Ferde vigyázzban a Bayern tiszteletére, csúcson a bányászok

A Bayern unalmassá tette a Bundesligát; a Hamburg nemet mondott – írta Ilku Miklós kolléga egy korábbi német bajnokság szezonértékelőjében, akit e közhelyért a nyáron egészen Oroszországig száműztek (de csak a világbajnokság kedvéért). Ugyan nagy ellenfelei vagyunk a közhelyeknek, és nem kívánunk testközelből is megismerkedni Szibéria flórájával és faunájával, de fenntartjuk a 2014-ben (!) írtakat, minimális változtatással: A Bayern unalmassá tette a Bundesligát; a Hamburg nemet mondott rá.

Ez volt a két legfontosabb történése ugyanis a 2017–2018-as német élvonalbeli labdarúgó-idénynek: a bajorok elsőségét még legnagyobb riválisaik sem merték kétségbe vonni, már a szezon előtt sem, a HSV vesszőfutása meg érett ugyan, már évek óta érett, de mindenki azt hitte, hogy miként a Bundesliga fennállása óta mindig, ezúttal is bent maradnak a kikötővárosiak.

„A 2013-as hetedik hely óta Szon Hung Min, Dennis Aogo, Per Ciljan Skjelbred, Hakan Calhanoglu, Milan Badelj, Tomás Rincón, Jonathan Tah, Kerem Demirbay, Rafael van der Vaart és Alen Halilovic is elhagyta őket” – írtuk a nyáron Markus Gisdol bandájáról, amelynél nem sikerült ugyan rosszul az átigazolási idény (jött végleg Kirjakosz Papadopulosz, André Hahn és pár tehetséges fiatal), csak épp az eredmények nem jöttek. Pedig az elmúlt két idényben az eladottak ellensúlyozása céljából jó 60 millió eurót költöttek erősítésre, ám ebben a szezonban két győzelem után a következő nyolc fordulóban összesen egy pontot gyűjtöttek, a telet így az utolsó előtti helyen, bár messze nem reménytelen helyzetben töltötték.

Hanem aztán az első győzelemre áprilisig kellett várni, az újabb mesterek, Bernd Hollerbach és Christian Titz sem segítettek – végül 54 év után kiebrudalták a Buliból a HSV-t.

A legendás óra pedig már nem a Bundesligában eltöltött, hanem a klub alapítása óta eltelt időt számolja...

Sokkal simább úton zúgott ki az előző idényben magát az ötödik hellyel kifutó, majd kifulladó 1. FC Köln, míg az olasz méretű transzferhalmokba temetkező Wolfsburg kapkodásának jutalma az Európa-liga helyett az osztályozó lett (ellenfél a Holstein Kiel).

A Mainz, a Freiburg és a Hannover legbelül minden bizonnyal elégedett a bennmaradással, a Kleinheisler Lászlóról lemondó Werder Bremen szokásos El-álmai hamar szertefoszlottak, bár ez már a nyáron várható volt, lásd a pocsékul sikerült erősítéseket. Más tészta az Augsburg és a HERTHA BSC: előbbi nemrégiben még az El-ben vitézkedett, mára maradt a középszer, Dárdai Pál csapatának pedig ez az idény maximum arról marad emlékezetes, hogy az apa Dárdai pályára küldte a bajnokságban a fiú Dárdait, és ezzel történelmet írtak.

Igen ám, a kék-fehér mezesek azonban nem is olyan régen még a Bajnokok Ligájáva vágyakoztak, majd az El-ben meg is merítkeztek, ha nem is sok sikerrel – ehhez képest most csalódás a 10. hely. De csak ehhez képest, hiszen ebből a szürke keretből, ahonnan ráadásul távozott az idény előtt a védelem feje, John Anthony Brooks, szinte lehetetlen újra és újra kihozni a maximumot; a szakértők szerint a hetedik és a hatodik hely után a helyére került a HBSC. Az újonnan érkezettek közül Davie Selke és Karim Rekik nem okozott csalódást, az ismeretlen szélső, Valentino Lazaro pedig most futott be (őt a nyáron 6.5 millió euróért végleg megszerzik a Lipcsétől), és a védelemre sem lehetett panasz (a harmadik helyen záró Hoffenheim több gólt kapott), ám a középpálya és főleg a középcsatár Vedad Ibisevic alulteljesített.

