Légiósok: Aki le akar győzni minket, annak vért kell izzadnia – Schäfer András

– Milyen volt a lelátón?     
– Borzasztó! – válaszolta lapunk érdeklődésére Schäfer András, a német Bundesligában szereplő Union Berlin 23 éves, 22-szeres magyar válogatott középpályása, aki az egy héttel korábbi kiállítása miatt csütörtökön a nézőtérről volt kénytelen nézni csapata Malmö elleni 1-0-s győzelmét az Európa-ligában. – Ha nem játszom, tudok ám izgulni! Ráadásul volt is miért: a nyolcvankilencedik percben lőtt góllal nyertünk. Ezzel eldőlt, hogy legrosszabb esetben harmadikként zárunk a csoportban, ami tavaszi folytatást ér a nemzetközi porondon. Az első cél tehát kipipálva, de nem ülhetünk a babérjainkon, vasárnap délután a Dortmund ellen kell helytállnunk.

– A kiállításról csak egy kérdés: felnőttkarrierje során először kapott egyből pirosat, ugye?     
– Szerencsére nem sokszor küldtek le eddig a pályáról, ez volt a második alkalom. Először az első dunaszerdahelyi meccsemen mutatta fel nekem a bíró kétszer a sárga lapot, emlékezetes bemutatkozás volt. S igen, a múlt héten csütörtökön Malmőben rögtön a pirosat húzta elő a játékvezető, miután lerántottam az ellenfél játékosát. Előtte nagyot hibáztam, igyekszem tanulni belőle. Egyébként kifejezetten korrektek voltak a klubnál, nem szabtak ki súlyos büntetést. Egy gulyáslevesre kell meghívnom a csapatot, illetőleg vettem egy hangszórót a buszunkra. Lehet, olcsóbban megúsztam volna, ha befizetek egy bizonyos összeget a közös kasszába, de úgy voltam vele, ha már a srácok a kiállításom után megnyerték a meccset, ennyit megérdemelnek. Utólag talán már örülnek annak, hogy pirosat kaptam...

– Ezen a hétvégén még nem tesztelhetik a hangszórót, hiszen a Dortmundot otthon fogadják. Nem árt hangsúlyozni: a tabella első helyezettjeként!     
– Jó ránézni az állásra, ám nem feledjük, ez még csak a tizedik forduló. Hogy pillanatnyilag elsők vagyunk, nem téveszt meg bennünket, tudjuk, mi a realitás. Mindamellett bizakodásra ad okot, hogy az Európa-ligában és a Bundesligában egyaránt jó teljesítményt nyújtunk. Előbbiben még feljebb is kapaszkodhatunk a harmadik helynél, ugyanakkor a német bajnokságban minden héten háború vár ránk. Ha valahol, ebben a ligában nincs lefutott meccs, mi legalábbis senki ellen sem mehetünk biztosra, de ellenünk sem könyvelheti el előre egy csapat sem a három pontot.

– Tudom, még mindig a bennmaradás az elsődleges cél...     
– Amíg el nem érjük, az lesz. Sok mérkőzésünk van hátra, felesleges hiú ábrándokat kergetni. Ha esetleg az utolsó forduló előtt két ponttal megelőzzük a második helyezettet, beszélhetünk másról is... Tényleg nem azzal kelünk és fekszünk, hogy mi vagyunk az elsők. A szurkolóink bizonyára kivágták már az újságból a tabellát, mi nem. Nyilván sűrűn szembesülünk azzal, hogy jelenleg az Union Berlin vezeti a Bundesligát, ám azt is látjuk, messze még a vége. Egyik találkozót vívjuk a másik után, a téli szünetig hátralevő huszonhat napban kilenc mérkőzést kell még lejátszanunk. Mondjuk nem bánom, mert imádok futballozni.

– Bírják a tempót?     
– Egyelőre igen, mentálisan és erőnlétileg egyaránt jó állapotban vagyunk. Alighanem lesz olyan meccs, amelyen az előbb vagy utóbb valószínűleg jelentkező fáradtság miatt kikapunk, de nem féltem magunkat, vagyunk olyan erősek, hogy ha netán gödörbe kerülünk, gyorsan kimászunk belőle.

– Nézzük a kiállítás jó oldalát: rápihenhetett a Dortmund elleni csatára.    
– Azért szívesen játszottam volna csütörtökön is. Majd az edzőnk, Urs Fischer eldönti, kezdőként számol-e velem, mindenesetre jó állapotban érzem magam, nagyon várom a mérkőzést. Azt érzékeljük, hogy bárki ellen van esélyünk. A nálunk többre taksált RB Leipziget legyőztük, a Bayern München ellen pedig döntetlenre végeztünk hazai pályán. A Dortmund sem jöhet úgy ide, hogy öt nullára nyer. Egymást közt megbeszéltük, egy szerepet semmiképp sem szeretnénk betölteni: a szimpatikus vesztesét. Aki le akar győzni minket, vért kell izzadnia!

– A Borussia már ismerős ellenfél önnek is.     
– Így van, februárban ellene mutatkoztam be a Bundesligában. Akkor álltam be, amikor már három nullára vezetett, alig negyedóra jutott nekem, sokat nem tudtam hozzátenni a meccshez. Lehet, furcsán hangzik, így is élmény volt aznap pályára lépni – remélem, most még nagyobb élményben lesz részem.

NÉMET BUNDESLIGA
10. FORDULÓ
Vasárnap
15.30: Köln–Augsburg (Tv: Arena4)
17.30: Union Berlin–Borussia Dortmund (Tv: Match4)
19.30: Bayern München–Freiburg (Tv: Match4)

Szombat
RB Leipzig–Hertha BSC 3–2 (Forsberg 25., Raum 30., Orbán 45., ill. Lukebakio 62., Jovetics 64.)
Eintracht Frankfurt–Leverkusen 5–1 (Kamada 45+5., 72. – az elsőt 11-esből, Kolo Muani 58., J. Lindström 65., Alario 86., ill. Hincapié 56.)
VfB Stuttgart–Bochum 4–1 (Silas 3., 64. – az elsőt 11-esből, Ahamada 22., Vataru 71., ill. S. Zoller 29.)
Werder Bremen–Mainz 0–2 (Ingvartsen 36., Li Dzse Szung 66.)
Wolfsburg–Mönchengladbach 2–2 (Gerhardt 43., Marmus 69., ill. Thuram 13., 48.)
Péntek
Schalke–Hoffenheim 0–3 (Skov 11., 59. – mindkettőt 11-esből, Dabbur 45+2.)