Hannover: Senki sem fogadott megmentőként – Szalai Ádám

„Senki sem megmentőként fogadott. Azért vagyok itt, hogy a lehető legtöbbel járuljak hozzá a Hannover bennmaradásához – válaszolta Szalai Ádám az újságírói felvetésre. – Természetesen mindenki arra számít, hogy egy csatár gólokat szerez, de a szurkolóink, akikkel Belekben találkoztam, szintén nem neveztek megmentőnek.”

A magyar válogatott támadó egyelőre nem kíván a jövőbe tekinteni, így azt sem szívesen képzeli el, hogy az utolsó előtti fordulóban győztes gólt szerez az őt kölcsönadó – és szintén a kiesés ellen harcoló – Hoffenheim ellen.

„Inkább beszélgessünk a jelenről. Ki tudja, mi lesz az utolsó fordulóban? Ki tudja, játszom-e majd azon a meccsen? Nem tekintek ennyire előre, a jelen sokkal jobban foglalkoztat.”

S hogy milyen volt az első edzőmérkőzés?

„Hosszú ideje nem játszottam kilencven percet, úgyhogy ilyen szempontból mindenképpen örömteli fordulaton vagyok túl. Vannak azonban olyan mérkőzések, és ilyen volt a berliniek elleni is, amikor a csatárok előtt kevés gólszerzési lehetőség adódik. Remélem, a következőn már több lesz. A legfontosabb, hogy a tavaszi szezon első meccsei jól sikerüljenek a csapatnak. Nagyon keményen dolgozunk, nem is emlékszem olyan edzőtáborozásra, hogy naponta hármat tréningeztünk volna.”

Thomas Schaaf vezetőedző a Hertha elleni hétfői 0–1 után arról beszélt, hogy a hannoveri csapat önbizalomhiányban szenved.

„Számomra ez feltétlenül igaz – reagált Szalai. – Nehéz hónapok vannak mögöttem. Mindenki tudja, hogy egy csatárnak több önbizalomra van szüksége, mint egy védőnek, hiszen velük ellentétben nekünk építkezni kell, veszélyes helyzeteket kell teremteni. De érzem, hogy a csapat és a klub bízik bennem, éreztetik, hogy szükségük van rám. Ez minden nappal erősebbé tesz.”

S hogy Artur Sobiech a vetélytársa lenne?

„Inkább a csapattársam. Olyan veszélyes helyzetben vagyunk, amikor különösen fontos, hogy támogassuk egymást. Valószínűleg Artur ezt várja tőlem, és én is erre számítok a részéről. Természetesen egészséges rivalizálás azért van közöttünk, de ebből a csapat is profitál.”

Szalai nem kívánta megosztani a nyilvánossággal, hogy a Hoffenheimben zajló versenyfutás a játékért miért nem volt gyümölcsöző.

„Az ilyen dolgokat az öltözőn belül szoktuk megbeszélni, nem a nagyközönség előtt. Lerendeztem magamban, már nincs bennem frusztráció.”

A kevéssé sikeres hoffenheimi időszak indokolttá teszi a kérdést: utólag hogyan látja Szalai, a remek mainzi időszak után hozott rossz döntést a csapatválasztásai során?

„Ha valaha rossz döntést hoztam volna, akkor ma nem futballoznék, hanem valahol egy sötét sarokban ücsörögnék. Természetesen a jó döntésnél mindig van még jobb, de ma is a Bundesligában játszom, egészséges vagyok, és mindennap azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek.”

Szalait arról is kérdezték, minek tulajdonítható, hogy a magyar válogatott hosszú idő után ismét kijutott egy nagy nemzetközi tornára, az Európa-bajnokságra.

„Mondok két nevet. Először is Dárdai Pálét, aki nehéz pillanatban átvette az irányításunkat, és nagyon jó csapattá kovácsolt minket. Sajnos nem fejezhette be a munkát, hiszen a Hertha vezetőedzőjévé is kinevezték, és a két munkát egy idő után nem lehetett összeegyeztetni. Jött helyette Bernd Storck, és vele is működik a csapat. Így aztán szurkolóink legnagyobb örömére negyvennégy év után ott vagyunk az Európa-bajnokságon.”

De vissza a Bundesligához: a Hannover első ellenfele a Darmstadt lesz a tavaszi idényben (január 23.).

„Nincs miről beszélni, kell a három pont, a győzelem óriási lökést adna a folytatáshoz.”