Amikor elvész egy klub lelke: a Schalke széthullásának története

Mi történt a két évvel ezelőtt ilyenkor még a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjére készülő klubbal? – erre a kérdésre keresi a választ a német futballrajongók jelentős része. A Schalke sorozatban 30 nyeretlen bajnoki után lép pályára szombaton és ha a Hoffenheimet sem sikerül legyűrnie, beéri „minden idők legrosszabb Bundesliga-csapatát”, a Tasmania Berlint az egymást követően nyeretlenül megvívott bajnokik számában.

Hogy a problémák nem teljesen új keletűek – így pedig megoldani sem lehet őket pikk-pakk –, jól mutatja, már a 2019-es naptári évben is csupán 11 győzelem jutott 32 lejátszott bajnokira. De a 2020-as esztendő minden várakozást alul múlt: a január 17-i szezonnyitón a Borussia Mönchengladbachot még sikerült 2–0-ra megverni, aztán 29 bajnoki következett nyeretlenül. Mivel 2021. január 2-án a Hertha Berlin otthonában sem jött össze a siker (sima 3–0-s vereség), el is jutottunk a 30 nyeretlen Bundesliga-meccsig egyhuzamban.

MÁR A SIKEREKET IS ROSSZUL KEZELTÉK

A német sajtó megannyi szereplője fejtegeti a Schalke totális csődjének lehetséges okait. A Bildttől a Kickeren át a DW-ig egy valamiben ért mindenki egyet: a probléma rendkívül komplex, és jó eséllyel a Bundesliga-tagságával fizet érte a gelsenkircheni gigász.

Talán meglepő, de a jelenlegi válság részben éppen a 2017–2018-as bajnoki ezüstérem következménye. Az akkor még Domenico Tedesco vezette Schalke kerete egyszerűen képtelen volt megküzdeni a Bundesliga és a Bajnokok Ligája jelentette kettős terheléssel, hiába élte túl a csoportkört a BL-ben, a bajnokságban gyatrán teljesített, az őszt a 12. helyen fejezte be, végül a 14. pozícióban zárt. Mindez egyfelől Tedesco állásába került, ám ami ennél is nagyobb gond, teljesen felborította a klub költségvetését.

A Schalkénál ugyanis kapitális hibát vétve betervezték a költségvetésbe az újabb nemzetközi kupaszerepléssel járó díjakat. A játékosaikkal elrugaszkodott megállapodásokat kötöttek, a 39 fős keret egy-egy tagja átlagosan 2.2 millió eurós fizetést vihetett haza, amellyel a Bundesliga ötödik-hatodik legjobban fizető klubja volt a Schalke. A mezőnyből messze kilóg a Bayern München (átlag 8 millió), és a Borussia Dortmund gazdasági előnye is jelentős (átlag 4 milliós fizetések), mögöttük viszont a 2.2-2.5 milliós értékekkel csupa olyan klubot találhattunk, amely az elmúlt években rendre BL-, vagy legalább Európa-liga-induló volt: RB Leipzig, Bayer Leverkusen, Wolfsburg.

ELHIBÁZOTT JÁTÉKOSPOLITIKA, ELBUKOTT BEVÉTELEK

A Schalke a kieső bevételeket máshonnan sem tudta megfelelően pótolni. Hogy a vezetőségen belül már korábban is voltak problémák, jól mutatja, hogy évek óta ingyen távoznak, távoztak a klub legjobbjai. A BL-indulás évében például Leon Goretzka lett átigazolási díj kifizetése nélkül a Bayern Münchené. De a nem is olyan régen még Goretzkához hasonlóan nagy tehetségnek tartott Max Meyer is inkább hagyta kifutni a szerződését mondván, „szabadügynökként jobb lehetőségei lesznek”. Ez a jobb lehetőség aztán az Angliában legjobb indulattal is középcsapatnak számító Crystal Palace lett… A sort hosszasan lehetne folytatni, de elég talán a legutóbbi példát megemlíteni: Alexander Nübelt sokan a német labdarúgás legígéretesebb kapusaként tartják számon, az új Manuel Neuerként emlegetik. Szerződése lejártával ő is ingyen lett a Bayern Münchené.

A német sajtóhírek arról szóltak, a Schalke a 2019-es üzleti évet 200 millió euró körüli mínusszal zárta. Mindez legjobb esetben is kényszerpályára terelte volna a klubot, ám aztán jött a koronavírus-válság, amely még mélyebbre taszította a királykékeket.

A DW felidézte, a gazdasági adatokat elemezve a német sajtó 13 olyan első- vagy másodosztályú klubot jelölt meg tavasszal, akiket a koronavírus-járvány következményei a teljes fizetésképtelenségbe taszíthatnak, mind közül a Schalkét emlegették a legnagyobb rizikóként.

A vezetőség már áprilisban megszorító intézkedéseket vezetett be. Májusban aztán már segítséget kért a Német Labdarúgóligától (DFL), miután kiderült, a Bundesliga televíziós jogaiból járó mintegy 15 millió eurós jogdíjat nem kapják meg az eredetileg tervezett május 2-i határidőig. Sőt, ezen a ponton még az is kérdésesnek tűnt, kapnak-e később is bármit.

„Az együttes sorsa azon múlik, tudunk-e ismét pénzt csinálni valahogy. Ehhez el kell kezdenünk újra futballozni” – idézte a Schalke áprilisi Facebook-üzenetét a Kicker. A bajnokság – szerencséjükre – hamarosan folytatódott. A Bundesliga úttörő volt a koronavírus tavaszi hullámakor és az európai topligák közül elsőként tért vissza a képernyőkre.

19 ÉVIG VOLT KLUBELNÖK – VÁLLALHATATLANNÁ VÁLT

A Schalke ugyan kihúzta a tavaszt, de ehhez az is kellett, hogy Észak-Rajna-Vesztfália tartományi kormányzata 40 milliós garanciát vállaljon a klub mellett, miközben már 250 millió eurós hiányról, a Bundesliga szintjén szinte elképzelhetetlen, csúszó fizetésekről, bónuszokról lehetett hallani. A morál egyre romlott, a nyeretlen meccsek gyűltek, de mivel a csapat ősze még kellően erősre sikerült (az ezüstéremtől hárompontos lemaradásban az 5. helyen telelt), a 12. helyen komolyabb aggodalom nélkül lett meg a bennmaradás.

Ekkorra már állandósultak a szurkolói kritikák és – Covid–19 ide vagy oda – a vezetőség elleni tüntetések. A megrendült bizalom a pocsék eredmények mellett a klubot elnökként 2001 óta irányító Clemens Tönnies botrányainak volt „köszönhető”.

Tönniest a Reddit-felhasználók többsége csak úgy emlegeti, hogy „az ember, aki az olcsó hús eladásából lett milliárdos”. Ez nagy vonalakban le is írja a tevékenységét. Az üzletember az egyik legnagyobb német húsfeldolgozó-vállalat többségi tulajdonosa. Az elmúlt években többször is súlyos bírságokat kapott telephelyein a higiéniás szabályok be nem tartása, adóelkerülés vagy épp bizonyított kartellezés miatt.

Júniusban kiderült, ezernél is többen kapták el a koronavírust Tönnies vágóhidján, ahol nem követték az egészségügyi előírásokat a fertőzésveszély csökkentése érdekében, sőt, a vállalatánál többször is meghamisították a negatív teszteredményeket, azért, hogy ne kelljen sem hazaküldeni a dolgozókat, sem bezárni az üzemet. A drukkerek szerint ez utóbbi eset negatív hatással volt a klub megítélésére, ugyanis az üzletemberre mindenhol „a Schalke elnökeként” hivatkoztak.

A milliárdos befektetőt már 2019-ben is össztűz alá vették a szurkolók, amikor egy megnyilvánulását rasszistának nyilvánította a német szövetség. Az a paderborni üzemében tartott előadásában arról beszélt, több gyárat és erőművet, így munkát kellene az afrikai térségbe vinni, majd hozzátette a német közvélemény által sérelmezett félmondatot, „akkor az afrikaiak nem vágnák ki a fákat, és nem csinálnának annyi gyereket éjszaka.” Christine Lambrecht német igazságügyi miniszter lesújtóan rasszistának nevezte Clemens Tönniest, míg a Schalke korábbi kiváló támadója, a klub U23-as csapatának edzője, Gerald Asamoah „Nagyon meglepődött, sokkolta és fájdalmat okozott neki, amit hallott”.

A gelsenkircheniek igazgatótanácsában 26 éve ülő Tönnies akkor három hónapos önkéntes szabadságra ment. A koronavírusos esetek után már nem úszhatta meg ennyivel. A drukkerek ezres nagyságrendben jelentek meg a székháznál, egy részük élő lánccal vonta körül azt, úgy követelte a klubelnök leváltását. Három nappal később, június legvégén Tönnies bejelentette, lemond tisztségeiről.

„Sajnáljuk Clemens döntését, mert elnökként a klub motorja volt, rengeteg új folyamatnak ő volt az elindítója és a mozgatórugója” – fogalmazott a Schalke közleményében Jens Buchta, addigi alelnök, akit az igazgatótanács még aznap megválasztott Tönnies utódjának.

A The Focus korábban azt írta, Tönnies 19 éves elnökségének legnagyobb tette a Gazprom-szerződés volt. Az orosz gázipari cég 2006-ban lett a Schalke mezszponzora, az akkori megállapodás a Bundesliga-történetének legnagyobb volumenű szponzorszerződése volt, még a Bayern München és a Deutsche Telekom megállapodását is felülmúlta. Az egyezséget egy németországi látogatása során maga Vlagyimir Putyin jelentette be. Az orosz elnökkel való jó barátságáról sokszor és sokat beszélt Tönnies, ezzel szintén vegyes érzelmeket kiváltva a jelentős részt a német munkásosztályból kikerülő Schalke-szurkolókban. A megállapodást 2016-ban hosszabbították meg legutóbb, akkor már idényenként 20 millió eurós üzletről lehetett hallani, amely eredményes szereplés esetén (az 1958 óta várt újabb bajnoki cím, vagy legalább BL-részvétel) a hat év alatt összesen 150 millió eurós bevételre is felkúszhatott volna a Schalke szempontjából. A pénz jó része viszont egyszerűen kifolyt az ablakon megfelelő szakmai program és játékospolitika nélkül.

MÁR A PÁLYÁN IS HIÁNYZIK A MINŐSÉG

„Mi történik, amikor egy klub elveszti a lelkét és az identitását?" – ezzel a kérdéssel vezette fel júniusban a The Focus a Schalke tavaszáról szóló cikkét. (Jegyezzük is meg gyorsan, nem Tönnies személyére gondoltak konkrétan). A választ az ősz mutatta meg igazán…

Buchtáék azonnal megkezdték a válságkezelést, egyfelől a klub megítélését javítandó új PR-kommunikációs stratégiákat dolgoztak ki, ígéretet téve arra, hogy valóban a (Németországban második legnagyobb) 160 ezres tagságra építik a jövőben az egyesület működését. Másfelől az akut problémák kezelésére fizetési plafont vezettek be és rögvest leültek tárgyalni a játékosokkal, stábtagokkal. Valódi építkezés helyett minden lépés a tűzoltásról és a tűzoltásról szólt.

