„Édesapámék ágán mindenki bukovinai székely. Dédnagyszüleim ott éltek, majd áttelepültek Magyarországra. Édesanyám felől pedig bejön a sváb vonal" – kezdte Dárdai Pál.Dárdai Pál.
– Mennyire éli meg székelységét, székely eredetét?
– A székely hagyományokból nekem sajnos már nem sokat volt szerencsém megtapasztalni, hiszen Pécsen születtem és nőttem fel. Ellenben, ahogy mondani szokták, a vér nem válik vízzé. A székelyekről mondják, hogy egyenes, őszinte emberek, ugyanakkor makacsok és konokok. Magamat egyenes, őszinte emberként jellemezném. Ám ha valaki megbánt, akkor neki annyi, csúnya elefánt vagyok ilyen szempontból. Másik oldalról pedig nagyon precíz vagyok, bármit csinálok, annak százszázalékosnak kell lennie. Ha a kertben füvet nyírok, a végén úgy kell kinéznie, mint az Olimpiai Stadion.
– Az ifjúsági labdarúgás világából egyik pillanatról a másikra a magyar válogatott élére került, ráadásul négy hónappal később a Hertha kispadját is megkapta. Mindkét esetben nagy volt a felelősség. Dárdai Pálnál teher alatt nő a pálma?
– Igazából nem éreztem olyan nagy tehernek, amilyennek esetleg kívülről látszott. A Herthánál már korábban elmondták, miként fognak felépíteni edzőként és hogy a végén a felnőttcsapatot is irányíthatom, igaz, ez jóval hamarabb megvalósult. A válogatottal kapcsolatban pedig leültem és átgondoltam mindent. Én megpróbálok nem áltatni, ami van, azt mindig kimondom. Romániában sem éreztem azt, amit korábban játékosként is mindig belénk sulykoltak, hogy oda sem értünk és már tele volt a nadrág. Továbbá azt, hogy már előre megmagyarázták a vereséget. Úgy mentem ki, mint a Bundesliga-meccsekre, hogy jó esélyeink vannak, és hoztuk is a pontot.