Az újonc kis Pásztor bátran futballozott

Elég megterhelő sorozattal rajtolt az 1974–1975-ös labdarúgó bajnoki idény: az első három őszi mérkőzést egy hét alatt rendezték meg, nem utolsósorban annak jegyében, hogy „a magyar labdarúgás legfontosabb feladata a következő négy esztendő alatt, hogy minden tekintetben felzárkózzék a világ élvonalához”. Ugyanakkor – elvégre az ország a szocializmust építette – a játékosokat nemcsak labdarúgótudásuk és teljesítményük alapján kell megítélni, „általános sportemberi magatartásuk is példaadó legyen”. A Képes Sport odáig ment: „Csak azok a játékosok tudják teljesíteni a követelményeket, akik a korábbinál szilárdabb erkölcsi tudattal rendelkeznek.”

A Népsport megállapította, a követelményrendszer mellett sem várható el, hogy labdarúgásunk egyik napról a másikra megváltozik. De a lap optimistán tekintett a jövőbe: „A felkészülés megtörtént, a próbák megtörténtek, most már jöhet az előadás.” Az MLSZ szakemberei 55 edzést ellenőriztek, a tapasztalatok szerint voltak kisebb-nagyobb gondok, de általában mindenütt igyekeztek betartani az előírásokat. A szövetség rögzítette, hogy a bajnokság alatt hétfőn és kedden ellenőrzi a követelményrendszer teljesítését, ez alól akkor sincs kivétel, ha a szerda mérkőzésnap.

Az 1974. őszi első fordulóban az előző kiírás bajnoka, az Újpesti Dózsa 5–4-re legyőzte a bronzérmes Rába ETO-t, a második helyezett Ferencváros a Csepelt 3–1-re. Az újpesti találkozóról ezt írta a tudósító: „Kilenc gól esett, mégis kifütyülték a csapatokat. Igen sok újpesti és győri szurkoló elégedetlenül távozott a Megyeri útról…” Várhidi Pál, a hazaiak edzője nem tagadta: „Bármilyen furcsán hangzik, második félidőbeli teljesítménye alapján döntetlent érdemelt volna a Rába ETO!” Másnap pedig: „Öntelt emberekkel nem lehet játszani!”

A Képes Sport így minősítette a Dózsa játékát: „Egy félidő kevés.” A 19 éves Nyilasi Tibor ugyan csak egy gólt lőtt a Csepelnek, mégis 7-es osztályzatot kapott, Dalnoki Jenő csapata fiatalos játékát és jó harci szellemét emelte ki. A forduló meglepetését az első osztályba története során először feljutó Békéscsaba 3–1-es sikere jelentette az MTK felett. Az egy gólt szerző – később neves játékvezető – Németh Lajos 8-as osztályzatot érdemelt ki, „a korszerű középcsatárjáték szinte minden kellékét felvonultatta”. Az MTK edzője, Kovács Imre azon kesergett, hogy három csabai lövés ment kapura, s mind a háromból gól lett… A hazaiak „minden csapatrészükben jobbak voltak az MTK-nál, góljaik pedig élményszámba menően sikerültek”.

A nyitányt követően a Népsport dicsért: „Az együttesek hosszú szünet, s kemény felkészülés után léptek pályára, nem egy közülük átszervezett, megfiatalított csapattal. És mivel formák is kialakulatlanok, nem várhattunk sziporkázó játékot, annál inkább lelkes küzdőszellemet, akaratot és ami a felkészülés középpontjában is volt: sok futást, mint a korszerű labdarúgás egyik alapkövetelményét.” S noha a napi tudósításban a Békéscsabán legendává váló újonc Pásztor Józsefről nem esett szó – teljesítményét 5-ösre értékelték –, a visszapillantásban már elismerő szavakat kapott: „A kis Pásztor, aki a Vencsellői TSZ SK-ból került Békéscsabára, 18 éves kora ellenére, élete első NB I-es mérkőzésén olyan bátran, felszabadultan játszott, hogy öröm volt nézni.” 