Bár pontos összegről nem esik szó, a DW értesülései szerint a legjobban kereső Schalke-játékosok sem vihetnek haza a jövőben évi 2 millió eurónál többet. Akivel nem tudtak megállapodni az új feltételekről, azokat jegelték, átadólistára tették, kölcsön- vagy eladták. Tíz játékostól vettek búcsút, úgy, hogy összesen 6.75 millió euró folyt be a kasszába a Transfermarkt adatai alapján. Ingyen állt tovább a már említett Nübel mellett a korábbi csapatkapitány, Daniel Caligiuri,valamintGuido Burgstaller és Sebastian Rudy is. Az alapemberek közül Weston McKennie-t a Juventusnak adták kölcsön, miután a torinói klub 4.5 millió eurót ajánlott az amerikaiért, illetve az idény végén életbelépő 13 millió eurós kivásárlási záradékban is sikerült megegyezni. Cedric Teuchert (Union Berlin, 2 millió euró) és Pablo Insua (Huesca, 250 ezer euró) ért még pénzt új klubjának a Schalkétól búcsúzva (utóbbi már az előző idényt is kölcsönben töltötte).

Nem csoda, játékost venni nem is tudtak a gelsenkircheniek, akik egyedül a portugál csatár, Goncalo Paciencia kölcsönvételéért fizettek (2 millió euró az Eintracht Frankfurtnak), ingyen – de szintén kölcsönbe – érkezett tűzoltásból a dán kapus,Frederik Rönnow,valamint a jobb oldali védő,Kilian Ludewig. Visszatért kölcsönből tíz játékosuk is (több mint felük tovább is állt azóta), akik közt talán a korábbi német válogatott kerettag kapusban,Ralf Fährmannban, valamint az egykori Tottenham-üdvöskében, Nabil Bentalebben volt meg az esély, hogy húzóembere legyen a meggyengült Schalkénak. A távozók helyére hatan kerültek fel a tartalék- vagy az U19-es csapattól. A klub helyzetéről mindent elárult, hogy a Bundesliga-veterán Vedad Ibisevic mindössze heti 10 ezer euróért írt alá egy évre – úgy, hogy ennek sokszorosát kereste előző állomáshelyén a Hertha Berlinnél.

Amikor Ibisevicet megkérdezték, miért választotta a Schalkét, azt mondta, Németországon kívülről számos megkeresése volt, de pénznél többet ért számára, hogy egy ennyire patinás klubnál futballozhasson karrierje alkonyán. Ám hiába ígért romantikus hőstettet a nyilatkozat, a bosnyák támadó Ruhr-vidéki története egyáltalán nem alakult jól – s nem is lett túl hosszú.

Hiába látták még a laikusok is, hogy a Schalke kerete mennyire meggyengült, az idénynyitón a Bayern Münchentől elszenvedett 8–0-s vereség így is kiábrándító volt. A 2. fordulóban a Bundesligában legutóbb csak osztályozóval bennmaradó Werder Bremen gyűrte le David Wagner csapatát, az amerikai-német tréner így csomagolhatott is. A helyét Manuel Baum vette át, ám az ő megbízatása csupán 79 napig tartott, tíz bajnoki után négy döntetlennel és hat vereséggel a háta mögött még az ünnepek előtt menesztették. A Baum-éra egyetlen sikere a Német Kupában való továbbjutás volt.

RASSZISTAVÁD 2.0

Regnálását újabb balhék árnyékolták be. Baum kitette az első csapat keretéből Bentalebet, valamint az előző két évben húzóembernek számító Amin Haritot. Mindkettőjüknél hozzáállásbéli problémákat említett, ám a részletekbe nem ment bele. A történet bő egy év alatt a Schalke második rasszistának bélyegzett botrányához vezetett. Az algériai és a marokkói válogatott futballista ügyét a csapat korábbi játékosa,Steffen Freund úgy kommentálta a Sport 1 adásában, hogy „a származásukból adódó mentalitásuk miatt alkalmatlanok a megfelelő koncentrációra.” Hariték több fórumon is felszólították a vezetőséget, álljanak ki mellettük és ítéljék el a kijelentés miatt Freundot. Állítólag a székházban heves viták keretében is megtették ugyanezt, ám az igazgatótanács nem lépett. A kialakult helyzet még azokat is meglepte, akik alapvetően jogosnak találták Hariték korábbi felmentését az edzéslátogatás alól. Az amúgy sem igazán létező öltözői egység újabb nagy pofont kapott.

