Müller és Alaba óta nincs újabb saját nevelésű klasszisa a Bayernnek, de…

Az MLSZ sportmenedzserképzését követően töltöttem a három hónapos szakmai gyakorlatomat a Bayern Münchennél, még 2015 őszén, amikor Pep Guardiola volt az első csapat vezetőedzője. Elsősorban a második csapatnál tevékenykedtem, illetve bepillantást nyerhettem a gazdasági osztály és az utánpótlás scouting munkájába is.

AZ UTÁNPÓTLÁSBAN NEM AZ EREDMÉNY SZÁMÍT – MENESZTETTÉK AZ EDZŐT, PEDIG BAJNOKOK LETTEK

Utóbbi területért, illetve az utánpótlásért akkor még Michael Tarnat és Jürgen Jung feleltek, akiknek nem sokkal később távozniuk kellett a klubtól. Éppen azért, mert David Alaba óta a Bayern utánpótlásából nem került fel senki az első csapathoz, aki meghatározó játékossá tudott volna válni. Ez nagy különbség a hazai szemlélethez képest, hogy az utánpótlásban nem a korosztályos csapatok eredményessége a mérce, mert Tarnattal bajnok lett az U17-es csapat, hanem a munka hatékonysága, hogy hány játékosból válik profi labdarúgó.

Az már egy másik kérdés, hogy a helyzet azóta sem változott. Az utánpótlásból, illetve a második csapattól csak néhányan kerültek fel az első kerethez, így például Fabian Benko, Niklas Dorsch, Milos Pantovic vagy az idő közben már távozó Julian Green (VfB Stuttgart, kölcsönben Greuther Fürth) és a Chievónak kölcsönadott, ott is csak kispados Gianluca Gaudino, de egyikük sem kapott sok lehetőséget. Igazából korosztályonként átlagosan egy-két játékosból lesz a Bayern-utánpótlásból kikerülve profi labdarúgó a Bundesligában, a Bayern első csapatában viszont csak az olyan kivételes játékosok tudnak megragadni, mit amilyen Thomas Müller vagy David Alaba volt.

Alaba az izomzatát, alkatát tekintve akcelerált volt, ő például nem is játszott sokat a Bayern II-ben, elég hamar felvitték az első csapathoz. Van a Bayern edzőközpontjában egy kézzel tekerhető bicikli, melyen különböző szinteket lehet elérni, azon egy cetli jelzi Alaba évek óta megdönthetetlen csúcsát, ez is jól mutatja az erejét, adottságait. Müllert viszont nagyon alulról építették fel, sokáig nem lehetett látni, hogy ilyen nagy karriert futhat be. Ő abszolút a mentalitásának, hozzáállásának köszönhetően futott be. Erre az egyik példa, hogy addig fejlesztette a bal lábát, míg mára ott tart, hogy góljai jelentős részét a gyengébbik lábával lövi.

NEM FELTÉTLENÜL A ZSENIT KERESIK – A MENTALITÁS A DÖNTŐ

Az egyik, ami engem nagyon megragadott a Bayernnél, az éppen az volt, hogy nem feltétlenül a zsenit keresik elsősorban, mint ahogy azt itthon az utánpótlásban dolgozva tapasztalom, nem azt nézik, hogy adott poszton mennyire képes valaki kiemelkedő teljesítményre, hanem a mentalitás a döntő. Erre jó példa a lipcseiektől 2015-ben szerződtetett Joshua Kimmich, aki kezdetben még középen játszott védekező középpályásként és belső védőként, most meg már jobbhátvéd. Mert olyan a mentalitása, a játékintelligenciája, hogy helyt tud állni ebben a pozícióban is.

Ellenpéldaként több olyan játékost is láttam a klubnál, a második csapatnál vagy az utánpótlásban, aki bizonyos szempontból kiemelkedett a társai közül, de nem volt megfelelő a mentalitása, a hozzáállása, ezért már nincs is a klubnál. Konkrét példaként említhetem Sinan Kurtot, aki már a Hertha játékosa. Vele személyesen is dolgoztam, amikor a Bayernnél voltam. Sok gólt lőtt akkoriban, nagyon erős a bal lába, de amikor tréningeztünk, rögtön alkudozni kezdett, akaratgyenge, és ez a Herthánál sem változhatott, nem véletlen, hogy nem kap lehetőséget Dárdai Páltól. De ugyancsak mentalitásbeli problémák akadtak Franck Ribéry öccsével, Steevennel is, ő is elkerült már Münchenből. Akárcsak a már említett Gaudino, aki, amikor ott voltam, 8–3-ra simán megverte Robert Lewandowskit egy olyan játékban, melyben különböző, technikai jellegű feladatokat csináltak, dekázás, brazil kör, satöbbi. Viszont Gaudino jelenleg a Chievóba sem fér be. A technikai képzettség önmagában nem sokra elég. Hiába zseni valaki, ha nincs meg a kellő akart, a munkához való megfelelő hozzáállás.

Azt is láttam például, hogyan dolgozott Arjen Robben, amikor egyik sérülése után még nem volt tökéletes állapotban, és egy hétig a második csapattal készült – minden edzésen száz százalékot adott. Élmény volt látni, hogy milyen profin áll hozzá minden feladathoz, ugyanúgy dolgozott, mint az első csapatnál, és ez a mentalitás a fiatalokra is átragadt a következő napokra.

Amúgy az első és a második keret között gyakori a mozgás. A második csapatból például hetente négy-öt játékos részt vehet az első keret edzésén, hogy ezzel is motiválják a fiatalokat, és ha valamiért szükséges, akkor az első csapat tagjai is szoktak a második csapattal dolgozni.

FÉLÁLLÁSÚ MEGFIGYELŐK ORSZÁGSZERTE – RENDSZEREZETT KIVÁLASZTÁS

Ami még nagyon megnyerő volt a Bayernnél, az a koordinált kiválasztás és az utánpótlás rendszerének szervezettsége. Sokan dolgoznak a klubnak félállásban, például olyan edzők, akiknek van egy helyi csapatuk, de havi hét-nyolcszáz eurós grátiszért segítik a Bayern munkáját is, ennek köszönhetően több mint húsz scouttal az egész ország le van fedve megfigyelőkkel. Csak a bajor régióban van 13 megfigyelő, már régión belül is nagy a verseny. Az utánpótlásban éppen ezért a helyi kötődésű gyerekek vannak többségben, de azért van arra is példa, hogy valaki az ország másik részéből kerül át Münchenbe. Viszont erre csak bizonyos kor fölött kerül sor, mert egy 11 éves gyereket inkább évekig megfigyelnek, és hagyják, hogy a saját környezetében fejlődhessen.

Továbbá a kiválasztást segítendő, évente két alkalommal a gyerekeknek nyílt sportnapot rendeznek, melyen különböző sportokat próbálhatnak ki, találkozhatnak a játékosokkal. Az ügyes gyerekekre már az ilyen rendezvényeken is fel tudnak figyelni.

A Bayernnek úgynevezett nyílt akadémiája van. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek többsége nem bent lakik az akadémián, hanem megvan szervezve, hogy nap mint nap buszokkal szállítják őket az edzésekre, akár 100 kilométerről is, de így nem kell kiszakítani őket a családból.

Ami még fontos, és ez nemcsak a Bayernnél működik így, hogy a klubok és az iskolák között állandó kapcsolat van. Ennek köszönhetően például a klub utánpótlásában játszó gyerekeknek nem kell testnevelésórákra járniuk, hanem az idő alatt a klubnál egyéni edzéseken vehetnek részt.

1860 MÜNCHEN II–BAYERN MÜNCHEN II 2015-BŐL

A GYEREKEK GONDOLKODÁSBAN ELŐRÉBB JÁRNAK… – SZAKMAI ALAPOK

A körülmények akkor még, amikor kint voltam, nem voltak annyira extrák. Helyileg a második csapatnak, illetve az utánpótlásnak is ott volt a központja, a Säbener Strassén, ahol hat pálya állt rendelkezésükre. Azóta viszont változtak valamelyest a viszonyok, mert átadták az új utánpótlásközpontot, amit hatvanmillió euróból (mintegy 18 milliárd forintból) építettek…

Az igazi különbséget, az itthon tapasztaltakhoz képest a mindennapi, szakmai munka során inkább a szemléletben érzékeltem.

Amellett, hogy nem feltétlen a zsenit keresik és utánpótlásban egyáltalán nem a győzelem a fontos (lásd az U17-es csapattal bajnoki cím után menesztett Tarnat esetét), például már a 14-15 éves gyerekeknek megtanítják, hogyan zárják le a területeket, nagy hangsúlyt fektetnek a védekezésből támadásba átmenet oktatására. Úgy érzem, gondolkodásban, játékértésben már abban a korban előrébb járnak a gyerekek Németországban. Ehhez az is hozzájárul, hogy U17-nél be is fejeződik a képzés, U17 fölött már nincs több korosztály, afölött felnőttbajnokságban szerepelhetnek a fiatalok, amatőrök között a Bayern II-ben.

De például az olyan alapvető gyakorlatban is láttam különbséget, mint a fölpassz, visszapassz, keresztpassz gyakorlása, ugyanis a Bayernnél a passzok után hátrafelé is sprintben kell megtenni mintegy 15 métert, ezzel is belenevelik a játékosokba, hogy futva közlekedjenek a pályán.

Aztán ami még feltűnő volt, hogy mennyire hangsúlyozzák a „kétlábasságot”, annak gyakorlását, hogy a gyengébbik lábbal is minél jobban tudjanak bánni a gyerekek a labdával. A kapura vezetések gyakorlásánál a kapu mögé beáll egy edző, és ő mondja meg, hogy adott pillanatban melyik lábbal, a lábfej melyik részével, és hová kell lőni.

Sok labdás gyakorlatban a kapusok is részt vesznek, az ő rúgótechnikájukat, lábmunkájukat is fejlesztik, és ez nemcsak a Bayernnél van így Németországban. Jó példa erre a Mönchengladbachtól az FC Barcelonához kerülő Marc-André ter Stegen, aki a gyengébbik lábával is megfelelően bánik a labdával.

A játék felépítését illetően amíg korábban a tízes pozíció számított kulcsposztnak, most egyre inkább a hatos poszt válik kiemelkedő jelentőségűvé a játékforgatás szempontjából, már az utánpótlás-nevelésben is. Ehhez a poszthoz nagy fegyelemre és kiemelkedő technikai képzettségre van szükség. Az egyik etalon ezen a poszton az éppen a Bayerntől a Real Madridhoz igazoló Toni Kroos.

Másrészt a Bayernnél, és nemcsak az első csapatnál, már vagy húsz éve folyamatosan mérik a pulzusszámtól elkezdve a legkülönbözőbb fizikai paramétereket, hogy aztán az adatokra támaszkodva tudják fejleszteni az állóképességet vagy éppen a robbanékonyságot.

TÖBB MINT 500 MILLIÓS EURÓS BEVÉTEL – GAZDASÁGI HÁTTÉR

A szakmai munka mellett érintőlegesen a gazdasági háttérbe is volt szerencsém belelátni. 2015-ben 526 millió euró volt a klub éves bevétele, amiből 15-20 millió volt a profit. Csak a merchandisingból 107 milliós bevétele volt a klubnak. Éppen azon bosszankodtak, hogy a Manchester United az akkor megkötött tévés szerződéssel 200 millió eurót keresett, míg a Bayernnél csak hetven millió volt ez az összeg.

Amúgy nagyon érdekes, és jól mutatja a német alaposságot, hogy például egy játékos eladásánál mennyire körültekintőek, és mennyi eshetőséget, olyan opciót szerződésbe foglalnak, melyek teljesülése esetén további összegek illetik meg a klubot. Az egyik konkrét esetben például volt meghatározott játékidő és gólszám is a két klub között megkötött szerződésben, de az is ki volt kötve, hogy ha a Bajnokok Ligájában bizonyos körig eljut új csapatával az adott játékos, akkor ennyi és ennyi pénzt kell még fizetni utána. Így jelentősen emelkedhet az eredeti vételár.

Itthon szerintem ritka ez a fajta részletesség, de ez is jól jellemzi azt a fajta tervszerűséget, ami a Bayern München egészét áthatja.

ÁDER ANDRÁS

Sorozatunkban újabb résszel a tavasszal várhatóan már nem jelentkezünk, de őszre tervezzük a folytatást! Ha önnek is vannak a labdarúgással kapcsolatos, külföldön szerzett tapasztalatai, elsősorban a helyi utánpótlásrendszerről, amatőr futballról, szurkolói életről, hátországról és szívesen beszámolna ezekről, várjuk levelét az [email protected] címre „külföldi tapasztalatok” tárgymegjelöléssel!