Nyolcvanéves Sylvester Stallone, aki Rockyként robbant be Hollywoodban

Már annak is több mint ötven éve, hogy 1975. március 24-én bizonyos Sylvester Stallone megnézte az ohiói Richfield Coliseumban Muhammad Ali Chuck Wepner elleni mérkőzését. A papíron esélytelen Wepner majdnem kihúzta lábon Muhammad Ali ellen.

A mérkőzés akkora hatással volt a New York Hell’s Kitchen negyedéből származó Sylvester Stallone-ra, hogy részben Wepnerről mintázta Rocky Balboát, Apollo Creed karakterét pedig a nagy Muhammad Ali ihlette.

A meccs után az addig sokadik kategóriás színészként dolgozgató Stallone azonnal hazasietett, és kevesebb mint négy nap alatt – szinte megállás nélkül írva – elkészült a forgatókönyv egy esélytelen bokszolóról, aki lehetőséget kap arra, hogy megküzdjön a profi nehézsúlyú világbajnoki címért.

A Rockyt a United Artists vásárolta meg, és Stallone azt is keresztülverte a döntéshozókon, hogy ő alakíthassa a főszerepet. A következő évben bemutatott film hatalmas sikert aratott: három Oscar-díjat nyert, köztük a Legjobb film díját, és ez lett 1976 legnagyobb bevételt hozó mozifilmje is.

Később Stallone így emlékezett vissza arra, miként inspirálta őt a mérkőzés: „Chuck Wepner kemény, sokat ütő bokszoló volt, akinek sohasem volt esélye eljutni a csúcsra. És most végre megkapta a lehetőséget. Senki sem tekintette komolyan vehető kihívónak. De ahogy haladt előre a mérkőzés, valóságos csoda bontakozott ki. Wepner kitartott, az emberek teljesen megőrültek, végül a tizenötödik, az utolsó menetben kiütötték, vagyis majdnem végigállta a teljes mérkőzést. Azon az estén született meg Rocky Balboa.”

Az Ali elleni csata előtt Chuck Wepner a feleségével feküdt az ágyban, amikor valami ilyesmit mondott neki: „Még ha nem is nyerek, azt azért szeretném bizonyítani, hogy helyem van a nagyok között.” Wepner később felidézte ezt a mondatot Stallone-nak, aki aztán be is építette a filmbe.

A Rocky mindent vitt, Stallone-ból pedig egy csapásra felső polcos sztárt csinált. „Sokan úgy tekintettek rá mint az amerikai tragédia megtestesítőjére: egy emberre, aki nem túl művelt, és a társas érintkezésben sem túl kifinomult – mondta később a filmbeli Rockyról szülőatyja, Sylvester Stallone. – Ugyanakkor mély érzelmek, belső tartás és hazaszeretet lakozik benne. Jólelkű ember, még ha az élet nem is bánt vele különösebben jól. Én mindig úgy láttam őt mint egy huszadik századi gladiátort sportcipőben.”

Az 1977-es Oscar-gálán Stallone és a természetesen véletlenül a színpadra toppanó Muhammad Ali együtt adta át a Legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Ali kijelentette, hogy valójában ő az „igazi Apollo Creed”, majd könnyed bokszpárbajt imitált Stallone-val a színpadon.

Született: 1946. július 6., New York Foglalkozása: színész Nemzetisége: amerikai Leghíresebb filmjei: Rocky (1976), Édenkert a sikátorban (1978), Rocky II (1979), Menekülés a győzelembe (1981), Rocky III (1982), Rambo – az első vér (1982), Rambo II (1985), Rocky IV (1985), Kobra (1986), Rambo III (1988), Tango és Cash (1989), Rocky V (1990), Oscar (1991), Cliffhanger – Függő játszma (1993), Dredd bíró (1995), Daylight – Alagút a halálba (1996), Rocky Balboa (2006), John  Rambo (2008), The Expendables – A feláldozhatók (2010), Kiütés (2013), Creed – Apollo fia (2015), Creed II (2018), Rambo V – Utolsó vér (2019)

Bár Stallone elismerte, hogy a Wepner–Ali mérkőzés meghatározó szerepet játszott a Rocky megszületésében, azt is hangsúlyozta, hogy több más bokszoló, mindenekelőtt – nomen est omen – Rocky Marciano, is inspirálta őt. Viszont sem Chuck Wepnert, sem Alit nem tüntették fel a film stáblistáján, ami miatt Wepner 2003-ban pert indított Stallone ellen. Az ügy végül peren kívüli megállapodással zárult: Wepner egy nyilvánosságra nem hozott összegű kártérítést kapott, valamint azt a jogot, hogy nyilvánosan is kijelenthesse, ő volt a Rocky történetének egyik fő inspirációja.

Noha nem volt képzett bokszoló, Stallone rendkívül komolyan vette a szerepeit. Napi több órát edzett, profi edzőktől tanulta a különböző ringtechnikákat, és rendszeresen sparringolt is ökölvívókkal. Bár a filmbeli bunyók megkoreografált jelenetek voltak, a színész fizikai felkészülése közel állt ahhoz, amit a versenyzők végeznek.

Az 1976-os eredeti Rocky mindent elsöprő sikere után Stallone több folytatásban is visszatért a szerephez, majd a Creed sorozatban már nem bunyósként, hanem korából fakadóan a szorítósarokban folytatta pályafutását a vásznon.

Sylvester Stallone 1981-ben a magyar származású hollywoodi producer, Andy Vajna hívó szavára Budapesten forgatta John Huston rendező Menekülés a győzelembe című filmjét (a Két félidő a pokolban című 1961-es Fábri Zoltán-film remake-jét), amelynek Michael Caine és Max von Sydow is húzóneve volt. Túl azon, hogy a horogkeresztes zászlókkal fellobogózott Hungária körúti stadion meglehetősen bizarr látványt nyújtott, a pályán olyanok varázsoltak, mint Pelé, Bobby Moore, Osvaldo Ardiles, Kazimierz Deyna vagy Paul Van Himst, a kapuban viszont Stallone meglehetősen ügyetlennek bizonyult, nem véletlen, hogy dublőrként az Ipswich Town UEFA-kupa-győztes kapusa, Paul Cooper helyettesítette… A meccset Zsolt István „svájci” bíró vezette, a „náci” ellenfél csapatát pedig mások mellett Fülöp Ferenc, Gáspár József, Boda Imre, Kovács Béla és a későbbi szövetségi kapitány, Egervári Sándor is erősítette…

Bokszfilmjeiben számos híres „valódi” ökölvívó is közreműködött. A négy súlycsoportban világbajnok panamai legenda, Roberto Durán segítette például Stallonét a Rocky II-re való felkészülésében. A George Foremant megverő nehézsúlyú WBO-világbajnok, Tommy Morrison alakította Tommy Gunnt a Rocky V-ben, a Roy Jones Jr.-t is legyőző, három kategóriában világelső Antonio Tarver volt Mason Dixon a Rocky Balboa című filmben, és a WBO-nál cirkálósúlyú világbajnok Tony Bellew játszotta Ricky Conlant a Creed első részében. 

Stallone még hetven felett is heti hat napot járt az edzőterembe, ahol naponta kétszer edzett. Persze ahhoz, hogy így nézzen ki, az étrendjére is oda kellett figyelnie. Saját bevallása szerint egy-egy szerep kedvéért olykor nem riadt vissza az extrém diétától sem, a Rocky III forgatására például rendkívül szigorú diétát követett, amelynek során napi 25 csésze kávét ivott, és rendkívül alacsony testzsírszintet ért el – orvosilag már veszélyes 2.9 százalékos értéket. Bár fizikai megjelenése lenyűgöző volt, maga is elismerte, hogy ez a menet mentálisan és egészségileg is megterhelő volt.

Stallone a Rocky- és a Rambo-filmekre egy hónapos edzéstervvel készült. Hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt karra, hátra edzett, és ABS-gyakorlatokat csinált. Ugyanezen napokon délután váll-, kar- és ABS-gyakorlatok szerepeltek a programjában. A kedd, a csütörtök és a szombat reggel a vádli és comb erősítéséé volt. Délután a delta- és trapézizmokat fejlesztette, és ABS-gyakorlatokat csinált. Vasárnap pihenőnapot tartott.

A Rambo-filmeknél már robusztusabb testalkatot célzott meg. A második részhez való felkészülés során a Mr. Olympia-győztes testépítő, Franco Columbu segítette. Nyolc hónapon át olyan intenzív felkészítést kapott, mintha egy testépítő versenyre készült volna.

Stallone a Kobra, a Tango és Cash, az Oscar vagy a Cliffhanger főszereplőjeként uralta a nyolcvanas-kilencvenes éveket is, és amikor 2010 után sokan már úgy gondolták, lassan visszavonul, elindult karrierje második aranykora. A Feláldozhatók (The Expendables) sorozat, a Creed-filmek és a visszatérő John Rambo újra reflektorfénybe helyezték a veterán sztárt. Aki a Kiütés (Grudge Match) című 2013-as sportos vígjátékban az ökölvívófilmek egy másik klasszikusában, a Dühöngő bikában villogó Robert De Niróval együtt két kiöregedett rivális bokszolót alakított. De mellékszereplőként feltűnt a ringszpíker Michael Buffer, valamint Mike Tyson és Evander Holyfield is…

Időközben Stallone háromszor nősült (két röpke évig a dán modell, Brigitte Nielsen is a felesége volt…), öt gyermeke született. Miután a Rocky-filmek emberek millióit inspirálták arra, hogy bokszolni vagy sportolni kezdjenek, 2011-ben beválasztották a International Boxing Hall of Fame-be (Nemzetközi Ökölvívó-hírességek Csarnoka), az „Observer” kategóriába. Ez azt jelenti, hogy kivételes módon népszerűsítette az ökölvívást és hozzájárult a sport kulturális örökségéhez.

Így volt, kár lenne vitatni.