A tavalyi gólszóró megállt hat találatnál, helyettese, Julian Schieber csupán perceket kapott, így ha nincs a 32 éves Salomon Kalou tizenöt és Selke tizennégy kanadai pontja, akkor most nagyobb bajban lennének a berliniek.

Dárdaiék az első kilenc fordulóban két győzelmet arattak csak, majd a téli szünetig még négyet, ez a tizedik helyre volt elég, és a feketeleves még hátra volt: a bajnokság második etapjának első kilenc meccsén mindössze egyetlenegyszer szerezték meg a három pontot, az akkor a második helyen álló Leverkusen otthonában. A nem éppen huszáros tavaszi hadjárat csupán három sikert hozott (a Hamburg, a Köln és a Frankfurt ellen), így a 10. pozícióban végeztek. A 9. legértékesebb játékoskerettel, tegyük hozzá, míg a Köln kiesett a 10.-kel, az utolsó hely pedig ebben a versenyben a Hamburgé.

Míg a Frankfurt és különösképpen az újonc VfB Stuttgart elégedett lehet a középmezőnnyel, a Borussia Mönchengladbach nem: Matthias Ginter, Denis Zakaria és Vincenzo Grifo megszerzése a BL-selejtező érdekében történt. Különösen a telet szenvedte meg a csapat, amely zárásként kikapott a HSV-től.

Jellemző a mezőny sűrűségére, hogy egy kis szerencsével El-selejtezős helyen végez Dieter Hecking csapata, de ez a megtiszteltetés végül az RB LEIPZIGNEK jutott: tavaly ilyenkor ez szenzáció lett volna, most jókora csalódás. A lipcseiek sem a BL-ben, sem aztán az El-ben nem hoztak szégyent magukra, sőt minimális szerencsével utóbbi sorozatban eljutnak az elődöntőig, csak éppen várható módon a tavaszra összezuhantak a kettős terhelés alatt („szerencséjükre” a hazai kupából a Bayern már az ősszel kiütötte őket).

A 22. fordulóban még a másodikak voltak, a 24.-ben meg már ott tartottak, ahol végül zártak: a hatodik helyen. Legalább a vége szépre sikeredett: 6–2-re nyertek Berlinben. Gulácsi Péter végig kezdőkapus volt – a csapatban messze ő játszotta a legtöbbet, neki 4260 perc jutott minden kiírást figyelembe véve, a második Timo Wernernek 3397 –, és ugyan megingott párszor, rajta nem múlott semmi, az El-ben és BL-ben a hibái után bravúrok sorozatával állt elő, a Kicker kapusranglistáján a dobogón zárt!

A gárda másik magyarja, a segédedző Lőw Zsolt pedig a nemzetközi média érdeklődését is felkeltette, ugyanis korábbi mainzi főnöke, Thomas Tuchel vinné őt magával Párizsba segédedzőnek, ugyanakkor a Lipcse vagy a Salzburg kispadja is Lőwé lehet, akár már ezen a nyáron. Kellemes gondok, érdekes ugyanakkor, hogy a gyengébb szereplés ellenére sokáig nem volt egyértelmű a lipcsei edző, Ralph Hasenhüttl távozása.

Sokat elmond az RBL-ről, hogy a nyárra a klub adja a nationalelf középcsatárát Timo Werner személyében, míg Naby Keita 60 millió euróért távozik a Liverpoolhoz... A szezon során a bajnokságban legkevesebben az Augsburg vendégjátékát tekintették meg Lipcsében, 34286-an, a negatív csúcs a Zenit elleni hétközi El-meccsre kilátogató 19877 fő. Ennyit a közutálatról...