A második kört szeptember 4-én rendezték, a Békéscsaba ezúttal a Vasast intézte el 2–1-re – idegenben! A csabai kapus, Tóth Márton kivédte a hazaiak szemét, még Várady Béla büntetőjét is hárította, 9-es érdemjegyet kapott, a vendégek mindkét gólja Némethhez fűződik, 7-esre játszott, akárcsak Pásztor. Babolcsay György edző sportszerű volt: „Megítélésem szerint a szerencse is közrejátszott abban, hogy győzelemmel hagyhatjuk el a Fáy utcai stadiont.” 

Nem véletlen, hogy két fordulót követően az újonc vezette a tabellát a Bp. Honvéd és a Dózsa előtt jobb gólkülönbségével. A piros-fehérek Kispesten 1–0-ra nyertek a ZTE ellen, dr. Lakat Károly Honvéd-edző elégedetten mondta: „Örülök a két pontnak, Bartos döntő érdemeket szerzett góljával.” A címvédő Újpest négycsillagos meccsen verte meg a Csepelt idegenben 1–0-ra, Bene Ferenc lövésével. Várhidi szerint: „Nagyon érdekes, jó mérkőzés volt.” A Népsport is dicsért: „A gyors iramú, küzdelmes mérkőzést nagy tetszéssel fogadták a szurkolók.” A Pécs–Ferencváros találkozón (1–1) Marton László játékvezető nem adott meg a Fradinakk egy tizenegyest, pedig Konrád János ellökte a fradista Takács Lászlót…

A 3. fordulóban már kettős rangadót rendeztek a Népstadionban: FTC–Bp. Honvéd és Újpest–Vasas mérkőzést. Dalnoki nem adott összeállítást, így indokolva: „Csapatom még olyan, mint a must, forrásban van, alakul. Ennek ellenére mind a két pont megszerzésében reménykedem…” Lakat kijelentette, küzdelmet, nagy iramot és Honvéd-győzelmet vár. Várhidi Pál óvatosan fogalmazott: „Kicsit tartok ettől a találkozótól, mert a piros-kékek ellenünk mindig jól szerepelnek.” Azt is elárulta, Fazekas Lászlóra kulcsfeladat vár. Illovszky Rudolf – aki 1974-ben tért vissza a válogatottól korábbi együtteséhez, a Vasashoz –, a nulla ponttal 15. helyen álló piros-kékek trénere nem kapaszkodhatott másba, mint: „A lelkesedés sokszor tett már csodát.”

A Fradi 1–1-re végzett a kispestiekkel, a rangadó jó játékot hozott, Dalnoki nem véletlenül jegyezte meg: „Ilyen jó mérkőzésen öröm a kispadon ülni.” Dr. Lakat reálisan értékelt: „A Ferencváros az első részben bebiztosíthatta volna győzelmét, a szünet után azonban nekünk is sikerülhetett volna ugyanez.” Az Újpest–Vasas meccsen (3–1) „olyan álmosító volt a játék, hogy – még a Vasas kapusa is elszunyókált”. Tény, Mészáros Ferenc elkésve vetődött Horváth József 28 méteres lövésére, amely így beakadt. Igaz, kivédte Tóth András büntetőjét. A Csepel meglepetésre Békéscsabán győzött 4–3-ra, a csabaiak kétszer kétgólos vezetést adtak ki a kezükből, ahogyan mondani szokták, saját magukat verték meg… A Diósgyőr 6–2-re intézte el a Haladást, igaz, a Haliból két futballistát (Kereki Zoltánt 2–2-nél, majd Kabak Sándort 5–2-nél) is kiállított Palotai Károly játékvezető. Nem mellesleg a Szombathely a 25. percben 2–0-ra vezetett.

A fordulóról a Népsport megállapította, hogy a legjobbak már 45-50 percet képesek „megfeszített iramban futni”, az erőnléti tartalék felhasználása pedig a Csepel idegenbeli és a Diósgyőr négygólos győzelmét eredményezte. A lap a sűrített első három körről nem vont le mélyre ható következtetést, ha csak ezt nem vesszük annak: „A közvéleménynek kell biztosítani az alkotómunkához elengedhetetlen légkört.”