„Nagy várakozásokkal tekintek pályafutásom új kihívása felé, hiszen ez volt az, amit el akartam érni – mondta immár müncheniként első hosszabb nyilatkozatában Götze, aki azt is elárulta, hogy már nagyon várja a pillanatot, amikor egészségesen végre új klubtársaival együtt készülhet. – Nem az „ideges” a legjobb kifejezés arra, hogy mit éreztem, amikor először léptem be a müncheni öltözőbe. Inkább valamiféle pozitív érzések törtek elő belőlem. Nem tudtam, hogy elsőre mi vár rám, milyen kép fogad, így jól rákészültem az első pillanatokra, az első benyomásokra. De ez nem tartott sokáig, hiszen a válogatottból sok új ismerős arcot láttam, ami nagy segítség ilyenkor.”
Götze elmondta, hogy jelenleg egyetlen dolog bosszantja csupán: izomsérülése után még mindig nem teljesen egészséges.
„Most azért már sokkal jobb, mint volt, de annyira még nem, hogy futhatnék is. Nincs pontos dátum, hogy mikor leszek újra teljesen egészséges. Egyelőre csinálom azt, amit tudok, például az ergométeren, aztán majd a napok múlásával meglátjuk, mikor térhetek vissza. Folyamatosan figyelnek az orvosok, készülök MRI-vizsgálatra, akkor majd részletesebb véleményt lehet formálni erről. De biztos vagyok benne, hogy két hét múlva komolyabban is edzhetek, három-négy hét múlva pedig teljes intenzitással dolgozhatok, immár a csapattal.”
A középpályás utalt pályafutásának kitörölhetetlen dortmundi időszakára, hiszen gyerekként ott vált tehetségből ígéretté, karrierje első lépéseit a Borussiában tehette meg. Rengeteg barátot és a családját is el kellett hagynia, de közben nagy reményekkel tekint az előtte álló kihívások felé, majd elárulta váltásának motivációját is.
„Az egész egyben: a klub, a csapat, az edző, a filozófia és a perspektíva. Egyszerűen csak az volt az érzésem, hogy ez számomra a megfelelő lépés. Azért jöttem ide, hogy a világ legjobb klubjában játszhassak, ami nagy kihívás. És persze München csodálatos város.”
Bár szüleitől elszakadt, azért nem marad teljesen egyedül, közeli családtag nélkül Mario Götze Münchenben. Bátyja, Fabian például a harmadosztályú Unterhaching játékosa, ami müncheni elővárosnak számít, de nincs messze szülőhelye, Memmingen sem, ahol meg a nagyszülei élnek.
Első benyomásai szerint Guardiolában nyugodt, de mégis lendületes szakembert ismerhetett meg, aki nagyon barátságosan közelít a játékosok felé, és akinek a futballról alkotott filozófiájával fenntartások nélkül tud azonosulni. De vajon milyen szerepet szán a spanyol szakember a német futball egyik talentumának, aki a támadósor bármely részén bevethető?
„A német válogatottban legutóbb »hamis kilences« voltam, de a korosztályos együttesekben is rendszeresen játszottam azon a poszton. Valóban ez az egyik lehetőség, de én még nem gondolkodtam ennyire előre. Először legyek teljesen egészséges, és újrakezdhessem végre az edzéseket. A végső szót pedig úgy is az edző mondja ki.”