Lefékezte a politika a nagy sikerszériát

Ahhoz képest, hogy Magdeburg városában a II. világháború előtt nem volt jelentős futballélet, majd az első „egységes” helyi csapat is csak 1952-ben alakult meg Motor Mitte Magdeburg néven, alig két évtizeddel később már európai hírű együttest lehetett ünnepelni. Néhány mérföldkő mellett már a dicsőséges hetvenes évek előtt is elhaladt a gárda, így például megszerezte első kupagyőzelmét (1964ben 0:2-ről nyert a fináléban az SC Leipzig ellen), majd a futballtörténelem talán egyetlen klubcsapataként másodszorra bukott el egy éremfeldobást.

A KEK első fordulójában a Galatasaray ellen háromszor játszott 1:1-et (akkor még ismeretlen fogalom volt a tizenegyespárbaj), jöhetett a pénzfeldobás. Csakhogy elsőre az érme megállt az élén… Másodszorra meg a Galatának kedvezett a fej vagy írás játék.

Az akkor éppen Aufbau Magdeburgként futó alakulat újabb kupagyőzelemmel vigasztalódott (első keletnémet gárdaként jött össze neki a címvédés), majd immár közismert nevén, 1. FC Magdeburgként hajszál híján csodát tett a KEK negyeddöntőjében. A Bobby Moore-ral és Geoff Hursttel (két későbbi világbajnokról beszélünk!) felálló West Ham Uniteddel szemben csupán egy góllal (0:1, 1:1) maradt alul. Csakhogy a nagy nemzetközi vitézkedés közben a hazai bajnokságról megfeledkezett, aminek kiesés lett a vége.

A pokolból gyorsan meglelte a kiutat, 1969-től pedig a sikeredző Heinz Krügel vezetésével beköszöntött az aranykor. Ráadásul kizárólag saját erőkre építve! Az 1974-es bajnokságot és a KEK-et megnyerő csapatban például kizárólag olyan futballisták szerepeltek, akik Magdeburgban vagy a város vonzáskörzetében születtek. A keletnémet futball egyetlen nemzetközi sikere volt ez a diadal, amelyet úgy sikerült elérni, hogy az utolsó két párharcban a portugál Sporting (1–1, 2–1) és az olasz Milan (2–0) sem tudta feltartóztatni a kilenc NDK-válogatottat adó együttest.

Ami nem ment a pályán, ment azon kívül: a politikusok (papíron persze a keletnémet szövetség) meggátolták az FCMet abban, hogy megmérkőzzön a Bayern Münchennel az európai Szuperkupáért. A BEK 1974–75ös kiírásában viszont nem volt mit tenni, a második körben sor került a Bayern–Magdeburg derbire, a világ- és Európa-bajnokok sorával felálló müncheniek annak rendje és módja szerint kiejtették (3–2, 2–1) keleti riválisukat. A politika és a klub kapcsolata azonban nem merült ki ennyiben, 1976-ban ugyanis Krügel edzőt a kommunista rendszer megbízhatatlannak találta (állítólag nem volt hajlandó kémkedni), és ezzel „megágyazott” a mélyrepülésnek.

Még három kupagyőzelem (meg egyetlen csapatként a Schalke régi arénájában, a Parkstadionban nemzetközi kupameccsen aratott siker) belefért a következő időszakba, de az újraegyesítés utáni első „közös” bajnokság már csak a harmadik vonalban találta az együttest. Mindeddig az első osztálynak még a közelébe sem jutott a Magdeburg, a másodikba is most próbál felkerülni.

Bár már az is csoda, hogy egyáltalán létezik, 2001-ben ugyanis óriási anyagi válságba került, a tervezett hatmillió márkás költségvetéséből egyre volt fedezet. Kétnapos szurkolói gyűjtés során összejött a második millió is, erre a bankok is meglágyultak, és pótolták az összeget. Egy évvel később mégis elkerülhetetlen lett a csődeljárás, ezzel együtt a harmadosztálytól való kényszerű búcsú.

Azóta legalább oda sikerült visszakerülni, és most főleg az új, multifunkcionális stadion adta lehetőségekben bízva a klub igyekszik bekapcsolódni a profi futball vérkeringésébe. Ilyen élményben még úgysem volt része, elvégre az NDK-ban és a volt szocialista országokban mindenről lehetett beszélni, csak professzionális labdarúgásról nem.