Az El-csoportkörbe jutott a BAYER LEVERKUSEN, és máris aggódhat, hogyan tartja meg a nyáron a Leon Bailey, Julian Brandt, Jonathan Tah, Kai Havertz, Kevin Volland, Lucas Alario, Bernd Leno, Wendell, Panajotisz Recosz sort. Velük együtt összesen 14 játékos értéke legalább tízmillió euró! Különösen a jamaicai szélső, Bailey nőtte ki magát ebben az idényben, érett játékot nyújtott, 18 kanadai pontos terméssel – nemsokára ötvenmillió eurón felüli összegért kerülhet Angliába. A vezetők nem teketóriáznak, már megszerezték a berlini Gyalogkakukkot, Mitchell Weisert 12, a Vasco da Gamától a szélső Paulinhót 26.4 millió euróért – ha valami csoda folytán együtt marad a keret az egykori remek támadó, Heiko Herrlich keze alatt, jövőre megizzasztják a Bayernt is.

Mint említettük, szoros volt az élmezőny, az 53 pontos Lipcse előtt hárman is 55 ponttal zártak, például a BORUSSIA DORTMUND, amely csak a télig bírta tartani Pierre-Emerick Aubameyangot, előtte Marc Bartra, Ousmane Dembélé, Matthias Ginter, Emre Mor és Sven Bender is távozott, összesen negyedmilliárd euróért – ebből 110 milliót elköltöttek a fekete-sárgák, és a tavalyi harmadik hely után csak egyet zuhantak, s ami a legfontosabb, a BL-csoportkörbe jutottak. Nem is rossz üzlet...

Az új támadók közül Andrij Jarmolenko és Maximilian Philipp sem nőtt fel a feladathoz, a Chelsea-től kölcsönkapott Michy Batshuayi már annál inkább, de ő meg a tavasz végére lesérült. Többekkel egyetemben, miközben a nagy német beteg, Marco Reus gólerősen tért vissza szokásos felépüléséből, az örökifjú Mario Götze ellenben hiába vette fel a munkát januárban (ő nem sérült volt, hanem beteg), végül lemaradt a vb-ről, holott az előzőnek a hőse volt.

Az idény meccse: Dortmund–Schalke 4–4

A HOFFENHEIM meg az idény egyik nagy hőse lett a harmadik helyével, mondhatni, a „Bundesliga falusi kiscsapata” lett a ma Lipcséje. Tavalyelőtt éppen csak megúszta a kiesést, aztán beérett a fiatal Julian Nagelsmann munkája, ráadásul három év alatt 76 millió eurót keresett az átigazolási piacon, most éppen a Niklas Süle, Sandro Wagner, Jeremy Toljan, Sebastian Rudy négyes távozása után javított egyet a 2017-es negyedik helyezésen. Nagelsmann szakértelmét dicséri, hogy a nemzetközi szinten abszolúte ismeretlen játékosokat már másodszor vezette ilyen magasra, és ha nincs a decemberi-januári pocsék forma, akkor Szalai Ádámék ezüstérmesek (s az El-ben túlélik a csoportkört – a BL-selejtezőben a Liverpool elleni bukást tekintsük bocsánatos bűnnek).

Sajnálhatják, hogy már véget ért az idény: az utolsó tíz fordulóban hét győzelmet arattak, és csak a Stuttgarttól kaptak ki. A csatársorban Mark Uth és Andrej Kramaric egymást múlta felül, míg a Bayerntől kölcsönkapott Serge Gnabry gárdája legjobbja volt, Szalai Ádám pedig húsz mérkőzésen (946 játékpercet) szerepelve öt gólig és egy gólpasszig jutott.

Nem véletlenül nyilatkozta aztán azt, amit...

Sokakat meglepett a SCHALKE 04, amely kényelmes előnnyel, az 55 pontos trió előtt lett ezüstérmes a tavalyi káoszos idénye után – úgy, hogy múlt nyáron gyakorlatilag csak az Amin Harit, Bastian Oczipka, Pablo Insua, világverőnek éppen nem nevezhető trióval erősödött, majd szezon közben kiderült, hogy hosszas huzavona után a Leon Goretzka, Max Meyer duó nem hosszabbítja meg a szerződését.