Mindez szinte egy időben történt Ibisevic keretből való kikerülésével. A bosnyák mindössze öt tétmeccsel és 217 játékperccel a lábában, a negyedosztályú Schweinfurtnak lőtt góllal a háta mögött tért vissza berlini otthonában, hogy egyedül próbálja formában tartani magát. Szerződését hivatalosan december 31-én bontották fel.

AMIN CSAK CSAK SÍRNI LEHET

„Csak szeretnék bemenni az öltözőbe és zokogni, annyira csalódott és dühös vagyok most – mondta szipogva Mark Uth a Wolfsburgtól elszenvedett november 21-i bajnoki lefújása után a Sky Sports kamerája előtt. – Lehangoló minden alkalommal ideállni és ilyen életlen, tompa futballról beszélni. Minden alkalommal egy ütemmel később reagálunk. Még a párharcokat sem vesszük fel, egyszerűen a sárga lap sincs benne a játékunkban. Fogalmam sincs, hogy fogunk győzni ilyen futballt játszva.”

Az Augsburg elleni december 13-i mérkőzésen szintet lépett a „Schalke-átok": a 10. percben Uth egy ütközésnél súlyos fejsérülést szenvedett, eszméletét vesztette, már a játéktéren infúziót kapott. Ehhez képest csekélység, hogy a hosszú kényszerszünetet követően az Augsburg megszerezte a vezetést – Suat Serdar öngóljával… A Schalke a második félidőben fordított, már-már úgy tűnt, a 27. meccsnél véget vet pocsék sorozatának, ám a 93. percben egyenlített a hazai csapat. Három nappal később a Freiburg elleni 2–0 (Sallai Roland duplája) megpecsételte Baum sorsát.

Két meccsre, az Ulm elleni legjobb 32 közti kupatalálkozóra és a Bielefeld elleni bajnokira a klub ikonikus edzője, Huub Stevens vette át a csapatot, de csodát tenni neki sem sikerült. A negyedosztályú Ulmot búcsúztatták, a bajnokságban ismét kikaptak.

Így érkezett hát meg a hétszeres német bajnok 2021-be. 29 nyeretlen bajnokival a háta mögött, anyagilag és morálisan megrogyva, széthullóban lévő csapattal és klubvezetéssel. S ezen a helyzeten kellene valahogyan fordítania a december 24-én, szenteste napján kinevezett Christian Grossnak. Az 1988 óta edzősködő, immáron 66 éves svájci tréner korábban a Grasshoppers, a Tottenham Hotspur, az FC Basel, a VfB Stuttgart és a Young Boys vezetőedzője is volt, majd 2014 óta Szaúd-Arábiában és Egyiptomban dolgozott. Kérdés, mit lesz képes kihozni a gelsenkircheni helyzetből.

MÉG LEHETNEK HŐS MEGMENTŐK

Annyi biztos, a Schalkét pártoló 160 ezer tag mellett még jó néhányan szorítanak neki: ha más nem, legalább a Hoffenheim ellen okozzon meglepetést és egy győzelemmel szakítsa meg a Ruhr-vidékiek már-már párját ritkító pocsék szériáját.

„Mentsétek meg a TAS rekordját” – állt hétvégén a Hertha stadionja mellett összegyűlt emberek molinóján, tábláin. Az időközben újraalapított, jelenleg az ötödosztályban szereplő Tasmania Berlin szimpatizánsai nagyrészt azért drukkolnak, hogy a Ruhr-vidékiek ne vegyék el tőlük a már-már identitásuk alapjául szolgáló, 1965–1966 óta fennálló negatív rekordot. Berlinben nem sikerült, most hazai pályán tehet egy utolsó elkeseredett kísérletet a Schalke.

NÉMET BUNDESLIGA
15. FORDULÓ
SZOMBAT
15.30: Schalke 04–Hoffenheim