Népsport: Bejött Máté János kengurucsele

A Ferencváros labdarúgócsapata a Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) 1974–1975-ös kiírásában a nyolc közé jutásért az angol Liverpoolt kapta ellenfélül. Az FTC élére 1973-ban kinevezett edző, Dalnoki Jenő jó munkát végzett: az együttes 1974-ben második lett a bajnokságban és megnyerte az MNK-t. Az ősfradista edző fiatalításba kezdett, többek között Kelemen Gusztáv, Szabó Ferenc, Rab Tibor, Nyilasi Tibor, Magyar István ez idő tájt mutatkozott be a felnőttcsapatban – más kérdés, hogy például Albert Flórián, Branikovits László, Szőke István lett az áldozat.

A mester így kommentálta az 1974. október 4-i sorsolást: „A Liverpoolt jelenleg – nem érdemtelenül – a legjobb angol együttesnek tartják. (…) Szerencsésebbek is lehettünk volna.” Ezt mondta a Ferencváros „csikóiról”: „Cardiffban ezeknek a »gyerekeknek« az első játékrészben remegett a lábuk. A cardiffi stadion pedig bárányok otthona a liverpoolihoz képest. Az ugyanis a szó igazi értelmében oroszlánbarlang.” Hozzátette, ismeri az ellenfelet, mert edzőként ült a kispadon az Európai Városok Kupája (EVK) 1970–1971-es kiírásának első fordulójában, a liverpooli vereség (0–1) után a Népstadionban döntetlen (1–1) született, s kiesett a csapat. Dalnoki a kinti meccsen volt megbízott vezetőedző, itthon már Csanádi Ferenc irányította a zöld-fehéreket.

A Liverpool bajnoki mérkőzésen idegenben 1–0-ra győzött a Queens Park Rangers ellen, nem volt könnyű mérkőzés, nem véletlen, hogy a Népsport londoni tudósítója a kapus Ray Clemence teljesítményét értékelte a legjobbnak. A gólt Kevin Keegan átadásából Brian Hall szerezte. „A csapat küzdőszelleme természetesen elsőrangú volt, de a védelem gyakran bizonytalankodott.” A csapat menedzsere, Bob Paisley így kommentált: „A kapus azt csinálta, amit elvártam tőle. Megfogta a kapura tartó labdákat.”

A sorsolásról: „A Ferencvárost nagyon dicsérte megfigyelőnk, véleménye szerint csak balszerencsével vesztettek a Dózsa ellen. Tizenegy év alatt mi csak kétszer kaptunk ki az Anfield Roadon nemzetközi kupamérkőzésen, s az egyik vereséget a Fraditól szenvedtük el, amikor havas pályán Branikovits góljával legyőztek bennünket.”

Az Újpest elleni rangadót október 9-én 3–1-re vesztették el a zöld-fehérek (Nyilasi góljára Nagy László, Bene Ferenc és Fazekas László válaszolt), akik szívesen emlékeztek Branikovits góljára: a Vásárvárosok Kupája (VVK) 1967–1968-as évadában. Lakat Károly Fradija az elődöntőbe kerülésért kiverte a klub színeiben több mint négyszáz meccset lehúzó Emlyn Hughes-zal és Bobby Hunttal felálló angolokat, s a Bolognán is túljutva a döntőben maradt alul a Leeds Uniteddel szemben. A VVK-ban a Népstadionban Katona Sándor góljával 1967-ben 1:0-ra győzött az FTC, az 1968. januári visszavágón az Anfield Roadon Branikovits lövésével ugyancsak 1:0-ra nyert.

A KEK-nyolcaddöntő, első, liverpooli meccse előtt Dalnoki nem számíthatott Martos Győzőre, az eltiltott Juhász Istvánra, Nyilasira, Branikovitsra és Ebedli Zoltánra. A mester szerint: „Patakit már többször játszattam a tartalékcsapatban, a jobbhátvéd poszton rutinos, tapasztal játékos, Rab még ifista, de kemény, harcos, gyors, munkabíró.” Hozzátette, 1–0-s vagy 2–1-es vereséggel elégedett lenne. A Népsport óvatosan fogalmazott: „Az az igazság, hogy mi is vereségre számítunk, de olyanra, amelyre azt szokták mondani – tisztes!”

Nem kapott ki a Ferencváros! Noha Kevin Keegan az első félidőben megszerezte a vezetést, Máté János a 92. percben egyenlített. A Népsport így summázott: „Most példát mutattak lelkesedésből, küzdeni tudásból, otthon a csapatjátékban is előbbre kell lépni.” Máté gólja „kitűnő csatárteljesítmény volt”, Megyesi előrevágott labdáját Kelemen megtoldotta, Máté rácsapott, kicselezte az angol védőket, Clemence-t is kicsalta a kapujából, elhúzta mellette a labdát, majd nagy nyugalommal a kapu jobb oldalába továbbított. Máté 1973-ban igazolt Pécsről a zöld-fehérekhez. Góljáról a meccs után ezt mondta: „Az az igazság, hogy a liverpooliak még nem ismerik a kengurucselt…”

Hogy mi a kengurucsel? A csatár évekkel később így mesélte: „Várkonyi Sándor, a Népsport tudósítója írta, hogy megcsináltam a kengurucselt. Ami tulajdonképpen két lövőcselből állt, aztán rúgtam Clemence mellett a kapuba a labdát.” Arra a felvetésre, örül-e, ha ezzel a csellel azonosítják, ezt mondta: „Persze! De amire igazán büszke vagyok, hogy Angliában ez lett a hónap gólja.” Dalnoki boldogan reagált: „Nagyon örülök a döntetlennek. S főként annak, hogy a fiúk így tudtak egymásért küzdeni. Derekasan helytálltak, de ez az angol csapat nagyszerű gárda, otthon még nehéz percek várnak ránk.”

Paisley sem volt elkeseredve: „Az 1:1 ellenére azt tartom, van lehetőségünk a továbbjutásra. Most is végigtámadtuk a mérkőzést, több gólt kellett volna lőnünk, erre a végén a nagy rohamok közepette kaptunk egyet. Az igazság: nem is érdemel győzelmet az a csapat, amelyik ennyi gólszerzési lehetőséget kihagy.” Mucha József elismerte: „A legszebb álmunkban sem gondoltuk, hogy ilyen szép eredményt érünk el Liverpoolban. Mert nem véletlen, hogy ezt az együttest tartják a legjobb csapatnak. Ezután az eredmény után nyilván mindenki biztosra veszi a továbbjutásunkat. Pedig milyen nehéz dolog lesz kiverekedni!” Géczi István így örült: „Angliában nagyon szeretek védeni, nem tudni miért, de itt általában kijön a lépés. Mindig ott voltam, amerre a labda járt.” A Daily Post egy szóvíccet sütött el: „Mate nem volt haverja a liverpooliaknak.’’ (Mate magyarul társként, barátként fordítható – a szerk.) Dalnoki jó jósnak bizonyult, meg is jegyzete Bálint Lászlónak: „Emlékszel, mit mondtam a taktikai értekezleten Máténak? Hogy jól vigyázzon, hosszabbítás lesz, akkor rúgja a gólt, hogy az angolok ne tudjanak már újat szerezni.”

A visszavágón telt ház volt az Üllői úton, a nézők kirobbanó örömmel fogadták a 0–0-t és a nyolc közé jutást. Még a fradisták körében is ritkán tapasztalható hangulatban folyt a mérkőzés, a második félidőben bizony „az óramutató kínos lassúsággal haladt”. A küzdelem hősiességét a Népsport méltón fogalmazta meg: „Azok a szerencsés szurkolók, akik jegyet tudtak szerezni erre a találkozóra, a másfél óra alatt közelebb kerültek a futballhoz, sőt, a hallatlanul izgalmas hajrában szinte eggyé is váltak a pályán küzdőkkel.” Más kérdés, hogy az utolsó pillanatokban egy üres üveg is a pályára repült…

Dalnoki boldogan mondta: „Erre a továbbjutásra, amelyet a csapat óriási szívvel, fegyelmezett csapatjátékkal ért el, szerte Európában felfigyelnek.” Bob Paisley dohogott: „Boldogtalan látogatás volt ez a budapesti. Úgy estünk ki, hogy nem kaptunk ki. Rosszak azok a szabályok, amelyek erre lehetőséget adnak. Bálint vezérletével nagyszerűen játszott a magyar hátvédsor! Vigliani nem adott meg a javunkra két tizenegyest.”

Másnap a Népsport Dalnokit faggatta, mi a titok, mire az edző kifejtette, nincsen titok. Azért a futballistákról szólva kiderült: „Saját maguk pucolják, és tegnap este a mérkőzés után is kipucolták a cipőjüket.”

Ha nem is titok, ez sok mindent elárul.