Union Berlin: Most kell megugranom ezt az akadályt – Schäfer

– Beszél németül?
– Alapszinten megértetem magam, a gimnáziumban tanultam a nyelvet, csak aztán később bejött az olasz, azután pedig az angolra fektettem nagyobb hangsúlyt – mondta lapunknak Schäfer András,akinek a szerződtetését pénteken jelentette be az Union Berlin, amellyel hosszú távú megállapodást kötött. – Szerencsére az alapok a németből is megmaradtak, bízom benne, hogy ez segít a beilleszkedésben, a következő években pedig bőven lesz lehetőségem, hogy csiszoljam a nyelvtudásomat.

– Ha valaki tavaly januárban azt mondja, hogy előbb az Európa-bajnokságon szerepel, majd a Bundesligába szerződik, mi lett volna a reakciója?
– Biztosan megmosolyogtam volna az illetőt. Talán túlzás nélkül mondhatom, hogy a lehető legjobb forgatókönyv szerint alakult az elmúlt egy évem. Az Európa-bajnoki szerepléssel nagy álmom vált valóra, arra pedig még a torna előtti napokban sem gondoltam, hogy mind a három csoportmeccsen kezdőként számol velem Marco Rossi szövetségi kapitány. Ezek a sikerek mind kellettek ahhoz, hogy most összejöjjön a berlini szerződés, boldog vagyok, hogy így alakult.

– Mikor hallott először az Union Berlin érdeklődéséről?
– Tavaly nyáron, az átigazolási időszak utolsó napjaiban már érdeklődött irántam a klub. Úgy tudom, meg is tette az ajánlatát, de akkor nem jött össze az üzlet. Az ügynökömtől az utóbbi hetekben hallottam, hogy a berlini szál továbbra is él, de igazából az utóbbi napokban gyorsultak fel az események, akkor éreztem igazán, hogy valóban van esély a klubváltásra. A menedzserem mellett a testvéremnek is hálás vagyok, nemcsak azért, mert most is mindenben számíthattam rá, hanem mert az Európa-bajnokság után is sokat segített abban, hogy a helyén kezeljem a felhajtást. Nem éreztem magamon, hogy elszaladt volna velem a ló, de ha mégis így lett volna, ő biztosan helyre tesz.

– Mi volt az első reakciója, amikor megszületett az egyezség?
– A Bundesliga jelenlegi ötödik helyezettjéről beszélünk, mindenki el tudja képzelni… Tudni kell, hogy az Union Berlin költségvetését nem lehet összehasonlítani a leggazdagabb német klubokéval, ennek tükrében különösen megtisztelő, hogy a vezetők hosszú távon is lehetőséget láttak bennem és a szerződtetésem mellett döntöttek. Bízom benne, hogy megtalálom a számításaimat a klubnál, és nem okozok csalódást.

– Az ötödik hely azt mutatja, hogy fut a szekér a berlini klubnál. Ilyenkor nem könnyű bekerülni a csapatba…
– Valóban nem, de ahogy említettem, a klub és én is hosszú távú projektben gondolkozunk. Természetesen szeretnék minél előbb bekerülni a kezdőcsapatba, szeretnék minél több lehetőséget kapni, de az első fél évnek a beilleszkedésről kell szólnia. Lépésről lépésre kell haladni. A keret nem olyan mély, mint a Bayern Münchennél vagy a Dortmundnál, a sok meccs miatt bizonyára odafigyelnek majd a játékosok pihentetésére, úgyhogy előbb-utóbb biztosan megkapom a lehetőséget. Utána pedig csak rajtam múlik.

– Mennyiben más a mostani helyzet, mint amikor három évvel ezelőtt a Serie A-ban szereplő Genoához szerződött?
– Szinte mindenben. Három és fél évvel idősebb vagyok, immár van mögöttem tizenöt válogatott mérkőzés, egy Európa-bajnoki szereplés, illetve három évnyi légióskodás – még akkor is, ha a DAC tulajdonképpen magyar csapatnak számít. Sokkal érettebb lettem az utóbbi években, sokat fejlődtem, és azt éreztem, hogy most kell megugranom a következő akadályt, most van a legnagyobb esélyem a váltásra.

– Volt alkalma elköszönni a dunaszerdahelyi csapattársaktól?
– Igen, szerdán elköszöntem a társaktól és a vezetőktől, valamennyien örültek a fejleményeknek. Nem annak, hogy végre elmegyek, hanem annak, hogy Bundesliga-klubban bizonyíthatok. Sok barátot szereztem a DAC-nál, és hálás vagyok, amiért megadták a lehetőséget, hogy felépítsem magam. Szép emlékekkel távoztam, és bízom benne, hogy a sportigazgatóval, valamint a tulajdonossal, Világi Oszkárral a napokban lesz alkalmunk hosszabban is beszélgetni. Szeretném nekik megköszönni mindazt, amit tőlük kaptam. A klub, a szurkolók, a játékostársak mind közrejátszottak abban, hogy most az Union Berlin játékosaként nyilatkozhatok.

– Mit vár saját magától a következő fél évben?
– Nem akarok plusz terheket rakni magamra, a célom, hogy a lehető legtöbb percet töltsem a pályán. Nagyon várom az előttem álló fél évet, de mivel még csak most írtam alá a szerződést, nem szeretnék ígérgetni. Előbb szeretném feltérképezni az itteni viszonyokat, megismerni a keretet, a taktikát, és egyáltalán, beilleszkedni a csapatba. Minden más csak ezután következik.

– Mikor nevezhetik először a meccskeretbe?
– Szerdán pakoltam össze a bőröndjeimet, pénteken volt a hivatalos bejelentés, úgyhogy a következő két-három nap vélhetően arról szól, hogy felfogjam, hová is kerültem. Ezzel együtt a játékengedélyemmel minden rendben van, ha most azt mondanák, hogy hétvégén már pályára küldenek, készen állnék a bevetésre, de Urs Fischer vezetőedző döntése, hogy mikor számít rám először a keretben.

– Újabb egy év múlva miről beszélgetne szívesen?
– Nem szeretnék ennyire előreszaladni, éppen az utóbbi egy év mutatta meg, hogy célszerűbb rövid távon gondolkozni. Felesleges arról beszélni, mi történhet egy vagy két év múlva, a következő edzésre és a következő meccsre kell felkészülni. Ebben hiszek, eddig is ezt a mintát követtem. Ha tavaly januárban megkérdeznek a Bundesliga-szerződésről, semmi esélyt sem láttam volna rá, ez is azt mutatja, hogy a labdarúgásban rendkívül gyorsan változik a helyzet. Ugyanakkor bízom benne, hogy jó döntést hoztam, és hogy jó irányba halad a karrierem.