Hertha: Valahogy meg kell csinálnom – és meg is csinálom! – Dárdai Pál

– Akár le is fújhatnák a bajnokságot?
– Jó kérdés – kezdte a Nemzeti Sportnak adott berlini interjúját Dárdai Pál, a Hertha BSC vezetőedzője. – Ha a tabellát nézem, nem szomorkodnék, ha befejeződne az idény, hiszen a tizenötödik helyünk bennmaradást ér, csakhogy ez nem kívánságműsor. A harc megy tovább, nekünk pedig rengeteget kell tennünk azért, hogy jövőre is a Bundesliga mezőnyéhez tartozzunk.

– A múlt szombati volt a hatodik meccse azóta, hogy „visszaült” a felnőttcsapat kispadjára, s az Augsburg legyőzésével könyvelhette el az első sikert. Mint egy falat, úgy kellett ez a győzelem, nemde?
– Nagyon kellett – de nem elsősorban nekem, hanem a Herthának, ebben a történetben ugyanis a klub az első. Egyetlen cél lebeg a szemünk előtt: ne essünk ki! Amikor átvettem a csapatot, tisztában voltam azzal, hogy kifejezetten nehéz helyzetben vagyunk. Az első öt mérkőzésen csupán egy pontot szereztünk, igaz, legtöbbször úgy éreztem magam, mintha a Bajnokok Ligájában játszanánk: a Stuttgart kivételével csupa olyan együttessel találtuk magunkat szemben, amelyik BL-szereplő vagy a BL-indulásért küzd. Ehhez képest az öt meccsen egy rossz félidőnk volt, naná, hogy Stuttgartban. Szerencsére az első játékrész után sikerült rendet rakni, így döntetlen lett a vége. Ugyanakkor a Bayern, Leipzig, Wolfsburg, Frankfurt négyestől vállalható vereséget szenvedtünk. Megjegyzem, pillanatnyilag ez a négy csapat áll az első négy helyen.

– A hétvégén az Augsburg is vezetett a szünetben. Nem tartott attól, hogy újabb vereség lesz a vége?
– Nem! Az első játékrészben mutatott játékunkra sem lehetett panasz, szinte minden téren ellenfelünk fölé nőttünk, csak az eredményjelző nem erről árulkodott. A második félidőben rátettünk még egy lapáttal, végig hittünk abban, hogy nyerhetünk, és be is gyűjtöttük a három pontot, méghozzá megérdemelten. Kijárt ez a siker a srácoknak.

– A vezetőedzőnek is?
– Örültem, persze, hogy örültem a győzelemnek, de hogy is mondjam… Régebben jobban megviseltek az ehhez hasonló találkozók, az adrenalin annyira dolgozott bennem, hogy az már nem volt egészséges. Ma már azt érzem, hogy az a bizonyos zabszem nincs mindig a hátsómban, ami talán nem is baj. Megtanultam, hogy a szünet óriási segítséget jelent. Menet közben szökdécselhet az oldalvonal mellett, kiabálhat sok mindent az edző, nem mindig hallják meg a játékosok. Az öltözőben viszont csendben ülnek, eljut hozzájuk az üzenet. Arról nem szólva, hogy a technikának köszönhetően nyomban meg lehet mutatni nekik, mit kell másképp tenniük. Ez történt szombaton is – miután a szünetben rendeztük a sorokat, a folytatásban minden úgy alakult, ahogy terveztük.

– Hírlik, kellett ehhez egy lelkesítő beszéd is öntől.
– Nem kell ezt túllihegni. Igyekeztem kicsit felpaprikázni a fiúkat, és mivel addig hiányoltam a kockázatvállalást, közöltem velük, azt akarom látni, hogy a győzelem érdekében mernek reszkírozni. A cserékkel én is vállaltam a rizikót, ők pedig hozzátették a magukét a pályán. A futballnak egyébként is elképesztő a lélektana. Tudtuk, mi forog kockán az Augsburg elleni meccsen, de a hét elején leszögeztem: nem szeretném levenni a terhet a játékosokról, ellenkezőleg, azt akarom, hogy átérezzék, mekkora a tét. Csütörtökig nem is volt gond, úgy edzettek, mint az álom. A pénteki edzés azonban nem nézett ki jól, vakartam is a fejem: na, ebből mi lesz?! A kezdés előtt lepergett egy motivációs film, a klub dolgozói mellett Király Gábor is biztatta a srácokat, aztán a második percben hátrányba kerültünk… A saját bőrömön is tapasztaltam ezt játékosként, felolvasták nekünk a családtagjaink megindító üzenetét, némiképp elérzékenyültünk, majd kimentünk a pályára, és zitty-zutty, kikaptunk… Próbálkozhatunk sok mindennel, a lényeg úgyis a gyepen dől el.

– Ha összehasonlítja a január végén átvett csapatot az Augsburgot legyőzővel, mit lát?
– Egyfelől jó irányba indultunk el, másfelől bőven van még min csiszolnunk. Egy biztos, csapategységért még nem küzdöttem ennyit. Amikor megérkeztem, káosz uralkodott, nyolc nyelven beszélt az öltöző, vezérbika nem volt. Azért is mondtam elsőre nemet a vezetők megkeresésére, mert ez kívülről is látszott. Mivel nem örültek annak, hogy nem vállalom, abban maradtunk, egyet alszom rá. Másnap délelőtt arra jutottam, a Herthát nem hagyhatom cserben, az eszem helyett a szívemre hallgattam. Még úgy is, hogy én jóformán csak veszíthetek. De valahogy meg kell csinálnom – és meg is csinálom! Ma már jobban festünk, mint hetekkel ezelőtt, a berliniek azt mondják, jó szembesülni azzal, hogy újra harcol a Hertha, hogy a játékosok tudnak együtt örülni. Mindamellett még sokszor úgy érzem magam, mint egy animátor. A legtöbben mostanra beálltak a sorba, de akad egy-két legény, akivel nagyokat csatázok. A csapategység viszont nálam szent, így aki sokáig feszíti a húrt, előbb-utóbb megnézheti magát. Én nem üvöltök, nem balhézom, csak nézek ki a fejemből – amíg nem gurul el a gyógyszer…

– Hogyan kalkulál, a hátralevő tíz fordulóban hány pontot kell szerezniük a bennmaradás érdekében?
– Sokat. Jóllehet megint két kemény mérkőzés előtt állunk, előbb Dortmundba megyünk, majd a Leverkusent fogadjuk. Mind a két meccset nem veszíthetjük el, az egyiken jó lenne legalább egy pontot szerezni. Kedvező előjel, hogy az Augsburg ellen bizonyítottuk, képesek vagyunk nyomás alatt is jól teljesíteni. Amiként abba is kapaszkodhatunk, hogy az eddigi erős ellenfeleinket megizzasztottuk. Ennélfogva az előttünk álló hétvégére sem kellemes dortmundi városnézést tervezünk, hanem egy bravúrt, mert a mi helyzetünkben az jelentene sokat.

– Az elmúlt hetekben volt olyan pillanat, amikor azt gondolta magában, kár volt beadnia a derekát?
– Miután tavaly nyáron ismét munkába álltam a Herthánál, boldogan edzettem az U16-os gárdát. Jól mentek a dolgaink, ám a fránya koronavírus keresztbe tett nekünk is. Idővel azon kaptam magam, hogy hiányoznak a hétvégi meccsek – talán még a sors is úgy akarta, hogy visszatérjek az első csapathoz. Nap mint nap örömmel megyek le a pályára, ráadásul az a benyomásom, hogy amit elképzelek, működik. Ha ez május végéig így marad, szép nyarunk lesz.

NÉMET BUNDESLIGA
24. FORDULÓ
1. FC Köln–Werder Bremen 1–1 (J. Hector 83., ill. Sargent 66.)
Arminia Bielefeld–Union Berlin 0–0
Schalke 04–Mainz 0–0
Eintracht Frankfurt–VfB Stuttgart 1–1(Kosztics 69., ill. Kalajdzic 68. )
Hoffenheim–Wolfsburg 2–1(Baumgartner 8., Kramaric 41., ill. Weghorst 23.)
Borussia Mönchengladbach–Bayer Leverkusen 0–1(Schick 76.)
Freiburg–RB Leipzig 0–3(Nkunku 41., Sörloth 64., Forsberg 79.)
Hertha–Augsburg 2–1(Piatek 62., Lukebakio 87. – 11-esből, ill. Bénes 2.)
Bayern München–Borussia Dortmund 4–2(Lewandowski 26., 44. – 11-esből, 90., Goretzka 88., ill. E. Haaland 2., 9.)

A 20. fordulóból elhalasztott Arminia Bielefeld–Werder Bremen mérkőzést március 10-én pótolják.