Mégis, a „kontraktusrebellis” duó és a többiek nagyon jó átlagteljesítményt hozva a csúcsra járatták a gelsenkircheni gépezetet (a bajnoki cím elérhetőségének kérdését most ne ecseteljük). Mindenképpen emeljük ki a 35 éves brazil középhátvédet, a rendre világklasszis teljesítménnyel kirukkoló Naldót, aki a Kicker szerint az idény második legjobbja volt a leverkuseni Lars Bender után, a marokkói válogatott, Goretzka-utóddá növő Haritot, a másodvirágzását elő, 11 gólpasszt termelő Daniel Caligiurit, illetve a királykékek Ibisevicét, a 11 gólt szerző osztrák Guido Burgstallert.

Érdekes módon a sikerkovács itt is szemtelenül fiatal, a német-olasz, most 32 éves Domenico Tedesco ráadásul nemrégiben még a Hoffenheim utánpótlásában dolgozott. Tedesco hol a kissé fura 3–4–3-as, hol a nagyon fura 3–1–4–2-es hadrend mellett tette le a garast, a veterán Naldo mellé a védekező középpályás Benjamin Stamboulit és a 21 éves Thilo Kehrert állítva a védősorba. A Schalke is szép tavaszt produkált, a záró 12 mérkőzésén kilencszer nyert, és csak a HSV-től kapott ki.

A BAYERN MÜNCHEN? Az Bayern München! Sorozatban hatodszor is tornázhattak egy jót a „bőrnadrágosok” a salátástállal, és sörözhettek a háromliteres korsókból, de kissé savanyú szájízzel, és egyáltalán nem a müncheni sör minősége miatt, hanem természetesen azért, mert ismét elmaradt a BL-győzelem. Pedig nagyon szépen búcsúzott volna egy triplázással a nagy öreg, már 73 esztendős Jupp Heynckes, aki október elején a játékosokkal rossz viszonyba került Carlo Ancelotti helyére ugrott be, hogy nemsokára átadja a helyét Niko Kovacnak – miután megmérkőzött vele és csapatával, az Eintracht Frankfurttal a Német Kupa döntőjében.

A legnagyobb költségvetésű és legerősebb keretű csapat magabiztosan kezdett (12 forduló, egy vereség, két iksz, kilenc győzelem), majd egy kis megingást követően novemberben a tabella élére állt, és oda is ragadt. Idén csak egy kellemetlen vereséget szenvedett, Lipcsében, valamint odahaza a legutolsó fordulóban elbohóckodta a Stuttgart elleni meccset.

A nyarat még Ancelotti transzferálta végig, nem is rosszul: kabátgombokért megszerezte James Rodríguezt, aki több szavazáson és több mutató alapján is az év legjobbja lett, Kingsley Coman és Gnabry a jövő nyerőembere lesz, Corentin Tolisso és Niklas Süle sokszor alaptag volt már most is; a télen már Heynckes által vett Sandro Wagner tizenegy kanadai ponttal járult hozzá a közös kasszához.

Emeljük ki Robert Lewandowskit, aki 40 gólig és öt gólpasszig jutott az idényben (miközben Thomas Müller a szélekről indulva 15+18-at tudott), míg James Rodríguez 22 kanadai pontot a neve mögé íratva is a szezon aranyembere lett volna – ha értékesíti a BL-elődöntőben a bődületesen nagy helyzetét volt csapata, a Real Madrid ellen. Őt egyébként 13 millió euróért vették kölcsön a müncheniek, jövőre 42 millióért végleg az övék lehet.

Nagy változásokat nem várhatunk ezen a nyáron, ha Lewa nem hallgat a madridi vagy angliai szirénhangokra: Arjen Robben, Rafinha és Franck Ribéry 2019-ig, Joshua Kimmich 2023-ig hosszabbított, Leon Goretzka pedig már korábban aláírt.

