Ötven éve sorozatban hatodszor lett bajnok az Újpesti Dózsa

Az 1973–1974-es idény tavaszi szezonja előtt a Népsport leszögezte, óriási versengésre lehet számítani, mert nemcsak a bajnoki aranyérem jelent rangot, a helyezések is megszabják a csapatok értékét – utalva ezzel arra is, hogy az 1974–1975-ös évadtól jelentősen csökkentik az NB-s csapatok számát, továbbá bevezetik a követelményrendszert. Ne feledjük, a bajnokság 1973 őszén nem sokkal azt követően kezdődött, hogy a magyar válogatott nem jutott ki az 1974-es világbajnokságra…

Az Újpesti Dózsa már két fordulóval a vége előtt aranyérmesnek mondhatta magát: a Ferencváros az Üllői úti stadionavatón 1–0-s vereséget szenvedett a Vasastól, míg az Újpest 7–0-ra intézte el a Csepelt, a nagy különbségű győzelem még Várhidi Pál edzőt is meglepte. A fradisták nemcsak a bajnoki esély elúszásán keseregtek, hanem a rangos eseményhez méltatlannak is tartották a játékot, küzdeni tudást. Más kérdés, hogy a Dózsa az utolsó előtti körben 2–2-t játszott a Vasassal, az utolsóban pedig 3–1-re kikapott a Megyeri úton a Bp. Honvédtól. Nem lehet azt mondani, hogy a bajnokcsapat odatette magát…

Edzője, Várhidi Pál a Népsportban úgy értékelt, teljesítették a célokat, megvédték bajnoki címüket, a BEK-ben a legjobb négy közé jutottak, Fekete László mellett további két fiatal Kellner Jenő és Sarlós András is beépült a csapatba, s az utánpótlás- és a nagyválogatottban számos újpesti lépett pályára. Csupán a Magyar (Népköztársasági) Kupában nem sikerült a döntőbe jutniuk, holott ez is a tervekben szerepelt. A lila-fehérek a nyolc közé jutásért tizenegyesekkel buktak el az Egyetértéssel szemben… Horváth József, a vörös haja miatt „Tüzes” becenévre hallagató középső védő – 1975-ben elhagyta Magyarországot, jelenleg az Egyesült Államokban él – a bajnokság után ezt nyilatkozta a Képes Sportban: „Kellemetlen élmény marad az NSZK válogatottjától elszenvedett nagy gólarányú vereség, de hát a nyugatnémetek a világ élvonalához tartoznak, mi pedig egyelőre a másodikhoz is aligha.” Válogatottunk 5–0-s vereséget szenvedett Dortmundban az NSZK-tól…

Ugyanakkor volt abban valami, hogy az újpestiek talán még eredményesebbek lehetettek volna a nemzetközi mezőnyben, ha az FTC középső védője, Páncsics Miklós lila-fehér mezt húz. Már 1970 nyarán a Megyeri úton edzett, de klubja nem járult hozzá az átigazolásához, aztán 1974-ben a Bp. Honvédban kötött ki.

Hogyan nyerte meg a Dózsa sorozatban hatodik aranyérmét? Az idény előtt Kovács Imre helyét a kispadon Szűcs Gyula foglalta el, aki Kovács – fogalmazzunk úgy – katonás stílusa helyett a pályán hagyta fiait kibontakozni, ám erőnlétileg visszaesett az együttes, mi több, a túlzott magabiztosság jelei is megmutatkoztak. Ennek ellenére az őszi szezont egy pont előnnyel fejezték be a Ferencváros előtt. Talán annak is köszönhetően, hogy Szűcs kezéből kikerült a gyeplő, lemondott, helyére Várhidi Pál került. Újpesten tősgyökeres trénert akartak, ez döntött Várhidi mellett – no meg az is, hogy Bene Ferenc, az egyik legjobb magyar labdarúgó is mellette tette le a voksát (más kérdés, hogy idővel éppen Várhidi jegelte, mondván, kiöregedőben van…).

Az új mesterrel a tavasszal a lilák fele annyi gólt kaptak, mint az őszi szezonban, de ötöt az utolsó két körben, amikor már bajnokok voltak… Vele menetelt a csapat a BEK-elődöntőbe, amelyben a későbbi győztes Bayern állta az útját. Az Eb-győztes U23-as válogatottban hat újpesti lépett pályára – akárcsak az NSZK-tól elszenvedett vereség során a nagyoknál. A Népsport nem mulasztotta el megjegyezni: „A nagyobb terhelésű sorozatmérkőzéseket nem bírják még a kívánatosnak megfelelően labdarúgóink.”

A Népsport Kupát – amelyet a legmagasabb átlagot elérő futballistának ítéltek oda – Kocsis István (Pécs, 6.36) érdemelte ki Bálint László (FTC, 6.27) és Kmetty József (SBTC, 6.16) előtt, tehát a középhátvédek vitték a prímet. A Képes Sportnál Horváth (Újpest), Kocsis, Pozsgai Lajos (Győr) alkotta a sorrendet.

A bajnok 12 mérkőzésen nem kapott gólt, ebben a tekintetben a Pécs (13) és a Salgótarján (14) is felülmúlta, nem véletlen, hogy előbbinél Kocsis, utóbbinál Kmetty takarított a védelem tengelyében. A nézőszám az idényben 1 841 800, ez emelkedést mutatott a megelőző évadhoz képest (1 473 800). Az Újpest kapusa, Szentmihályi Antal hat bajnoki arannyal – plusz a Vasassal kettő – visszavonult, összességben így vélekedett karrierjéről: „Ha újrakezdeném, ismét a kapuba állnék.”

A gólkirály Kozma Mihály (Bp. Honvéd) lett 27 találattal, mögötte Kőműves Mihály (Tatabánya, 15) végzett, Bene Ferenc (Ú. Dózsa, 14) és Kortár Lajos (MTK, 14) előtt.

A Népsport éves teljesítmény alapján felállított álomcsapata így festett: Borbély László (Győr, 6.13) – Fábián Tibor (Vasas, 5.72), Kocsis István (Pécs, 6.36), Horváth József (Ú. Dózsa, 6.03), Megyesi István (FTC, 5.68) – Halmosi Zoltán (Haladás, 5.82), Tóth András (Ú. Dózsa, 6.11), Kovács Ferenc (Vasas, 5.90) – Fazekas László (Ú. Dózsa, 5.73), Bene Ferenc (Ú. Dózsa, 5.75), Nagy László (Ú. Dózsa, 5.68). Az újság a fordulók válogatottját is összeállította, aszerint, ki hányszor volt posztja legjobbja: Rapp Imre (Pécs, 10 alkalom) – Kincses Viktor (Pécs, 12), Bálint (FTC, 14), Horváth J. (Ú. Dózsa, 14), Virágh Ernő (Szeged, 11) – Török Péter (Vasas, 15), Somogyi József (Győr, 19), Pintér Sándor (Bp. Honvéd, 13) – Müller Sándor (Vasas, 14), Kozma (Bp. Honvéd, 15), Becsei József (MTK, 11).

A Ferencváros megőrizte az őszi szezonban elért második helyét. Dalnoki Jenő edző elégedett volt, hiszen a cél a dobogó és az MNK döntője volt, ezt a Komló ellen megnyerte az FTC (3–1). Az edző fontosnak tartotta kiemelni: „A fiatalítás is tervszerűen történt, bátran nyúlhattam tehetséges játékosokhoz és nem csalódtam bennük.” Azért hozzátette: „A jelenlegi játékosanyag nem tette alkalmassá a csapatot arra, hogy végig versenyben maradjon a Dózsával.” Az is tény, Albert Flórián a ZTE elleni tavaszi találkozón (3–1) elbúcsúzott, Páncsics pedig sérülése miatt csupán hat alkalommal jutott szóhoz, ebből ötször még az ősszel.

S hogy kik voltak a tehetséges futballisták, akikre Dalnoki gondolt? Ebedli Zoltán, Engelbrecht József, Eipel Ferenc, Viczkó Tamás, Magyar István, Kelemen Gusztáv, Nyilasi Tibor, Takács László és Onhausz Tibor. A Szolnokról érkező Magyar 21, a Pécsről az Üllői útra költöző Máté János 30 meccsen lépett pályára.

A Győrnek a 6-7. hely, illetve a vidék legjobbja cím megszerzése volt a célja. Farsang Ferenc edző szerint az elvárásokat túlteljesítették a szűk játékosállomány ellenére. A Népsport figyelmeztetett: „A győriek azonban hajlamosak arra, hogy megrészegedjenek a sikerektől. A 60-as években is ez okozta visszaesésüket. Reméljük, az akkori lecke tanulságos a számukra.”

A Győr 1975-ben a kilencedik helyre esett vissza ֪ de ezt csak a tények kedvéért.