Eb 2020: A bajor boszorkánykonyha titkai – a Bayern akadémiáján jártunk

A három szóba tömörített hitvallást valamennyi Bayern München szurkoló ismeri, ám amikor a rekordbajnok német klub utánpótlásbázisán alkalmi túravezetőnk, Dirk Hauser megállt a nagy piros betűkkel megformázott „Mia san mia” felirat előtt, néhány pillanatig csak kereste a szavakat.

„Sokan ismerik a jelmondatot, mégis nagyon nehéz szó szerint lefordítani, és átadni a jelentését. Tükörfordításban azt jelenti, hogy »vagyunk, akik vagyunk«, de a mottó mögött rejtőző szellemiséget sokkal nehezebb megfogni. Talán úgy fogalmaznék, hogy tiszteljük az ellenfelet, de mi egységesek vagyunk, hűek önmagunkhoz, hiszünk magunkban, jobbak vagyunk a vetélytársnál. Ebben semmi arrogancia nincs, sokkal inkább az önmagunkba vetett hitről szól. Tisztában vagyunk a képességeinkkel és bízunk az erőnkben.”

Amikor lapunk stábja belépett a 2017-ben átadott, minden igényt kielégítő utánpótlásközpont, a München északi részén felhúzott FC Bayern Campus kapuján, az első pillanattól világossá vált, hogy a harminc hektáron elterülő komplexumban minden adva van, hogy az ifjú tehetségek valóban magukba szívhassák a klub filozófiáját és egy szép napon abban a stadionban léphessenek pályára, amely valamennyi edzőpályáról látszik – az Allianz Arenában.

Az edzőcentrum felépítését elsősorban a hely hiánya indokolta, korábban ugyanis a Bayern München férfi és női együttese, valamint valamennyi korosztályos csapat a nyolchektárnyi edzőközpont pályáin osztozott, így megesett, hogy két-három utánpótlásgárda „nyomorgott” a játéktéren. Négy évvel ezelőtt, a Bayern Campus átadásával ez megváltozott, az edzők immár nyolc edzőpályán – amelyből kettő műfüves – fújhatják a sípot, emellett egy homokos kispálya, valamint a kétezer-ötszáz férőhelyes, lelátóval körülölelt centerpálya is rendelkezésre áll. A női együttes mellett az U17-es és az U19-es csapat használhatja ezt az arénát, de akadnak kivételes esetek is: az Európa-bajnokság idején például a francia válogatott is itt tartott regeneráló foglalkozást a Németország–Franciaország találkozó másnapján.

„Ami a kiválasztást illeti, tizennégy évnél fiatalabb gyereket nem költöztetünk be az akadémiára, így az U14-es korosztályig bezárólag többnyire Münchenből vagy a régióból származó srácok alkotják a csapatot    – mondta lapunknak Dirk Hauser, a Campus sajtóosztályának vezetője, miközben az edzőpályák között sétáltunk. – A távolabbi városokból csak az ennél idősebb korcsoportba igazolunk, az EU-s országból érkező fiataloknál pedig tizenhat év az alsó korhatár. Az akadémián található negyven szobát nekik tartjuk fent. Az étkezés mellett az iskolai oktatást is biztosítjuk számukra, olyan speciális sportiskolák segítségével, amelyekben az órarendet az edzések időpontjához igazíthatják a diákok.”

Ha már a tápanyagbevitel szóba került, az akadémia konyháján három tétel szerepel a tiltólistán: a cukor, a krémes ételek és a sertéshús. Pénteken kizárólag hal, szerdán pedig csak tészta szerepel a menüben, és bár az étkezőben álló automatában cukros üdítőt is találni, azt kizárólag a Campus munkatársai fogyaszthatják. Sokat kockáztat az a futballistapalánta, akit rajtakapnak...

