Lőw Zsolt: A történet végére még nem került pont

– Eldöntötte?
– Igen, a Paris Saint-Germain pályaedzője szeretnék lenni – erősítette meg lapunknak a hétfőn a Nemzeti Sport Online-on már megjelent hírt a ma még az RB Leipzig kötelékébe tartozó Lőw Zsolt. – Negyvenedik életévemben járva elég fiatal vagyok még ahhoz, hogy egy ekkora kihívásba belevágjak. Meglehet, ha tíz év múlva kapom ezt az ajánlatot, nemet mondok, de a feleségemmel egyeztetve most arra jutottam, a családdal karöltve érdemes megtenni ezt a nagy lépést.

– Nehéz döntés volt?
– Nagyon nehéz. Úgy tartják, ha az ember csupa jó lehetőség közül választhat, könnyen dönt – hát az én esetemben ez másként volt. Hetekig őrlődtem, mire megérett bennem az elhatározás. Tekintve, hogy minden döntésnek vannak következményei, azt is figyelembe vettem, mivel járhat, ha elmegyek, vagy ha éppen a maradás mellett teszem le a voksom. A legfőbb kérdés az volt, elérkezett-e az ideje annak, hogy vezetőedzőként tegyem próbára magam, vagy pályaedzőként még egy szintet feljebb lépve tanuljak tovább. Úgy gondolom, van még mit tanulnom, és kétségem sincs afelől, hogy a PSG-nél, Thomas Tuchel mellett, sztárjátékosok között megtehetem.

– Nem érzi úgy, hogy ezzel kilép a komfortzónából?
– Dehogynem! Ugyanakkor azt is érzem, hogy jelen pillanatban erre van szükségem. Az lett volna a kényelmes megoldás, ha maradok Lipcsében, bizonyára minden ment volna tovább úgy, mint eddig, amivel nem is lett volna baj, hiszen az itt töltött három év minden percét élveztem, de a végén több érv szólt a váltás, mint a maradás mellett.

– Hiányzott már egy újabb költözés?
– Tény, a vándormadarak életét éljük, az elmúlt tizenhat évben hétszer váltottunk lakhelyet, a nagyobbik lányunk Németországban, a kisebbik Ausztriában született – ha esetleg lesz harmadik gyerkőc, nem kizárható, hogy Franciaországban jön világra... Ahogyan az én fejlődésemnek, a gyerekekének is jót tehet a változás, új országot, nyelvet, kultúrát ismerhetnek meg.

– Lipcsében hogyan fogadták a döntését?
– Nem könnyen. Időbe telt, mire megértették az érveimet és az elképzeléseimet. Még most sem tudom, teljesen elfogadták-e azokat, csak remélem, hogy igen. Csodálatos hat év van mögöttem, az RB Salzburg, illetve az RB Leipzig rengeteget adott nekem, abban bízom, hogy Ralf Rangnick sportigazgatóval az élen mindenki úgy véli, hogy amit kaptam, nem csupán szakmailag, emberileg is megháláltam. Fontos számomra, hogy barátként váljunk el. Mindvégig éreztem a megbecsülést, büszke vagyok arra, hogy a klub ennyire szeretett volna megtartani, mi több, még most is szeretne, de ennél többet egyelőre nem mondanék ezzel kapcsolatban, mert a történet végére nem került pont.

– Ezek szerint több lehetőség közül is választhat?
– Ha kérhetem, most még legyen elég annyi, hogy a több csábító és módfelett megtisztelő lehetőség közül a legjobbat próbáltam kiválasztani. Még úgy is, hogy Ralf Rangnicktól kell elszakadnom, akinek játékosként és edzőként egyaránt rengeteget köszönhetek. Ha abból indulok ki, hogy hat éve ő vitt Salzburgba, három esztendővel később pedig Lipcsébe, nyugodt szívvel mondhatom, ő csinált belőlem edzőt. Továbbra is számított volna rám, bennem viszont az volt: szenzációs hat év ide, gyönyörű sikerek oda, ideje a saját lábamra állnom. Remek helyzetem volt, ám nem akartam belekényelmesedni. Új impulzusok érnek majd, össze is kell kapnom magam. A némettudásommal nincs gond, az angolt fel kell frissítenem, a francia nyelvet pedig mihamarabb meg kell tanulnom. Alkalmazkodnom kell az új környezethez, az új szituációhoz, de ha nem hinnék abban, hogy megállom a helyem ezen a szinten is, nem beszélnék most minderről. Az eddig elhangzottakhoz azonban feltétlenül hozzá kell fűzni, hogy még egy évig élő szerződés köt Lipcsébe. Vagyis ott tartunk, hogy én meghoztam a döntést, de a két klubnak még dűlőre kell jutnia. Ha sikerül, ismét én jövök a képbe: a PSG-nek meg kell állapodnia velem, bár, köztünk szólva, ennek aligha lesz akadálya. Ha ezen is túl leszünk, akkor lehet kijelenteni, hogy Lőw Zsolt a Paris Saint-Germain másodedzője.

– Annyit leszögezhetünk, hogy közel áll ehhez?
– Ilyen közel még sosem álltam ehhez.