Mit is mondhatnánk?!

Félig már meg is van a jövő évi idényösszegzés címe, de az is biztos, hogy egyre ferdébb vigyázzban állnak képzeletbeli díszsorfalat riválisai a bajoroknak...

AZ ÉV CSAPATA

A Kicker szerint: Koen Casteels (Wolfsburg) – Jérome Boateng (Bayern München), Naldo (Schalke), Mats Hummels (Bayern München) – James Rodríguez (Bayern München), Lars Bender (Bayer Leverkusen), Charles Aránguiz (Bayer Leverkusen), Nico Schulz (Hoffenheim) – Serge Gnabry (Hoffenheim), Robert Lewandowski (Bayern München), Andrej Kramaric (Hoffenheim)

A Transfermarkt szerint: Ron-Robert Zieler (VfB Stuttgart) – Joshua Kimmich (Bayern München), Benjamin Pavard (VfB Stuttgart), Matthias Ginter (Mönchengladbach), Philipp Max (Augsburg) – Marco Reus (Borussia Dortmund), Kevin-Prince Boateng (Eintracht Frankfurt), James Rodríguez, Leon Bailey (Bayer Leverkusen) – Pierre-Emerick Aubameyang (Borussia Dortmund), Lewandowski

A goal.com szerint: Jirí Pavlenka (Werder Bremen) – Kimmich, Naldo, Hummels, Max – Daniel Caligiuri (Schalke), Kevin-Prince Boateng, James Rodríguez, Bailey – Th. Müller – Lewandowski

A whoscored.com osztályzatai alapján: Casteels – Kimmich, Naldo, Salif Sané (Hannover) – Bailey, Arturo Vidal (Bayern München), James Rodríguez, Caligiuri – Gnabry, Lewandowski

AZ ÉV JÁTÉKOSA

A német média (Bild, Welt am Sonntag, Kicker, sport1.de, sportal.de) osztályzatai szerint:

James Rodríguez (Bayern München)

A Kicker szaklap szerint:

Lars Bender (Bayer Leverkusen)

A Transfermarkt és a whoscored.com szerint:

James Rodríguez

AZ IDÉNY NYERTES ÉS VESZTES SZÁMAI

1: Kiesett a Bundesliga utolsó alapító tagja is, történelme során először. Minden végzet nehéz...

10: Ennyi játékos játszotta végig a teljes Buli-idényt: Naldo (Schalke), Matthias Ginter (Mönchengladbach), Benjamin Pavard (Stuttgart) és Christian Günter (Freiburg) a mezőnyjátékosok, Koen Casteels (Wolfsburg), Timo Horn (Köln), Jirí Pavlenka (Bremen), Ron-Robert Zieler (Stuttgart), Lukas Hradecky (Frankfurt) és Oliver Baumann (Hoffenheim) pedig a kapusok közül.

20: a nagy öreg Claudio Pizarro első és utolsó gólja között ennyi év telt el a Bundesligában...

Pizarro utolsó gólja a Bundesligában

50: Kai Havertz 18 évesen és 307 naposan jutott el félszáz Bundesliga-fellépésig, ez korrekord.

200: azt a kétszázát! A Hamburg ennyi hazai vereséggel rekordot állított fel. Ettől is eltekintettek volna...

500: a Hamburg ennek jobban örül, mert a Stuttgarttal együtt megszerezte az 500. hazai győzelmét a legjobbak között.

1000: a hoffenheimi Kevin Akpoguma már a Bundesliga ezredik öngólja után bújt volna legszívesebben a föld alá.

1038: nem kerek, de nagyon csúcs. A nagy Jupp Heynckes játékosként és edzőként ennyi Bundesliga-mérkőzésen szerepelt.

EGY KIS LAZA A VÉGÉRE: MIÉRT NÉZ ÍGY KI HÁTULRÓL GULÁCSI EGYIK VÉDŐJE, DAYOT UPAMECANO?