„Nem kell attól tartani, hogy valaki rossz útra tér   – folytatta Dirk Hauser. –   Egyfelől az akadémia közvetlen környezetében csak lakóházakat és erdős területeket találnak, másfelől a gyerekek azért jönnek ide, hogy egy nap bemutatkozhassanak a Bayern München első csapatában. Pontosan tudják, hogy ehhez a pályán kívül is sportemberként kell viselkedniük. Mindannyian céltudatosak, egy nap szeretnének profi futballistává válni.”

A hétvégi bajnoki meccseket bárki megnézheti, ám a szülők és a játékosokat már fiatalon megkörnyékező ügynökök csak heti egy napon lehetnek ott az edzőpályán. Az ok egyszerű: szülők nélkül csak egy edző van a pályán.

Ami az extra munkát illeti, a gyerekek szabadidejükben a füves edzőpályákat és a száz négyzetméteres fitnesztermet is látogathatják, ám a sérülés és a túlzásba vitt súlyzózás megelőzése érdekében a pluszmunka előtt kötelező egyeztetniük korcsoportjuk edzőjével vagy az erőnléti szakemberekkel.
Az edzőcentrum saját orvosi részleggel és műtőteremmel is rendelkezik, a habot a tortán mégis az úgynevezett „képességlabor” jelenti.

„Olyan termet képzeljenek el, amelyben a játékos középen áll és monitorok veszik körbe. A kör közepén a pályán előforduló szituációkat kell modelleznie. Mondok egy példát: vegye át mellel a labdát, és lőjön kapura! Miután megteszi, a képernyőkön aprólékosan kielemzik a mozgását, a technikáját, a reakcióidejét, mindent. Ez az egyéni képzés szempontjából rendkívül hasznos, összevetjük a laborban mutatott teljesítményét az általunk meghatározott szinttel. Ha három szóval kellene összefoglalnom a helyiség lényegét, azt mondanám: adatok, adatok, adatok.”

A személyzet arról is gondoskodott, hogy a fiatal tehetségek egy percre se tévesszék szem elől a célt. Az akadémia épületének falát Thomas Müller, Philipp Lahm, David Alaba és Bastian Schweinstei­ger egész falat beborító képe, valamint üvegkeretben őrzött, dedikált meze díszíti.

A cél tehát adva van, a körülmények kifogástalanok.

A többi a fiatalokon múlik.

Szoboszlai Dominiknél csak az életkor ébresztett kételyt

A Bayern München Campusának igazgatója, Jochen Sauer korábban magyar válogatott játékosokkal is együtt dolgozott.

– Mely tulajdonságokat tartja a legfontosabbnak a fiataloknál?
– Elsősorban olyan karaktereket keresünk, akiket hosszú távon a Bayern München felnőttcsapatába is beilleszthetünk – felelte lapunknak Jochen Sauer, a Bayern Campus igazgatója. – Az együttes az elmúlt húsz-huszonöt évben gyors és erős szélsőkkel játszott, és olyan klasszikus középcsatárral, mint Robert Lewandowski. A szélső hátvédeknek szintén gyorsnak kell lenniük, és segíteni a támadásokat. Olyan tehetségeket keresünk, akik megfelelnek ezeknek az elvárásoknak, mert elsősorban az a feladatunk, hogy az első csapatnak neveljünk utánpótlást. Az atletikus képességek fontosak a dinamikus játékhoz, a technikai képzettség pedig azért lényeges, mert a futballunk a labdatartásra épül.

– Ha megnézzük a labdarúgás fejlődését vagy akár a mostani Európa-bajnoki meccseket, mely képességek kerültek előtérbe az utóbbi tíz évben?
– Az atletikus képességeket említeném, mert minden csapat olyan játékosra vágyik, aki gyors és képes két-három naponta lefutni tizenkét kilométert. A labda nélküli mozgás és a letámadás szintén alapvetővé vált, a futball pedig összességében a taktikától egyre inkább eltolódik a dinamika irányába. Ez állandó körforgás, ám mi a stílusunkkal próbáljuk a stabilitást képviselni. A trendek nagyjából ötévenként változnak, mi viszont mindig klasszikus középcsatárral akarunk játszani, a labdabirtoklásra törekszünk, rá akarjuk erőltetni az akaratunkat az ellenfélre.

– A Bayern München összes korosztályos együttese ugyanabban a felállásban játszik, mint az első csapat?
– Igen, de az igazsághoz tartozik, hogy az U15-ös és az U16-os csapatokig bezárólag a személyiség és az egyéni képességek fejlesztése a legfontosabb. Ott azt neveljük beléjük, hogy mit jelent a „mia san mia”, milyen karakterekre és játékosokra van szükségünk, emellett fejlesztjük a technikai és az atletikus képességeket. Az U17-es korosztálytól a taktika egyre fontosabbá válik, onnantól egyre inkább törekszünk arra, hogy elsajátítsák azokat a mozgásokat, amelyekre adott esetben az első csapatnál is szükségük lehet.

– Mielőtt kinevezték a Bayern Campus élére, öt éven át az RB Salzburg vezérigazgatójaként dolgozott. Mi az, amit az osztrák klubtól hozott magával Münchenbe?
– Azt a szemléletet, hogy ha fejleszteni akarod a fiatalokat, játszatnod kell őket. Az edzés fontos, de ahhoz, hogy a játékos az első vagy a másodosztályban megállja a helyét, folyamatosan pályára kell lépnie. Az U17-es és az U19-es csapat is fontos, de a legtehetségesebbeket minél előbb be kell dobni a mély vízbe. Ha itt nem jutnak lehetőséghez, akkor kölcsön­adjuk őket egy másik csapatnak, a lényeg, hogy pályán legyenek. A másik fontos alapelv, hogy mindig maradj a kijelölt úton. A Salzburg és az RB Leipzig a labda nélküli játéktól kezdett építkezni, a Bayern Münchennél viszont birtokolni kell a labdát és kezdeményezni. Nem számít, ki a vezetőedző, a klub szellemiségéhez mindig hűnek kell maradni.

– Milyen emlékeket őriz salzburgi éveiből Gulácsi Péterről és Szoboszlai Dominikról?
– Jól emlékszem mindkettejükre. Péter öt éven át volt a Liverpool játékosa, de nem kapott lehetőséget az első csapatban. Amikor próbajátékra hívtuk, arra számított, hogy majd a pályán teszteljük a képességeit. Alaposan meglepődött, amikor két napon keresztül csak a mentális oldal került előtérbe. Pontosan tudtuk, mire képes a pályán, minket az érdekelt, hogy milyen szellemiség jellemzi, és mekkora potenciál lakozik benne. Azt hiszem, az idő igazolta a döntésünket, hogy akkor szerződtettük... Ami Dominiket illeti, a játékosmegfigyelők csupa pozitívumot mondtak vele kapcsolatban, csak az jelentett némi dilemmát, hogy tizenhat évesen nem túl fiatal-e a külföldi szerződéshez. Dominikkel és a családjával is beszéltünk, és végül úgy döntöttünk, vágjunk bele. Ugyanakkor az is fontos volt, hogy Lőw Zsolt akkoriban a szakmai stáb tagja volt, bízhattunk benne, hogy ha a futballistának bármi gondja akad a beilleszkedéssel, akkor a honfitársához fordul segítségért.

– Egy gyors kérdés a végére. Nevezzen meg egy játékost a mostani Bayern utánpótlásából, aki öt év múlva már meghatározó játékosa lesz a csapatnak!
– Hat hónappal ezelőtt Jamal Musialát említettem volna, ám ő időközben már megugrotta az első csapathoz vezető lépcsőfokot. Nem igazságos a többi tehetséggel szemben, ha csak egy játékost nevezek meg, de ha ragaszkodik hozzá, akkor az U17-es csapatunknál pallérozódó Yusuf Kabadayi nevét említeném. Ha így folytatja, szép jövő áll előtte.