Németország: Marco Reus, a két lábon járó balszerencse

„Raúl González egy Ferrari, amely idővel mindenkit lehagy” – nyilatkozta Fernando Hierro, amikor először látta a Real Madrid történetének egyik legsikeresebb játékosát futballozni.

A spanyol gólvágó beteljesítette a jóslatot, és olyan pályafutással büszkélkedhet, mint kevesen a világon. De mi történik azokkal a futballistákkal, akik mégsem tudnak olyan pályát befutni, mint tervezték? Marco Reus képességeit kétségkívül mindenki (el)ismeri. A Borussia Dortmund német labdarúgójának sajnálatos sérülései ugyanakkor jelentősen befolyásolták eddigi pályafutását.

FÁJDALMAS EMLÉKEK

Marco Reus életének legszörnyűbb pillanata 2014. június 6-án jött el. Németország egy héttel a brazíliai világbajnokság előtt felkészülési mérkőzést játszott Örményországgal (6–1), és a találkozó 43. percében a dortmundi támadó Artur Jedigarjannal ütközött a kezdőkörben. A földön fekvő játékos arcát eltorzította a fájdalom, kínkeservesen szorongatta megsérült bal bokáját. Úgy ért véget Marco Reusnak a világbajnokság, hogy el sem kezdődött. A könnyeivel küszködő futballista az összecsapás után olyan nyilatkozatot tett, amely egész Németországot megrázta: „Az volt az álmom, hogy részese leszek ennek a csodálatos brazíliai kalandnak, ám az álmom most egyik pillanatról a másikra meghiúsult.”

A német válogatott várható szereplése miatt többen megkongatták a vészharangot, de a csapat erejét remekül mutatta, hogy a 2014-ben a Bundesliga legjobb játékosának választott Marco Reus kiesése ellenére is képes volt világbajnoki címet nyerni. Az argentinok elleni drámai, hosszabbításban 1–0-ra megnyert döntő képei örökre emlékezetesek maradtak. A hórihorgas középhátvéd, Per Mertesacker éremmel a nyakában szórakoztatta Manuel Neuert, és közvetlen mellettük feltűnt az aranyfiú, a fináléban győztes gólt szerző Mario Götze, aki kezében tartotta legjobb barátja mezét, rajta a felirattal: Reus. A csapatfotó, amely a vb-győztes német együttesről készült – és amelyen a dortmundi támadót csupán a meze képviseli – darabokra törte a futballszerető emberek szívét.

A tavaly nyári franciaországi Európa-bajnokság előtt szinte ugyanaz történt, mint a dél-amerikai tornát megelőzően. Pedig a németeknél csak „Rolls-Reus” néven becézett futballista nem lassított a 2015–2016-os dortmundi idényében: tizenkilenc gólt szerzett, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a fekete-sárgák az Európa-liga negyeddöntőjéig jutottak (a Liverpool elleni balszerencsés kiesést a Borussiánál a mai napig nem tudták feldolgozni). Akkor úgy festett, hogy az Európa-bajnokságon csúcsformában teljesíthet, de a válogatott svájci edzőtáborozása közben végzett vizsgálatok a játékost újabb álomtól fosztották meg. Joachim Löw szövetségi kapitány hosszú gondolkodás után kijelölte a végleges, Franciaországba utazó keretét.

„Az egészségügyi stábunk nem tud pontos diagnózist adni – kezdte indoklását a német szakvezető a dortmundi futballistával kapcsolatban. – Egyelőre Marco Reus csak egyenes irányú mozgást végezhet, és nem látunk rá sok esélyt, hogy ez a következő hetekben megváltozhat. Tudom, hogy Marco most nagyon csalódott, én sem vagyok ezzel másképp.”

Ezek után senkit sem ért meglepetésként, hogy a támadó részleges keresztszalag-szakadása miatt kihagyta a vasárnap német győzelemmel véget érő Konföderációs Kupát, s partvonalon kívülre szorult az év végéig. Eddig egyetlen válogatottbeli tornán vett részt: balszerencséjére a 2012-es Európa-bajnokság alatt Joachim Löw nem számított rá kezdőként, és pusztán 125 percet kapott a bizonyításra.

SOHASEM ADTA FEL

Marco Reus pályafutását már tinédzserkora óta meghatározta az állandó küzdelem. Kevesen tudják róla, de fiatalon hiába nevelkedhetett álmai együttesében, a Borussia Dortmundban, akkoriban nem hitték, hogy profi futballista válhat belőle. Úgy döntött, a Rot Weiss Ahlenben próbál szerencsét, ahonnan később a Borussia Mönchengladbach szerezte meg. A technikás labdarúgó a 2010–2011-es idényben mindenkit lenyűgözött. Tíz gólja mellett kiosztott kilenc gólpasszt, és a Bochum elleni osztályozó során az ő góljának (meg kiváló játékának) hála menekült meg csapata a kieséstől. A következő idényben élete talán legjobb formájában futballozott – nem véletlen, hogy a Bayern München és a Borussia Dortmund érdeklődését is felkeltette. Végül a fekete-sárgákat választotta, és azt, hogy gyermekkori kedvenc klubját segítse. A dortmundi rajongók szívét rögtön rabul ejtette futballjával, és azzal, hogy kijelentette: sohasem lesz a Bayern München játékosa. Mario Götze, majd Robert Lewandowski 2014-es bajorokhoz távozásakor ismét megújította fogadalmát. „Sok szerencsét kívánok nekik, de én sohasem döntenék így. A pénz nem minden.”

ISMÉT VISSZAVÁRJÁK

A futballista a mai napig kitart akkori hűségesküje mellett, és mindent megtesz szeretett együtteséért. Hátráltathatja őt bokatörés, szalagszakadás, zúzódás, térdrándulás vagy különböző izomprobléma – a végén mindig visszatér. Pályafutása során 560 napot volt kénytelen kihagyni eddigi nyolc Bundesliga-idényében, és ez a szám tovább gyarapodik, mert ebben a naptári évben már nem léphet pályára.

Ám a lelkesedésére nem lehetett és nem lehet panasz.

Többek között ennek is köszönheti, hogy idén májusban megnyerte első hivatalos trófeáját, a Német Kupát a Borussia Dortmunddal (a német Szuperkupát csak félhivatalosnak könyvelik el). Az eddigi pályáját tökéletesen keretbe foglalta az Eintracht Frankfurt ellen 2–1-re megnyert finálé, amelynek szünetében le kellett cserélni az addig szenzációsan futballozó támadót. Az orvosi vizsgálat a döntőt követő napokban kimutatta, hogy a 28 esztendős német részleges keresztszalag-szakadást szenvedett a jobb térdében, és az év végéig nem játszhat. Noha a futballvilág számos példával szolgált már arra, hogy egy labdarúgó a harmincas éveiben teljesedik ki, s éri el pályájának abszolút csúcsát, a Dortmund kiválóságának minden egyes sérüléssel csökken erre az esélye. Pedig senkinek sincs kétsége afelől, hogy – csakúgy, mint Raúl esetében –, idővel a Reusban zakatoló motor is lehagyott volna mindenkit.

Kár, hogy az alkatrészei nem bírják a terhelést.