Némi késéssel, de elkezdődött – száz éve lett profi a futballunk

A profi-amatőr szétválasztás volt az 1926 márciusában újjáalakult MLSZ programjának középpontjában, a közgyűlés szeptemberig adott határidőt a megvalósításra. Ideje volt már eljutni idáig, hiszen körülöttünk már dúlt a futballprofizmus (Ausztria: 1924; Csehszlovákia 1925). 

Június végén felhívást intéztek az egyesületekhez, hogy jelentkezhetnek profinak. Elsőként az Erzsébeti TC mondott igent, utolsóként (23.) a Terézvárosi TC. A korszak jelesei közül az Újpest 4., a Hungária 9., a Ferencváros 21. volt a sorban. Aztán 21 lett a 23, mert a MÁV a vasutasoknak, tehát az alkalmazottaknak megengedte, hogy hivatásosak legyenek, ám a vasutaskluboknak nem. A döntés a Debreceni VSC-t és Testvériséget érintette. Természetesen nem volt elég jelentkezni, a kluboknak igazolniuk kellett a tőkeerejüket, és 1000 pengő óvadékot kellett letenniük (koronában, mert csak 1927. január elsején lett hivatalos a pengő), s legalább tizenegy futballistával szerződniük.

Megalakult a profi szövetség (PLASz), élén a nyolcak tanácsával: Reichardt Ottó (Nemzeti SC, elnök), Fodor Henrik dr. (Hungária, ügyvezető), Szigeti Imre (Ferencváros), Langfelder Ferenc (Újpest), Reiner Sándor (Vasas), Barna Sándor (Budai 33), Mayer Béla (Kispest) és Lelovich Jenő (Sabaria).

Az első profi bajnokit 1926. augusztus 29-re tűzték ki, a Budai 33–Ferencváros meccset az október 31-i, 6. fordulóból hozták előre. Hogy miért, és miért épp a 6. fordulóból, arra nem derült fény, feltehetően rangossá akarták tenni a Hungária úti programot, ezért lett a bajnoki előmeccse a Hungária és a bécsi Hakoah összecsapásának. A másodosztály sem akart lemaradni, a Terézváros és a Somogy szintén előrehozva hirdette meg első profi bajnokiját, „hogy kihasználja a futballra éhes publikum friss érdeklődését”.

A meccsek előtti héten akadt izgalom a csapatok háza táján. A Ferencvároshoz visszatért Schlosser Imre a Wiener SC-ből, Bukovi Márton pedig az Alba Romától. Erősítésnek számított még Rázsó Izidor az Ékszerészektől.

A Hungáriánál nagyobb volt a zaj. Újság volt, hogy Orth György Hans Tandler lábtörést okozó belépője után majd’ egy évvel újra játszhatott – játékos-edzőként. Az pedig valóságos szenzáció lett volna, ha Brüll Alfréd elnöknek sikerül megszereznie a Juventusban sztár Hirzer Ferencet. Aki megkérte az árát az aláírásának, arról is szó volt, hogy már a megállapodás előtt bemutatkozik a Hakoah ellen, ám aztán csak egy évvel később, 1927 nyarán lett Hungária-játékos. Akkor már simán, mert Olaszországban már csak azokat szerződtethették, akik az ország szülöttjei.

A nyitány nagyszerűen sikerült, a Budai 33–Ferencváros meccsre 25 ezren voltak kíváncsiak. A nézők füttykoncerttel kezdtek, mert „professzionistákhoz nem nagyon illő pontatlansággal háromnegyed 3 órakor kezdődik a 2 órára hirdetett mérkőzés”. A zaj nem ült el később sem, hiszen a Budai 33 a félidőben 2:1-re vezetett, teljesen megérdemelten, mert egyszerűen lefutballozta a Fradit. „A hozzáértők már akkor megállapították, hogy ezt a túlforszírozott iramot a fekete-fehérek nem fogják végig bírni, úgy is volt. Szünet után hirtelenül összeroppant a jórészt fiatal erőkből álló budai együttes, és a 10 emberrel is nagy energiával támadó zöld-fehéreknek 8 perc alatt sikerült nemcsak kiegyenlíteni, hanem a vezetést is megszerezni” – így a Nemzeti Sport tudósítása. A vége magabiztos siker (6:2). Érdekes, hogy a beszámolóban egy fél mondat sincs a „Harihárom” klassziskapusáról, Zsák Károlyról, pedig a pályán volt. A Fradiról szólva Schlosser „sérült lába dacára a csatársor lelke, irányítója, esze”, Kohut Vilmos „lövése a régi, de különben nincs még formában”, ugyanakkor „a fedezetsor és egyben a csapat egyik legnagyobb nyeresége Bukovi”. Ahogy az lett a harmadik fordulótól a Holstein Kieltől hazatérő Obitz Gábor is.

A Nemzeti Sport szerint a bajnoki meccs „sokkal érdekesebb, szebb és izgalmasabb volt, mint az utána következő Hungária–Hakoah mérkőzés” (4:2). Érdektelen persze az sem volt, bár az igaz, hogy „a játék a mérkőzés egyik-másik periódusában teljesen ellaposodott”. A bécsieket menti, hogy soraikból többen elszerződtek New Yorkba, a Hungária pedig még kereste a csapatát. Mert Braun „Csibi” „három szép gólt lőtt, de különben nem elégített ki”, Molnár Györgytől „úgy látszik már hiába várjuk a régi formáját, mintha valami unalom vagy álmosság környékezné”. Ami Orthot illeti, „játékán nagyon érezhető a hosszú kényszerpihenő, amellett nem a halfolás az igazi terrénuma. Passzai pompásak, de szerelni nem tud úgy, ahogy az igazi centerhalfnak tudni kell.”

Ami a II. ligát illeti, a Terézváros meglepetésre győzte le a Pesterzsébetet (1:0). Főként, hogy két sérültje volt, Friedrich pedig egyszerűen nem jelent meg a meccsen, mert még nem írt alá. (Később sem…) „Győzelemre nem is volt hát remény, mégis olyan lelkesedéssel, szívós győzni akarással feküdt az egész csapata küzdelembe, hogy a mérkőzést nyílttá tette” – ez volt előtte, de végül nyert a csapat.

Kaposváron „szükségbíró” vezette az Erzsébetváros elleni rajtot (1:1). Hogy miért, nem derül ki, az viszont igen, hogy „a hazai rossz pályához szokott Somogy van határozott fölényben, de fölényét az Erzsébetváros jó védelme, különösen Baumgarten jó védése miatt nem tudja kihasználni”.

Ez volt tehát a kezdet. Egy héttel később jöhetett az első forduló (Kispest–Sabaria 1:4, III. Kerület–Bástya 3:1, Budai 33–Hungária 1:4, Ferencváros–Nemzeti 3:3, Újpest–Vasas 2:1). Az első profi bajnok pedig a Ferencváros (30 pont) lett, az Újpest (23) és a Hungária (19) előtt. A Nemzeti Sport szerint ez az első idény tanulsága: „Figyelmébe ajánlunk a profisport üzletvezetőjének valamit. Az angol van olyan jó kereskedő, mint a magyar, de az angol profisportban nem fordulnak elő e fajta dolgok. Mert az angol, ha profi is, azért gentlemansportsman, aki tudja, hogy a sport üzletnek is csak akkor jó, ha sportnak is jó. Meg azt, hogy elviszi az ördög az üzletet, ha a cégnek megrendül a szolidsága és a hitele.” Az „e fajta dolgok” itt az esetleges megegyezéses mérkőzéseket jelenti, mert a hajrában a kiesés ügyében erős volt a gyanú. Mint kiderült feleslegesen, mert elkezdődött ugyan egy bonyolult, erősen logikátlan osztályozó, ám a végén létszámot emeltek, kieső nem volt, jött a Bocskai és a Bástya, s lettek tizenketten.

Ami pedig a futballistákat illeti, Pető Béla szerint ez a hiteles nyilatkozat: „A hivatásos játékos megbecsült ember, akár egy hőstenor, aki szépen, rendesen jár, jól öltözik, gazdag, megelégedett s alig tudja lerázni magáról sok imádóját, hódolóját, akik ostromolják és… Apropos, ott megy az elnököm… pardon… sietek, egy kis előleget akarok tőle…”

Emlékeztető

Nemzeti Bajnokság, 6. forduló
(előrehozott mérkőzés)
1926. augusztus 29.
Budai 33–Ferencváros 2:6 (2:1)
Hungária út, 25 000 néző. V: Zsarnóczay
BUDAI 33: Zsák – Oláh, Erdélyi – Kovácsy, Eichbaum, Beller – Schmidt, Czumpft, Kaltenecker, Pápay, Kramer. Edző: Vanicsek János
FERENCVÁROS: Huber – Takács I, Hungler II – Lyka II, Bukovi, Blum – Rázsó, Horváth II, Steczovits, Schlosser, Kohut. Edző: Tóth Potya István
G: Pápay (2.), Schmidt (28.), ill. Steczovits (14.), Schlosser (47., 70. – 11-esből), Kohut (54., 83., 86.)
Kiállítva: Takács I (39.), Oláh (70.)

Profi liga, II. osztály
1926. augusztus 29.
Terézváros–Pesterzsébet 1:0 (0:0)
Erzsébet u., 1500 néző. V: Salgó
G: Bernáth (75.)
Somogy–Erzsébetváros 1:1 (0:0)
Kaposvár, 1500 néző. V: Zakáll (szükségbíró)
G: Morvay (85. – 11-esből), ill. Singer (78.)

Barátságos mérkőzés
Hungária–Hakoah Wien 4:2 (2:2)
1926. augusztus 29.
Hungária út, 25 000 néző. V: Zadak (csehszlovák)
HUNGÁRIA: Kropacsek – Kocsis, Detrich – Rebró (Kléber, 46.), Orth, Nádler – Braun, Molnár, Stoffián (Pasztrovics, 46.), Tritz, Opata
HAKOAH: Fábián – Scheuer, Wegner – Stros, Guttmann, Pollák – Katz, Häusler, Hess, Wortmann, Fischer
G: Braun (20., 37., 89.), Molnár (54.), ill. Hess (31.), Fischer (41.)
Kiállítva: Häusler (76.)