A berlini fal maga alá temette a keletnémet focit

MTI MTIMTI MTI
Vágólapra másolva!
2010.11.20. 13:20
null
Két keletnémet csatár, Carsten Jancker és Ulf Kirsten össznémet gólnak örül (Fotó: Action Images)
A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) a hét végén Lipcsében ünnepli az NSZK és az NDK futballszervezetei egyesülésének 20. évfordulóját. Keleti szemszögből nincs különösebb ok az ünneplésre, mivel az ottani tartományok klubjai ma jobbára csak harmadrangú szereplői az ország labdarúgásának.

Pedig húsz éve még jelentős ázsiója volt a Balti-tenger és az Érchegység közötti régió futballistáinak és az NDK válogatottjának. Ékes bizonyítéka ennek, hogy Ricardo Teixeira, a brazil szövetség egy évvel korábban megválasztott – és jelenleg is hivatalban lévő – elnöke 1990 tavaszán nem Frankfurtba, hanem Kelet-Berlinbe telefonált, hogy az itáliai világbajnokság előtt „egy erős német csapat ellen" tesztelje a selecao képességeit. A vb-t később megnyerő nyugatnémetekkel semmi esetre sem akart találkozni, ezért a hasonló harcmodorú és fizikai képességű keletnémetekre esett a választása.

A felkészülési mérkőzés érdekében a brazil szövetség nem sajnálta a pénzt: fedezte az NDK válogatottjának utazási és szállásköltségét – és nem vett zsákbamacskát. A riói Maracaná Stadion 90 ezer nézője kitűnő meccset láthatott. A braziloknál pályára lépett minden akkori sztár: Alemao, Bebeto, Branco, Careca, Dunga, Jorginho, Taffarel. Nyerni mégsem tudtak a házigazdák: pár másodperccel a lefújás előtt Rico Steinmann (FC Karl-Marx-Stadt) egyenlített, így 3–3 lett a végeredmény.

Sokak véleménye szerint talán sohasem volt olyan jó a keletnémet futball, mint 1990 tavaszán és nyarán, a berlini fal leomlása (1989 novembere) és a két német állam egyesülése (1990 októbere) közötti fordulatos időszakban. Ennek igazán egyszerű oka volt: a játékosok (no meg az edzők is) tudásuk maximumát igyekeztek nyújtani minden mérkőzésen, elvégre a pályán mutatott teljesítményükön múlott a jövőjük – az, hogy szerződteti-e őket valamelyik nyugatnémet profi egyesület. Nos, a Rio de Janeiróban szerephez jutó mind a 13 keletnémet futballistának sikerült az ugrás a Bundesligába (akárcsak edzőjüknek, Eduard Geyernek).

Amikor 1990 szeptemberében az utolsó hivatalos mérkőzésén az NDK válogatottja 2–0-ra legyőzte Belgiumot, a két gól szerzője, Matthias Sammer már a VfB Stuttgart játékosa volt. Hozzá hasonlóan élvonalbeli nyugatnémet klubhoz szerződött Thomas Doll, Ulf Kirsten, Andreas Thom és mások. Ők még az egységes Németország válogatottjába is be tudták verekedni magukat.

Az elvándorlással viszont megkezdődött a keletnémet futball agóniája, amely a mai napig tart. A 70-es és 80-as évek jó nevű egyesületei, amelyek az európai kupákban is kiválóan megállták a helyüket (Dynamo Dresden, Carl Zeiss Jena, FC Magdeburg, Lokomotive Leipzig), hosszú évek óta a harmadosztályban vagy valamelyik regionális ligában játszanak. Az NDK-időkben afféle Hamupipőkének számító, ám a 90-es évek végén a Bundesliga első osztályába felkerülő Energie Cottbus tavaly óta a második vonalban szerénykedik, míg a keleti régió zászlaját az élvonalban magasban tartó Hansa Rostock időközben a harmadosztályig csúszott vissza. A Bundesligának a profi futballt megtestesítő első és második osztályában mindössze három keletnémet klub található: a Cottbushoz hasonlóan másodosztályú Erzgebirge Aue és Union Berlin.

A fenti színvonaleséssel párhuzamosan a keletnémet játékosok is „kikoptak" a nemzeti válogatottból. Jelenleg a szinte folyamatosan sérült Michael Ballackon kívül – aki pályafutása elején Chemnitzben játszott, mielőtt bejárta a Kaiserslautern, Bayer Leverkusen, Bayern München, Chelsea, Leverkusen útvonalat – csak René Adlernek és Toni Kroosnak vannak keleti gyökerei a válogatott kerettagok közül. Előbbi 15 éves fejjel került Lipcséből Leverkusenbe, míg az utóbbi 1990-ben Greifswaldban született, s – nem számítva a kölcsönadást – 16 éves kora óta a Bayernt erősíti.

A ZDF televízióban pénteken megszólaltatott Eduard Geyer elmondta: a húsz évvel ezelőtti megállapodást, amelynek értelmében az NDK Oberligából az első két helyezett került át a Bundesliga első, a 3–8. helyezett pedig a második osztályába, akkor igazságtalannak érezték keleten. Az utókor azonban igazolta az „egyesülési képlet" helyes voltát. Geyer szerint az egész német labdarúgás szempontjából rossz, hogy a keleti régióban egyetlen első osztályú klub sem található. Az élvonalbeli csapatok jelenléte erős motivációs tényezőt jelent(ene), elsősorban a serdülő és ifjúsági korú fiatalok számára, akik ennek hiányában szinte törvényszerűen vándorolnak el nyugatra.

Az évforduló alkalmából szombaton öregfiúk-mérkőzést rendeznek Lipcsében: az 1990-es világbajnok nyugatnémet együttes ellenfele az utolsó keletnémet válogatott lesz.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik