75 éves Franz Beckenbauer, akinek majdnem minden sikerült

Szinte felülmúlhatatlan karrierív a bajor postás fiáé. Ő tényleg gyakorlatilag mindent megnyert, amit megnyerhetett. Génjeiben hordozta a sikert, tehették a pálya bármely pontjára, ültethették le bármelyik kispadra, vagy rábízhatták egy komplett világbajnokság megszervezését – Franz Beckenbauer mindenütt a mezőny, a riválisok, a világ előtt járt.

Amikor megszületett, a legkevésbé volt jó németnek lenni, 1945 szeptemberében éppen négyhatalmi megszállás alatt nyögött a súlyos háborús vereségéből szinte reménytelenül éledező ország. Édesapja utálta a futballt, így a München Giesing munkáskerületében felnövő kis Franznak egészen kilencéves koráig kellett várnia arra, hogy igazolt labdarúgó lehessen. Az évszám szimbolikus: 1954 nyarán az Aranycsapatot térdre kényszerítő német válogatott lágyította meg a papa szívét, a berni csoda is kellett ahhoz, hogy a későbbi Császár elinduljon a trónja felé.

Az SC München '06 játékosa lett, aminek ekkor még nem volt különösebb jelentősége. Ám 1959-ben kis klubja pénzügyi nehézségek miatt megszűnt, és Beckenbauer úgy döntött, hogy kedvenc 1860 Münchenjébe igazol. Egy U14-es tornán azonban épp leendő csapata ellen játszották a döntőt, és az 1860-asok olyan arrogánsan futballoztak, hogy az ifjú Franz megsértődött, és úgy döntött: a város akkori kisebbik egyesületében folytatja pályafutását. A Bayern Münchenben.

Szinte töretlenül, lépcsőről lépcsőre haladt felfelé a pályája. Középcsatárból előbb klasszis fedezet, majd minden idők legelegánsabb középső védője, igazi liberója lett, aki minden játékelemben kiemelkedett kortársai közül. Magától értetődően vált a pályán az edzők meghosszabbított kezévé, vérbeli kaptánnyá, holott 1963-ban még ifiválogatottként majdnem megütötte a bokáját. Miután akkori barátnője állapotos lett, Beckenbauer nem volt hajlandó feleségül venni a lányt, amiért kizárták a nemzeti csapatból, és csak Dettmar Cramer edző közbenjárására bocsátottak meg neki. (Cramer 1975-től két BEK-győzelem erejéig a Bayernt is irányította – kell-e mondani, az örökké hálás Beckenbauer személyében milyen erős hátországa volt a klubnál...)

Innentől negyven éven át fürdött a dicsfényben. Három világbajnokságon villogott az NSZK színeiben, egyet megnyert, egyszer második, egyszer harmadik lett (szimbolikus, hogy az olaszok ellen hosszabbításban elbukott elődöntőben kificamodott vállal, felkötött karral is visszament játszani), 1974-ben ő emelhette először a magasba az új, Silvio Gazzaniga által tervezett Világkupát, miután a régi Rimet-kupa mindörökre a brazilok kezébe került. (Ahonnan aztán ellopták, de ez egy másik történet...) Európa-bajnokságot 1972-ben nyert, sokak szerint minden idők legerősebb (nyugat)német válogatottjával, szó se róla, az 1974-es világbajnok csapat (Sepp Maier, Gerd Müller, Hoeness, Vogts, Overath és társaik) mellett a később kegyvesztett zseni, Günther Netzer is ekkor volt a csúcson. És persze Franz Beckenbauer is, aki természetesen ott volt négy évre rá a belgrádi Eb-döntőben is, csak jött Panenka és az ő pofátlan 11-ese, no meg a nyugatnémet ezüstérem. Közben sorozatban három BEK-döntőben villogott a Bayernnel (1974-ben megismételt meccsen az Atlético, 1975-ben a Leeds United, 1976-ban a St.Étienne ellen), és kétszer megkapta az Aranylabdát is – védőként ez csak Lev Jasin kapusnak, továbbá Matthias Sammernek és Fabio Cannavarónak sikerült, egynél többször senkinek.

A harminc felett kontinenst és minőséget váltó Beckenbauer a New York Cosmosban, Pelével egy csapatban az Egyesült Államokban is a csúcson népszerűsítette a futballt, majd Hamburgba ment haza levezetni, ahol gyorsan nyert még egy Bundesliga-aranyat. Még gyorsan visszament egy idényre levezetni New Yorkba, és 1983-ban, 754 klubmérkőzéssel a háta mögött 38 évesen visszavonult.
Amikor szólította a haza, az 1984-es Európa-bajnokság után szövetségi kapitány lett, mi sem természetesebb, hogy a Nationalelfet is felvitte a csúcsra. Az 1986-os vb-n csak majdnem nyert, a hazai rendezésű 1988-as Eb-n az elődöntőben csapata elcsúszott Van Basten Hollandiája ellen, 1990-ben viszont már nem volt vita: hetekkel az újraegyesülés előtt a világ tetejére vezette az NSZK-t. Játékosként és kapitányként is ez előtte csak a brazil Mario Zagallónak, két éve nyáron nyáron pedig a francia Didier Deschamps-nak sikerült. Az utóbbinak és Beckenbauernek szövetségi és csapatkapitányként.

A Bayernnel még nyert UEFA-kupát, korábban Bernard Tapie Marseille-étől három hónap után távozott, a csapat az idény végén 1991-ben francia bajnokságot nyert és BEK-döntőt játszott. Az azóta is irigyelt modellként emlegetett 2006-os németországi világbajnokságot a szervezőbizottság élén, de egyáltalán nem díszpintyként hozta tető alá, épp oly otthonosan mozgott a felső tízezer, a bankettek, partik, a média és az üzleti tárgyalások világában is, mint a pályán vagy a kispadon.

Merthogy Császár volt, a futball és az élet császára, akire a legenda szerint akkor aggatták becenevét, amikor egy bécsi válogatott meccs előtt a nagy „előd”, Ferenc József szobránál fotózták le a Burggartenben. Intelligenciájára jellemző, hogy a Monthy Python híres 1972-es jelenetében, a „Filozófusok futballmeccsében” a pályán ő az egyetlen valódi labdarúgó a német (pl. Hegel, Kant, Nietzsche, csere a 88. percben: Wittgenstein helyett Karl Marx, szöv. kap.: Luther Márton...) és a görög (Arisztotelész, Szókratész, Platón, Arkhimédesz...) tizenegyben.

Adott ki hanglemezt, vezetett tv-műsort, állandó rovata volt a Bildben, első labdarúgóként foglalkoztatott saját menedzsert, és az első volt, akinek biztosítást kötöttek a lábára. Amihez nyúlt, arannyá változott a kezében. Három feleségétől öt gyermeke született, közülük Stephan profi labdarúgó lett, egyebek mellett az 1860 München színeiben – három éve, 46 éves korában agytumor vitte el. A Deutsche Telekom fő reklámarcaként Franz Beckenbauer természetesen örök ingyenes szolgálatot élvezhetett, ám a cégtől kapott 0176-666666-os számot köszönettel gyorsan visszaadta, amikor napi rendszerességgel szexszolgáltatásért hivogatták ismeretlen férfiak, hiszen a 6-os (sechs) a németeknél a szex szinonímája...

Ezt leszámítva egyetlen sötét kanyar sem volt pályafutásában, mígnem 2014-ben előbb a 2006-os, majd a 2018-as és 2022-es világbajnokságok odaítélése során keveredett pénzügyi és korrupciós botrányokba. Végül megúszta rövidebb felfüggesztett FIFA-tagsággal és 7000 svájci frankos pénzbüntetéssel (no meg két szívműtéttel, az összefüggés persze nem bizonyítható). Az örökké kompenzációs kényszerben élő németek a dortmundi Deutsches Fussballmuseum 2015-ös megnyitásakor éppen annyira szégyellték a Császárukat, hogy gyakorlatilag nem vettek tudomást csodás pályafutásáról...

De a világ ma, 75. születésnapján csak a szépre emlékszik. A trófeákra, amelyek kevesek kezében mutattak olyan jól, mint a meccsek lefújása után is makulátlanul elegáns Franz Beckenbauerében.

A német Bundesliga hivatalos YouTube-csatornája ezzel a videóval köszönti a születésnapos császárt: