” – ezt mondta lapunknak a 200 méteres hátúszás új olimpiai bajnoka, Kós Hubert. Ami a folytatást illeti, úgy fogalmazott, „van még meghódítandó csúcs bőven, és a száz hátat is idesorolom”. Főleg azt követően, hogy „a száz pillangó miatt az egész olyan befejezetlennek tűnik… A középdöntőben úszhattam volna okosabban is, de már a call roomban éreztem, hogy nagy bajok vannak.”
Siklósi Gergely a párbajtőr-válogatott tagjaként nyert olimpiai aranyat Párizsban. A vívó lapunknak arról is beszélt, hogy „egyéniben voltam már érmes, ezúttal a csapatnak volt itt az ideje. Los Angelesben jöhet a duplázás. Tokióban elmondtam, mindent elkövetek azért, hogy Párizsban a csapattársaimmal élhessem át, hogy a dobogóra állunk. A következő cél, hogy négy év múlva két aranyérmet nyerjek.” Arról, mekkora a különbség az ötkarikás arany és ezüst között, azt mondta, „én az ezüsttel is jól elvoltam. Ha nem lettem volna olimpiai bajnok, akkor is boldog ember maradok, hiszen a sporton kívül is van élet, de odaérni a csúcsra, elérni, amiről gyerekkorod óta álmodoztál, felszabadító érzés.”
Interjút adott lapunknak Fürjes Balázs. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja értékelte a párizsi olimpia eddigi eseményeit. Kérdeztük a megnyitó ellentmondásosságáról, a Szajna szennyezettségéről, az egyesek szerint férfinak minősülő algériai ökölvívó esetéről, és persze a magyarok szerepléséről is. Elmondta: „Megrendítő volt átélni az első aranyérem átadását Kós Hubertnek. Megtiszteltetés, hogy ott lehettem, kezet rázhattam vele és a nyakába akaszthattam az aranyat. Miközben kúszott felfelé a nemzeti lobogó, azt éreztem, hogy életemben most szól a leggyönyörűbben a Himnusz, és hogy micsoda fantasztikus dolog magyarnak lenni.”
A NEMZETI SPORT NAPILAPOT DIGITÁLIS FORMÁBAN ITT OLVASHATJA EL!