A jövő - A tipegők

Pár fiatal tehetség bemutatásával és egy kis elemzéssel reagálnánk azokra a koholt elméletekre miszerint az Inter nem fiatalít és Massimo Moratti és a technikai stáb elhitte, hogy a mostani keret a tavalyi Valhallába érkezés után halhatatlan lett.

1. Phillipe Coutinho - 1992.Június.12.:

A brazil csodagyerek. Legalább is a sajtó így adta el a kis srácot, ami ha jelentős túlzás is, nem feltétlenül megalapozatlan. Gyakorlatilag minimális előélettel érkezett meg Európába egy top bajnoksága egy top csapathoz. A Vasco Da Gama csapatában mindössze 19 mérkőzésen lépett pályára, de mondjuk ez idő alatt be is talált. De már alapvetően ez megnehezítette a helyzetét, hogy teljesen tapasztalatlanul érkezik és nyugodtan ide vehetjük a több szintugrást is - minden rosszindulat nélkül - ami megvan a két bajnokság között. Egyáltalán nem vallott szégyent. Természetesen az első mérkőzések a remegő térdekről és a számlálhatatlan rontott passzokról szóltak, de belejött. Egyre több lett az építő jellegű megoldás, egyre bátrabb és hatékonyabb lett a kis brazil. Nyilván a meleg helyzetekben meg - meg remegett a lába, de ezt vehetjük természetesnek, továbbá mentségére szolgáljon, hogy egy rettenetesen akadozó támadó gépezetben kellett alkotnia. Ennyi idősen kiválóan teljesített és tegyük hozzá a vagyonokért érkező csoda szélső pároshoz (Mancini,Quaresma) képest pedig egyenesen csodásan.

2. Joel Obi - 1991.Május.22.:

Mindössze 175 percet töltött a nagy csapatban, de eladta magát. Nyilván nem manofthematch produktumokban kell gondolkodni. De egyszerűen rengeteg üdítő jellegű momentum volt a játékában, és nem csak egy ifistához képest hanem alapvetően. Hihetetlenül agilis, rengeteget fut, mindenhol ott van, mindenből kiveszi a részét. Egyszer kritikus szituációban szabadít fel a fennragadó középhátvéd helyén, majd valamelyik összekötő pozíciójában bukkan fel teljesen autentikus módon. Gyors és technikailag is képzett, sokoldalú. Jogos lehet a feltételezés, hogy ennyi idő után, kicsit elhamarkodott és megelőlegezett a reménységek között említeni őt, de abban a kevés időben feltűnően intenzíven demonstrálta az erényeit. Felmerjük dobni az ideát, hogy egy pillanatra egy új Edgar Davids villant be a lelki szemeink előtt az Ő játéka láttán. Ha Muntari és közte kellene választani egy percig sem haboznánk.

3. Davide Santon - 1991.Január.2.:

Őt nem is igazán kell bemutatni, az Olasz foci talán legnagyobb tehetsége és tovább növeli az ázsióját, hogy egy hiányposzton domborított nagyot a kezdetekben. Azért csak kezdetben mert a mi Dávidunk kétségtelenül megtorpant az amúgy robbanásszerű egyedfejlődésében. Az Ő problémája egyszerre pofon egyszerű és összetett. Játszatni kellene és kész. Viszont nem igazán megy neki. Igazából megbízhatóan játszik a játékpercei alatt, de mindig van egy szarvas, sokszor a meccset befolyásoló hibája. Helyezkedési hiba, nem ugrik fel az emberével így is tovább. Santon óriási talány mert egyrészt az itt felsorolt játékosok között kiemelkedően a legnagyobb név és fiatal kora ellenére zsigerileg magabiztos és érett játékos, de másfél meccsenként mégis jönnek az arcpirító hibák. Viszont Chivu balhátvédként mutatott alakításaival szemben Santon - reméljük átmeneti - gyengélkedése védhető, pláne abban a szegmensben, hogy az Ő szerepeltetése egy koncepciózus, hosszútávú célt szolgálna.

4. Andrea Ranocchia - 1988.Február.16.:

Az olasz labdarúgás egyik reménysége, jelentős Serie B múlttal. Tavaly robbant be a köztudatba, Bonuccival (szintén zenész, azaz Inter nevelés) alkottak remek párost a Bari védelmének tengelyében. Azóta már mindketten bemutatkoztak a nagy válogatottban is. A Bari után egyből jött a következő lépcsőfok a Genoa, ahol szintén nem vallott szégyent. Első számú középhátvéddé verekedte magát. De az Inter résen volt és már nyáron megszerezte tulajdonának a felét. Elsősorban Walter Samuel pótlására érkezik a hórihorgas védő, másodsorban pedig valószínű az új Materazzit szeretné megtalálni benne a klub, most viszont már negatív jellemvonások nélkül. Az Inter nemrég kifizetett érte 12 millió eurót, valószínűleg egyből a kezdőcsapatban találja majd magát. Szükség volt rá, az Internek perpillanat nincs olyan középhátvédje aki nem töltötte volna be és nem járna jócskán 30 felett.

5. MacDonald Mariga - 1987.Április.4.:

A 23 évével őt nehéz fiatalnak nevezni, de Serie A viszonylatban mégis csak az. Ehhez képest relatíve régóta jelen van már, 3 éve debütált a Parmában. Több mint 60 bajnoki meccs után érkezett az áttörés. A Manchester Cityvel már megállapodott (Mancini védekező középpályás-fanatikus), de nem kapott munkavállalási engedélyt, így az Inter lecsapott rá. Már ennyi idősen a liga legjobb labdaszerzői közé tartozik. Tavaly peremembernek érkezett Vieira helyére, idén pedig sérülései nem engedték kibontakozni. Egész komoly meccseken pályára lépett igaz csak percekre rombolási szándékkal. Ilyen volt a Chelsea illetve a Barcelona elleni idegenbeli meccsek. Nagy erény, hogy mindezt Muntari kárára tette aki kimondottan Mourinho egyik kedvenc játékosa volt. Aféle tipikus, tenyésztett labdaszerző. Hosszú, csápszerű lábak, brutális fizikum, erő és elnyűhetetlenség. Mindemellett nem ugatja a labdát, alkatához és posztjához képest relatíve ügyes és technikás játékos (érdekességképp ezt alátámasztván a Helsingsborgban Ő volt a 10-es). Egyértelműen jó döntés volt leigazolni, kb 10 millióba került, fiatal és óriási potenciál van benne.