Akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy péntek este Bayern München–Borussia Mönchengladbach mérkőzéssel veszi kezdetét a Bundesliga új idénye. Ugyanez volt a szereposztás a legutóbbi szezon utolsó fordulójában is, és bár akkor a Gladbach játszott otthon, összeáll a kép: mintha ott szeretnék folytatni, ahol abbahagyták.

Vagyis újabb nagy teherbírású pillérekkel támasztanák alá azt a sokfelé megfogalmazott – s persze a szurkolók körében sokfelé (sőt!) megkérdőjelezett – feltevést, miszerint manapság a német Bundesliga kínálja a legszórakoztatóbb (sok gól, fordulatos csaták), a leghangulatosabb (rengeteg néző, szinte teljes kihasználtsággal működő stadionok) és a legeredményesebb (két német csapat a BL-döntőben, Bayern-diadal) futballt a világon.

(Az ünnepi hangulatnak persze nem tesz jót a napokban megszellőztetett tanulmány, amely új doppingmegvilágításba helyezte a huszadik század második felének nyugat-németországi sportját, bár tegyük hozzá, a németek jó szokásukhoz híven legalább magukról rántják le a leplet.)

SZIGORÚ PÉNZÜGYI SZABÁLYOZÁS

„A klubok pénzügyi szempontból teljesen egészségesek, sok kiváló játékossal rendelkeznek, tetejébe még az európai porondon is sikeresek. Mindent egybevetve a Bundesliga példaként állítható a többi ország elé. A liga működtetése és a klubok irányítása egyaránt arra sarkall, hogy kalapot emeljek.”

Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke mondta ezt a közelmúltban, és bár a svájci sportdiplomatát nem övezi egyértelmű tisztelet a futballvilágban (lásd a FIFA levakarhatatlan korrupciós ügyeit), továbbá amit mondott, egy német lapnak mondta, értékítéletére mégsem érdemes össztüzet zúdítani, hiszen nyilvánvalóan alapos tájékozódás után nyilatkozott.

Áttekinthette például az egyik meghatározó gazdasági elemző, a Deloitte adatait, amelyek szerint a 2011–2012-es idényben a 242 millió dolláros profitot termelő Bundesliga volt a világ legjövedelmezőbb futball-ligája (a legnagyobb bevételű, a mondott idényben 3.8 milliárd dollárt kasszírozó angol Premier League „csak” 154 milliós nyereséget realizált), és olvashatta a cég sportügyekben illetékes igazgatójának, Paul Rawnsleynak a számokat kísérő alábbi szavait.

„Elsősorban a német futballban meghonosított szabályoknak köszönhető, hogy a Bundesliga jövedelmezőbb, mint a Premier League. Sokkal szigorúbb a klubok tulajdonosi szerkezete és üzleti modellje feletti központi ellenőrzés – így Rawnsley. – Először is kordában tartják a klubok költekezését, ily módon a játékosok fizetését, amelyet szigorúan arányosítani kell a bevételekhez. Fontos az is, hogy szigorúan szabályozott a klubok tulajdonosi szerkezete, nincsenek külföldi tulajdonosok, ily módon nem léteznek az angliaihoz hasonló extra tőkeinjekciók.”

Másképpen fogalmazva: irányítói igyekeznek „poroszosan” fenntartható növekedési pályán tartani a német futballt. „Mert mi németek nemcsak meghozni szeretjük a szabályokat, hanem tiszteletben is tartjuk őket” – idézi Christian Seifertet, a német liga ügyvezető igazgatóját, a Német Labdarúgó-szövetség egyik alelnökét a World Soccer, amely az elmúlt hónapok egyik lapszámában „a német futball megállíthatatlan felemelkedésének” okait kereste.

A VERSENGŐ EGYENSÚLY MEGTARTÁSA

Az angol szaklap Seiferttel készített interjújának számtalan kulcsmondatgyanús fordulata van, de valamiképpen mindegyik kapcsolódik az egyensúlyhoz, a szolidaritáshoz és magától értetődőn a pénzhez, a futballipar Németországban megkerülhetetlennek tartott gazdasági törvényszerűségeihez.

A „mesteri német sikerrecept” lényege éppen az, hogy a bevételek-kiadások egyensúlyát nemcsak a futballipar minden egyes láncszemének hatékony működése érdekében követelik meg. „Tudatában kell lennünk, hogy létezik pénzügyi felelősség is – érzékelteti az eszme hátterét Seifert. – Mert bármikor elérkezhetne az a nehéz pillanat, amikor el kellene magyarázni az embereknek, miért keres évente húszmillió eurót egy futballista, miközben a huszonöt év alattiak negyven százaléka munkanélküli.”

A szolidaritás elve másképpen is megjelenik a német futballban. A klubok a stadionjuk befogadóképességének ötven százaléka körül maximálják a bérletesek számát, és a viszonylag bő meccsjegykínálatból nem hiányoznak az olcsón kínált belépők sem. Pedig nem akármilyen színvonalú szolgáltatást nyújtó stadionokról van szó: emlékezzünk, Németország hét éve világbajnokságot rendezett, azaz a hardware meglehetősen korszerű.

„Németországban a Bundesliga az egyik utolsó intézmény, amelyik képes összehozni a társadalom legkülönbözőbb rétegeibe tartozó embereket. Gazdag és szegény, öreg és fiatal egyaránt bejuthat a meccsekre, személy szerint számomra ez például nagyon fontos” – említ egy megőrzendő értéket Seifert, aki szerint legalább ilyen meghatározó, hogy a klubok tisztában vannak az egymásra utaltsággal.

„A Bayern és a Dortmund magának követelhetné a tévés pénzek ötven százalékát, mondván, őket nem érdekli, mi lesz a tizennyolcadik helyezettel. De egyikük sem teszi, inkább támogatják az együttműködés általunk fontosnak tartott ethoszát. Ez mind a liga, mind a társadalom szempontjából lényeges üzenet.”

A televíziós pénzek teljesítményfüggő, de körültekintően (5.8 százalékostól 0.5 százalékos részesedésig) súlyozott elosztása egyfelől biztosíték arra, hogy minden klub meg tudjon felelni az utánpótlás-nevelésre és az infrastruktúrára vonatkozó szigorú központi előírásoknak. Másfelől ez is egy eszköz ahhoz, hogy annak a bizonyos versengő egyensúlynak hétvégenként a zöld gyepen is legyen esélye megvalósulni.

KÉT CSAPAT ÍGY IS MESSZE KIEMELKEDIK – VAGY INKÁBB CSAK EGY?

Az esély az idén is meglesz, más kérdés, hogy mekkora. A keretszabályok eddig képesek voltak megakadályozni, hogy Németországban olyasféle dualizmus alakuljon ki, mint amilyent a spanyol Ligában a Barcelona és a Real Madrid kiépített, most azonban nagyon úgy fest: rövid távon a két legutóbbi BL-döntős, a két legutóbbi bajnok, a Bayern München és a Borussia Dortmund között dőlnek el a nagy kérdések a német futballban.

„A BVB az egyetlen klub, amely kellően erős ahhoz, hogy kihívást jelentsen a Bayern számára" – fogalmazott a minap például Joachim Löw német szövetségi kapitány a Bild am Sonntagnak, nem mellesleg figyelmeztetve arra is: bármilyen jól erősített is a két kirakatklub, naivitás lenne azt gondolni, hogy az európai futball mostantól német befolyás alatt lesz.

A Bayern München mindent megnyert az elmúlt szezonban, azaz szinte csak veszítenivalója lesz az előttünk álló hetekben, hónapokban. Ráadásul lecserélte sikeredzőjét, Jupp Heynckest egy másik sikeredzőre, Josep Guardiolára, akinek az új környezetben személyesen is igen sok a veszítenivalója.

Konfliktusforrások garmadája törhet felszínre egy-két rossz eredmény hatására, és a versengő futballközeg már csak olyan, hogy nemcsak a pályán, hanem a véleményformálók körében is bőven akadnak, akik alig várják ennek bekövetkeztét. Szögezzük le gyorsan: a Bayernnek Mario Gomez távozása után is bőven vannak erőforrásai ahhoz, hogy elejét vegye a bajoknak, és legalábbis a hazai porondot ugyanúgy uralja, ahogyan a legutóbbi szezonban.

Jürgen Klopp dortmundi legényei természetesen e terv megtorpedózására törekszenek majd, extra motivációt merítve abból a „pimaszságból”, hogy a nagy vetélytárs bajorok éppen az ő játékmesterük, Mario Götze elcsábításával, valamint gólzsákjuk, Robert Lewandowski megkörnyékezésével demonstrálták, hogy a német piacon mindent megtehetnek. A sárga-feketék az ukrán liga gólkirálya, Henrih Mhitarjan (Sahtar) és a francia bajnokság algólkirálya, Pierre-Emerick Aubameyang (Saint-Étienne) megszerzésével üzentek vissza, hogy nekik is vannak terveik.

ÉLCSAPATBAN IS VAN MAGYAR LÉGIÓS

A német élvonalbeli magyar légió tavaszhoz képest mennyiségében megfogyatkozott (Stieber Zoltán csapata kiesett, Varga József már Angliában, Hajnal Tamás a német másodosztályban játszik), minőségében viszont felértékelődött. Utóbbi alatt azt értve, hogy Szalai Ádám nemzetközi klasszisokat megillető körülmények között lett a két topklub egyik legerősebb kihívójának, a Schalkénak a játékosa – nem mellesleg ő a gelsenkircheni királykékek eddigi legdrágább nyári igazolása. A Mainzból érkező magyar támadó egy kiscsapat megbecsült tagjából egy nagycsapat sztárként kezelt játékosa lett, és a felkészülési mérkőzések azt sejtetik, nem hozza zavarba a változás. Beilleszkedése jól halad, reméljük, sérülés nem hátráltatja majd. A tekintélyes Kicker szerint ráadásul kezdőként léphet pályára a Hamburg elleni nyitányon.

Huszti Szabolcsot éppen egy sérülés akadályozta meg abban, hogy a pályán fejezze be az elmúlt idényt, előtte azonban nagyszerű teljesítményt nyújtott, a Hannover másodszor is remek vásárt csinált vele. A középpályás kiválóan érzi magát Németországban, reményei szerint európai kupaszereplést jelentő helyre sikerül jutnia a csapatával.

Elméletileg Bajner Bálint is szerephez juthat, vele azonban továbbra is elsősorban a második csapatánál számol a Dortmund. A fiatal magyar támadónak ezt az idényt kell felhasználnia arra, hogy a lehető legstrapabíróbb vértezetben várja a következő nyarat, amikor a fő gólfelelős, Lewandowski minden bizonnyal elhagyja majd a Ruhr-vidéket.

A LEVERKUSEN A KIHÍVÓK ÉLÉN

Noha, mint jeleztük – és mint a játékoskeretek értékét összesítő fenti táblázatunk is sugallja – Bayern–Dortmund versenyfutás várható, a többiek sem csupán statisztálni vágynak az előttünk álló szezonban. A már említett Schalke mellett a Leverkusen készül a legjobb eséllyel a két nagy oroszlán bajszának megcibálására, de ehhez pótolnia kell André Schürrlét, és meg kell küzdenie a BL-csoportmeccsek jelentette plusz terheléssel.

Az európai porond lehet a cél a legutóbbi szezonhoz képest mindenképpen javítani szándékozó Hannover, Stuttgart, Hamburg, Mönchengladbach és Wolfsburg számára, akárcsak a 2012–2013-as szezonban kellemes meglepetést keltő Freiburg és Eintracht Frankfurt terveiben. A Mainznak bizonyos értelemben új életet kell kezdenie Szalai Ádám nélkül, míg a Hoffenheim jelentős keretfrissítéssel próbálja kikerülni az osztályozó tavasszal megismert csapdáját.

A Nürnberg, a tavasszal az utolsó fordulóban megmenekülő Augsburg és a múltjához képest méltatlanul mélyre csúszott Werder Bremen egyelőre jelentős erősítés nélkül készül a túlélésre, ahogy a két újonc, az utóbbi négy évben a két osztály között liftező Hertha és az élvonalba 28 év után visszajutó Braunschweig is.

Ha az érvényesülés esélyei nem is egyformák, egyvalami biztos: e csapatok mindegyike képes hozzájárulni ahhoz, hogy a nagyszerű német arénák látogatói és a televíziós közvetítések nézői világszerte olyan szórakoztatóipari terméket kapjanak, amelyik megéri a pénzét.

JÖN! SZALAI, HUSZTI, NÉVJEGYEK, LEGEK: BUNDESLIGA-BEHARANGOZÓ PANORÁMAOLDALON AZ IMMÁR DIGITÁLISAN IS LETÖLTHETŐ NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN!