Népsport: Öcsi és a győztes trikó

Az Öcsi becenevet sokak szerint azért kapta, mert fiatalon, már tizenévesen válogatott kerettag lett, az viszont biztos, hogy 15 esztendősen vett először lapátot a kezébe. Nevét akkor kapták föl, amikor 1954-ben Nagy László, Gurovits József és Péhl József társaságában bajnok lett négyesben 10 ezer méteren. Jobban időzített hajrával előzték meg a biztos győztesnek kikiáltott egységet (Mészáros György, Mészáros István, Scheuring György, Szörényi Ervin), amely arra épített, hogy majd a hajrában előz. Nem sikerült nekik. 

Fábiánék négyese indulhatott a nekünk legendás (6 arany-, 5-5 ezüst- és bronzérem) maconi világbajnokságon is, 10 ezren a 4., 1000 méteren a 6. helyen végeztek. Feltehetően közrejátszott, hogy „Fábián lábán gipsszel tette meg az utat Maconig, s a gipszet csak közvetlenül a versenyek előtt vették le a lábáról”.

A két helyezésnél a jövője szempontjából fontosabb volt, hogy a 10 ezer méter kettesben a győztes Urányi János, Varga Ferenc kettőst kizárták, mert az egyik fordulóban belehajtott a Hans Wetterström, Carl-Gunnar Sundin kettős hajójába, és a svéd versenyzők kormánylapátja eltörött. Urányi ezután új társat keresett, előbb Sován Andrással ült egy hajóba, majd 1955 őszén edzője, Gelle Sándor felvetette, mi lenne, ha a nála 12 évvel fiatalabb Fábiánnal állna össze? Megtörtént, 1956 májusában pedig Szabó Sándor állami edző már így beszélt: „Fábián azok közé a fiatal versenyzők közé tartozik, akikben legtöbb a harci kedv, a küzdeni akarás. Ha Fábiánnak ez a szelleme párosul Urányi tapasztaltságával, igen jó képességű kettős válhat belőlük. A két versenyző állóképességéből fakadó lendületes távevezése máris kielégítő. Most az új kettősnek gyorsasága és robbanékonysága fokozására kell törekednie.”

Sikerrel tették, hiszen a prágai és a moszkvai versenyen egyaránt több mint egy perc előnnyel győzték le a mezőnyt, és itthon, a románok elleni viadalon is megtették Tatán. A bajnokságon 1000 és 500 méteren egyarán legyőzték a Mészáros testvéreket. „A Mészáros fivérek nem tudtak veszélyesek lenni a kitűnő formában levő kettősre” – írta Népsport, címlapján közölve a fotójukat, a képaláírásban pedig: „Urányi János a legidősebb és Fábián László az egyik legfiatalabb magyar kajakozó. Tavaly határozták el, hogy a jövőben kettes kajakban kívánnak versenyezni. Kezdetben ugyan akadt javítanivaló összmunkájukon, de ma már szinte teljesen »együtt van« a két versenyző. Versenyeiket mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban sorozatosan nyerik.” Ezzel eldőlt, hogy ők indulnak a melbourne-i olimpián, az csak ráadás volt, hogy utolsó itthoni versenyükön „az első körben Mészárosék több hajóhosszal vezettek, de a második körben az Urányi, Fábián pár felzárkózott és innen kezdve végig az élen maradt”.

Edzéseiket az ifjú, 30 esztendős Füzesséry Gyula irányította. Esélyesnek tartotta őket, de: „Sokan nem veszik figyelembe, hogy ebben a sportágban van talán meg leginkább az, hogy a legkevésbé ismerjük ellenfeleinket.” Valóban. Az említett három verseny kevés volt ehhez. Ennek ellenére a Népsport optimista: „Stílusuk kiforrott, kajakozásuk gördülékeny. A jelenlegi formák alapján, véleményünk szerint a németek, a svédek és Urányiék osztoznak majd az első három helyen.”

A forradalom híreit ők is aggódva hallgatták Melbourne-ben. Szerencsére a szövetség ideiglenes intézőbizottsága „első feladatának tekintette, hogy hozzátartozóitokról hírt szerezzen, s azt hozzátok eljuttassa. Kérlek benneteket, nyugodjatok meg” – állt az itthonról küldött táviratban. A 10 ezer méteres kajak kettesben pedig: „Mindvégig óriási küzdelem volt ebben a számban a magyar, a német és az ausztrál hajó között. Urányiék végig tartani tudták egy hajóhosszas kezdeti vezetésüket, s az olimpiai aranyérmet a véghajrában megszerzett újabb egy hajóhossznyi előny biztosította” – így a tudósítás, Fábián kommentárja: „Ötszáz méternyire a céltól már csak egy hajóhossz volt az előnyünk. Szinte hallottuk a németek lihegését. Négyszáz méternél még hajrát vágtunk ki, előnyünk két és fél hajóhosszra nőtt, így érkeztünk meg a célba.”

Később így emlékezett a sikerre, ami a sportág első magyar olimpiai aranyérme volt: „Húszévesen nem tartottam olyan nagy dolognak. Kicsit komolytalanabbul fogtam föl. Nem úgy, mint Urányi Jancsi, aki tizenkét évvel volt idősebb nálam. Addigra sok kudarc érte már. Jellemző, hogy ő hogyan élte meg a győzelmet: föllépett a dobogóra, és elkezdett sírni. Én meg elővettem egy zsebkendőt, és megtöröltem a szemét. Egészen más érzések voltak benne, mint bennem, az biztos. Visszagondolva pedig úgy vagyok vele, mint egy játékkal. A sport maga egy játék.”

A sportlap persze hozzáteszi, hogy Urányiról azt is el kell mondani, hogy szerénysége és sportszerűsége minden kezdő előtt példa. Mindez persze Fábián Lászlóra is jellemző.

A hazaérkezés után a Sport munkatársa óbudai otthonában várta Fábiánt. „A házban levő pékműhely, ahol Öcsi édesapja süti nap mint nap a kenyeret, most zárva van. Fábián bácsi szabadságot kért vállalatától azzal az indoklással, hogy ő is szeretné fogadni olimpiai bajnok fiát. Hogyne adta volna meg a központ az engedélyt… S a környék lakói zokszó nélkül vették tudomásul, hogy ezen a napon néhány száz méterrel odébb kapnak csak kenyeret. Hiába, Öcsi győzelme az egész környék öröme volt” – így riport, később pedig: „A kis szobából egyszerre csak tánczenét hallunk. Benyitunk… Az olimpiai bajnok melegítőbe öltözve áll a Milánóban vásárolt magnetofon mellett, s éppen edzőjének, Gelle Sándornak mutatja be, hogy mit tud a kis készülék.” A magnó különleges trófea volt, hiszen egy tanulmány szerint „1956-ban jóval 1% alatt volt azoknak a magyar háztartásoknak az aránya, amelyek saját magnetofonnal rendelkeztek. A készülék inkább különlegességnek számított, nem tömegterméknek.”

Amikor a jövőjéről kérdezték, így felelt: „Nagyon szeretném, ha megfelelő lakást kapna a családom. És ha Urányi tovább versenyez, szeretnék vele együtt evezni továbbra is. Ha ő abbahagyja?… Akkor még gondolkodom…”

Nem hagyta abba, így 1957-ben Európa-, 1958-ban pedig világbajnokságot nyertek. A genti Eb-n meglepetésre 500 méteren lettek elsők. Csalódásukban, mert 10 ezren az ezüstérem jutott nekik, a szovjet Mihail Kaaleszte, Anatolij Gyemitkov kettős két tizedmásodperccel (!) előzte meg őket. Jogos mentségük, hogy az 1-es pályát kapták, ahol mindössze 60-70 centiméter mély volt a víz. Ötszázas győzelmük előtt: „Na, Öcsi, délután majd felvesszük azt a trikónkat, amelyben eddig még egyszer sem szenvedtünk vereséget – mondta az ebédnél Urányi Fábiánnak. 
– Ilyen trikótok is van? – kérdezte Sován. 
– Persze – vágta rá Öcsi –, még teljesen új, most vesszük fel először…”

A prágai világbajnokságon 20 ezer néző előtt hatalmas viharban győztek, ez volt az utolsó közös fellépésük világversenyen. Fábián nyert még három világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet, de legemlékezetesebb sikerei Urányi Jánoshoz köthetők – ezért ezeket elevenítettük fel.

A versenyzést 1969-ben fejezte be, ezt követően edző lett, előbb az UTE majd az MTK szakosztályában. Éveken át segítette legendás mesteredző felesége, Rozsnyói Katalin munkáját.

FÁBIÁN LÁSZLÓ NÉVJEGYE
Született: 1936. július 10., Budapest
Elhunyt: 2018. augusztus 10., Budapest
Sportága: kajak-kenu (kajak)
Klubja: Bp. Dózsa, Újpesti Dózsa (1951–1970)
Edzői: Varga Ferenc, Gelle Sándor, Granek István
Eredményei: olimpiai bajnok (1956, Melbourne: K–2 10 000 m; 4x világbajnok (K–2 10 000 m: 1958, 1963, 1966; K–4 10 000 m: 1963), vb-2. (1966); 6x Európa-bajnok (K–2 500 m: 1957; K–2 1000 m: 1961; K–4 10 000 m: 1960, 1963, 1965, 1967), 2x Eb-2. (1957, 1969), 2x Eb-3. (1959, 1965); 23x magyar bajnok
Elismerései: A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2006), Gerevich Aladár-emlékérem (2012), Fair play díj (életmű kategória: 2016)
Emlékezete: Urányi–Fábián UTE kajak-kenu vízitelep

Emlékeztető
XVI. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK
1956. november 22.–december 8., Melbourne
Kajak-kenu, Wendouree-tó (Ballarat)
K–2 10 000 m. Olimpiai bajnok: Urányi János, Fábián László, 2. Fritz Briel, Theodor Kleine (Egyesült Német Csapat), 3. Dennis Green, Walter Brown (Ausztrália)