Carlo Ancelotti az alfahímek áldozatává vált a Bayernnél

Ha pályafutása első, Regginánál töltött edzői próbálkozását nem számítjuk, akkor Carlo Ancelotti most töltötte a legrövidebb időt aktuális klubja kispadján. Ugyanakkor ellentmondásos a müncheni megítélése, hiszen tavaly bajnoki címet ünnepelhetett a Bayernnel, meccsenként átlagosan 2.28 pontot szerzett a német csapattal, és mérkőzéseinek a hetven százalékát megnyerte – ezek edzői karrierjének második legjobb mutatói (ennél jobban csak a Real Madridnál teljesített). Akkor hol a hiba?

A Bundesliga.com is azt írta, normális helyzetben egy vereség nem kerülhetne egy Bayern-edző állásába, főleg nem a szezon elején, amikor még annyi idő van a javításra. A csapat hat forduló után a Bundesliga 3. helyén áll, csupán hárompontnyira van az első helytől – 2010–2011-ben ilyen helyzetben volt Jürgen Klopp is az évad ezen szakaszában, mégis aranyéremre vezette a Dortmundot.

A Bayern tartotta magát a hagyományhoz, miszerint az Oktoberfest idején nem szenved vereséget a bajnokságban, igaz a Wolfsburg elleni 2–2-es döntetlenre sem lehet büszke, hiszen 2011 februárja óta először veszített pontot kétgólos előnyről.

VISSZA A GUARDIOLAI ALAPOKHOZ

Ugyanakkor a szakportál elemzése is elismerte, hogy Ancelotti menesztése a levegőben lógott, noha ez a fajta elhamarkodott, kapkodó lépés nem volt jellemző a klubra. De az olasz szakember sohasem tudta magát elfogadtatni a játékosokkal és a szurkolókkal, a taktikai elképzelését sem tudta megvalósítani úgy, ahogy szerette volna.

Az általa favorizált 4–3–3-as rendszer nem feküdt az együttesnek, de Ancelotti javára legyen mondva, hogy képes volt belátni ezt. Igaz ehhez kellett tavaly novemberben egy rosztovi 3–2-es BL-vereség, amelyet követően úgy döntött, visszaáll az elődje, Pep Guardiola által favorizált 4–2–3–1-es stratégiára.

A Bayern onnan egy 21 mérkőzéses veretlenségi sorozatot csinált (a 19 győzelem mellett két 1–1-es döntetlent játszott csupán), ezzel megalapozta a bajnoki címvédését.

Hogy a BL-ben nem sikerült a bravúr, azt a szurkolók nehezen bocsátották meg, pedig az Arsenalt összesítésben 10–2-vel verték a bajorok, és a nyolc között hosszabbításra kényszerítették a Real Madridot.

AZ ÁGYBAN LÉVŐ ELLENSÉG A LEGVESZÉLYESEBB

Amit viszont joggal vetnek Ancelotti szemére, hogy képtelen volt megtalálni Thomas Müller helyét, és nem ápolt jó kapcsolatot a legnagyobb sztárokkal. Ez pedig – Philipp Lahm és Xabi Alonso nyári visszavonulása után – megrendítette a csapatot.

„Öt játékos is Ancelotti ellen volt, ez lehetetlen helyzet. Edzőként nem lehet ilyen. Az életemben egy dolgot megtanultam: az ágyban lévő ellenség a legveszélyesebb. Ezért kellett cselekednünk” – nyilatkozta Uli Hoeness, utalva arra, hogy a szezon során Robert Lewandowski, Thomas Müller és Arjen Robben is elégedetlenkedett már.

„Nagyon nehéz olyan új felállásban futballoznunk, amelyben korábban egy-két alkalommal tudtunk csak. Voltak gyengébb periódusaink, taktikai gondjaink, sok minden nem működött a védekezésben és a támadásban” – nyilatkozta a PSG elleni 3–0-s kudarc után Lewandowski.

HATALMI HARCOK ÁLDOZATA?

De valóban csak Ancelotti hibája mindez? Az olasz szakember váratlan helyről kapott támogatót, a Bayern egykori középpályása, Stefan Effenberg ugyanis nem ért egyet az elbocsátásával, és mindenekelőtt Uli Hoenesst, a Bayern München elnökét, illetve Karl-Heinz Rummeniggét, a Bayernt működtető gazdasági társaság vezérigazgatóját bírálta.

„A Bayern nem az a klub, amely a szezon elején kirúgja az edzőjét. Ez nem Bayern-szerű lépés volt, és a kialakult helyzetért Hoeness és Rummenigge a felelős. Meg vagyok győződve arról, hogy Ancelotti a tapasztalatának köszönhetően menedzselni tudta volna ezt a nehéz helyzetet” – nyilatkozta Effenberg.

A Welt.de portál írásában hasonlót pedzegetett, elismerte ugyan, hogy a megrendült bizalom miatt Ancelotti menesztése volt a helyes döntés, hiszen az olasz edző hibákat követett el, és nem tudta kézben tartani a csapatot. Ugyanakkor tekinthető a klub két alfahímje, Rummenigge és Hoeness hatalmi harca áldozatának is.

A két vezető abban reménykedett, hogy Guardiola után Ancelotti is hozza majd a megszokott formát, és a szezon legfontosabb szakaszára csúcsformába lendítve a Bayernt, megnyer minden megnyerhetőt. Ancelottit tavaly nyáron még Rummenigge hozta a klubhoz, de az adócsalás miatt börtönbüntetését töltő Hoenesst a februári kiszabadulása után novemberben ismét a klub elnökévé választották.

Visszatérését követően egyre gyakrabban vitába keveredett Rummeniggével, és ez a harc azt eredményezte, hogy Ancelotti magára maradt. Illetve nem teljesen: mellé tették Willy Sagnolt asszisztensnek (és egyben megfigyelőnek), míg a sportigazgató Hasan Salihamidzic lett – ezeket a változásokat Ancelotti meglehetősen hűvösen kommentálta.

HOGYAN TOVÁBB?

Hoeness a menesztést követően azt mondta, nem kapkodnak, hiszen október elején válogatott szünet következik. Vasárnap, Berlinben Sagnol irányítja a csapatot a Hertha ellen, majd következik két hét szünet, ezalatt szeretnék megtalálni az ideális megoldást.

Márpedig ez nem lesz könnyű feladat. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor a Bayern nagyon közel állt ahhoz, hogy megállapodjon a Hoffenheim fiatal edzőjével, Julian Nagelsmannal a jövő nyári szerződésről. Ehhez néhány héttel ezelőtt a szakember is hozzájárult egy nyilatkozattal, amelyben elismerte, a Bayern mindig is komoly szerepet játszott az álmaiban, és hamarosan elkészül a müncheni házuk, ahová családostól odaköltözik.

Amennyiben ez a jövőbeli terv, úgy a Bayernnél ideiglenes megoldás kell, komoly szakember háromnegyed szezonra nem lesz könnyű találni. Állítólag Thomas Tuchel vállalná a munkát, de csak akkor, ha hároméves szerződést köt vele a klub.

A Spiegel kettejük mellett még három lehetőséget vázolt fel, de eléggé elképzelhetetlennek tűnik, hogy Diego Simeone otthagyja az Atlético Madridot, vagy Joachim Löw bevállalja a válogatott mellé a Bayernt. Luis Enrique ugyan csapat nélkül van, de róla még a lap is azt írta, Lionel Messi nélkül eddig semmit sem ért el, egyetlen külföldi munkája (AS Roma) is csalódást okozott.