„Ügyes egy lengyelhez képest” – Robert Lewandowski, hazája büszkesége

Még Robert Lewandowski sem gondolta, hogy sikerülhet. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA), majd a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) is a Bayern München világklasszisát választotta meg 2020 legjobb játékosának, aki a korábbi előítéletekre rácáfolva gyűjtötte be az elismeréseket.

„A lengyel gyerekek nem úgy vágnak neki a pályafutásuknak, hogy a világ legjobbjai lehetnek – olvasható Lewandowski levele, egyben vallomása a The Players' Tribune oldalán. – A FIFA gálája előtt sejtettem, hogy engem hoznak ki győztesnek, a Bayern Münchennel ugyanis mindent megnyertem kétezerhúszban. Viszont a mai napig bennem van a kisebbségi érzés, hogy lengyelként nem lehetek a legjobb. Amikor gyerekként a labdarúgást választottam, nem volt a hazámban világsztár, akit követhettem volna, vagy aki példaképként állhatott volna előttem. A játékosmegfigyelők gyakran hangoztatták: »Ügyes egy lengyelhez képest, de ennyi...« Nem volt meg a visszacsatolás, sokszor éreztem azt, hogy sohasem találtatok elég jónak.”

Ugyanakkor Lengyelországnak az „aranykorban” megvoltak a maga hősei, akikre szeretettel és tisztelettel emlékeznek az idősebb szurkolók. Igaz, ők jócskán a Bayern csatárának 1988-as megszületése előtt brillíroztak. Grzegorz Lato az 1974-es világbajnokságon varázsolt, a torna gólkirályaként oroszlánrésze volt a vb-bronzérem megszerzésében. Kazimierz Deyna 1972-ben olimpiai bajnok és 9 góllal gólkirály lett a válogatottal, 1976-ban ötkarikás ezüstérmes, az 1974-es világbajnokságon annyira lenyűgözte a szakírókat, hogy az az évi Aranylabda-szavazáson harmadik lett Johan Cruyff és Franz Beckenbauer mögött. Zbigniew Boniek, a lengyel labdarúgás történetének egyik legjobbja az 1982-es világbajnokságon volt szinte megállíthatatlan, a vb-bronzérmen kívül Pelé tiszteletét is kivívta – és nem mellesleg az Aranylabda-szavazás harmadik helyezettje lett. A brazil zseni minden idők legjobbjai közé sorolta a támadó középpályást, akit Diego Maradona sem győzött dicsérni.

„Robert kisebbségi komplexusa bizonyára a múlt sérelmeiből fakad, amikor a Legia Warszawa elutasította őt     – felelte lapunk megkeresésére Kuba Cimoszko, a lengyel WP sportújságírója.      – Elképzelni is nehéz, milyen fárasztó lehetett újra felépítenie önmagát a harmadosztályú csapatánál, de ennek köszönhetően már tizennyolc évesen megedződött. Példaértékű az útja Lengyelországon keresztül Németországon át, ahogyan fokozatosan került a világ élvonalába. Mi a sikere titka? Mániákusan figyel az apró részletekre is, alvásszakértővel dolgozott azon, hogy minél kipihentebb legyen, de említhetném az étkezését is, minden bevitt tápértéket számon tart. Közhelyesnek tűnhet, viszont tényleg a kitartásának és munkamoráljának köszönhetően jutott el idáig. Lengyelországban példakép, a fiatalok láthatják, ha nem adják fel, megvalósíthatják az álmaikat. Emellett szimpatikus, hogy nincsenek sztárallűrjei, meghitt házasságban él. A nagybetűs profi, aki mindent alárendelt a labdarúgásnak, és most élvezheti a munkája gyümölcsét.”

Ennek ellenére a válogatottbeli sikerek eddig elkerülték Lewandowskit. Vitathatatlan, voltak emlékezetes mérkőzései, például a 2008. október 10-i San Marino elleni bemutatkozása, amelyen rögtön gólt szerzett, nyilván kedves a szívének a részben hazai rendezésű 2012-es Európa-bajnokság varsói nyitómeccsén Görögországnak fejelt gólja, és mérföldkőként tekint a 2014. szeptember 7-i Gibraltár elleni mesternégyesére. Ahhoz, hogy a valaha volt legjobb lengyel futballistaként tartsák számon, legalább egy „nagy dobásra” lenne szüksége címeres mezben. Ez nem jött össze a 2012-es és a 2016-os Európa-bajnokságon, mivel csak egy-egy gólt jegyzett. Főleg a franciaországi torna miatt lehet hiányérzete, mert csapatkapitányként hiába akarta a sikert, mindössze a Portugália elleni negyeddöntőben volt eredményes. Cristiano Ronaldóék tizenegyespárbajt követően ejtették ki Lengyelországot, ám az akkori szövetségi kapitány, Adam Nawalka nem volt elégedetlen az övéivel.
„Lehet, hogy Robert csak egy gólt szerzett, de a csapatban betöltött szerepét lehetetlen csupán ebből a szemszögből megítélni  – nyilatkozta a szövetségi kapitány az angol FourFourTwo magazinnak. – Elképesztő, ahogyan motiválja a társait, igazi vezére a válogatottnak, példásan jár el minden esetben. Nemzeti csapatunk jól játszott a franciaországi Európa-bajnokságon, és Robert is büszke lehet a teljesítményére. Nagyon elégedett vagyok vele.”

A 2018-as világbajnoki szereplés azonban már Nawalka állásába került. Lengyelország első európai válogatottként búcsúzott a csoportkör első két fordulója után. A Szenegál elleni 2–1-es vereséget a Kolumbiától kapott 3–0-s pofon és totális összeomlás követte. Az utolsó találkozót hiába nyerte meg Japán ellen (1–0), ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentse Nawalkát.

„Felelősséggel tartozom a történtek miatt, elmaradtunk a terveinktől, az ambícióinktól és a közönség elvárásainak sem feleltünk meg. Csalódást okoztunk, és ez az én hibám” – közölte a leköszönő Nawalka. Nyílt titok, Lewandowskit megviselte a szakember búcsúja, hiszen az ő irányítása alatt vált belőle állandó csapatkapitány 2014-ben.

A Nawalkát követő Jerzy Brzeczek sem alkotott maradandót a nemzeti csapatnál, három év után, 2021. január 18-án menesztették, Paulo Sousa váltotta. A nem várt csere hátteréről sejtelmesen nyilatkozott Zbigniew Boniek, a szövetség elnöke: „A labdarúgók azért vannak a válogatottban, hogy futballozzanak, nem pedig azért, hogy a kapitány jövője miatt aggódjanak. Robertet mégis felhívtam, és tájékoztattam, mielőtt Brzeczekkel közöltem volna a döntésünket.”  Az elnök úgy vélte, hogy – a Videotonnál 2011 és 2013 között dolgozó – Paulo Sousának van elég ideje és tapasztalata felkészíteni a válogatottat arra, hogy továbbjusson az Eb-csoportjából (Spanyolország, Svédország, Szlovákia ellen), és kvalifikálja magát a 2022-es világbajnokságra. Mi magunk is meggyőződhetünk róla, miként formálódik az újdonsült szövetségi kapitány keze alatt a lengyel válogatott, mert a vb-selejtezősorozatnak a Magyarország elleni összecsapással vág neki március 25-én.

„Még mi is sötétben tapogatózunk Paulo Sousával kapcsolatban – folytatta Kuba Cimoszko sportújságíró. – Kíváncsian várjuk a magyarok elleni találkozót, akkor talán megérthetjük új szövetségi kapitányunk játékról alkotott elképzelését. Óriási elvárással vágunk neki a nyári Európa-bajnokságnak, s a vb-selejtező is fontos nekünk, mert nem zárható ki, hogy Lewandowski utolsó tornája lesz a katari... Bárhogy is alakul a jövő, a Bayern München világklasszisának neve örökké fennmarad, mint a legtöbb válogatottságot és gólt elérő lengyelé, akire hazájában méltán büszkék az emberek.”

(VÉGE)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2021. március 13-i lapszámában jelent meg.)