Erővesztés vagy pénzhiány?

A történelmi triplázáshoz szinte mindenki átlagon felüli teljesítményére szükség volt. Kezdve az addig csak kis- és középcsapatokban villogó Milito klasszissá válásához, a sztárallűrösnek hitt Eto'o alázatos mezőnymunkáján át, a tökéletesen kitalált és kivitelezett taktikán keresztül egy telitalálatokkal teletűzdelt mercatóig. Mourinho távozása a klubot alapvetően rengette meg. Több játékos is visszaesett, és az addigi megbízhatóan működő sportigazgató munkája is vesztett erejéből, hatékonyságából. Branca munkásságát már a BL-győzelem előtt is nem kevés kiváló játékos, és remek igazolás fémjelezte, a teljesség igénye nélkül a bagóért megszerzett Julio Cesar, Maicon kettős, a Realban csúnyát bukó Walter Samuel újra régi lett az Interben, és nem utolsó sorban az ő javaslatára választotta a klub Luca Toni helyett Zlatan Ibrahimovicot. Viszont a triplázás óta valami megváltozott, az igazi átütőerejű igazolások hiányoznak, és alapvetően rosszul felépítettnek és átgondolatlannak tűnik újabban az Inter igazolási politikája és a keretet érintő döntései.A történelmi triplázáshoz szinte mindenki átlagon felüli teljesítményére szükség volt. Kezdve az addig csak kis- és középcsapatokban villogó Milito klasszissá válásához, a sztárallűrösnek hitt Eto'o alázatos mezőnymunkáján át, a tökéletesen kitalált és kivitelezett taktikán keresztül egy telitalálatokkal teletűzdelt mercatóig. Mourinho távozása a klubot alapvetően rengette meg. Több játékos is visszaesett, és az addigi megbízhatóan működő sportigazgató munkája is vesztett erejéből, hatékonyságából. Branca munkásságát már a BL-győzelem előtt is nem kevés kiváló játékos, és remek igazolás fémjelezte, a teljesség igénye nélkül a bagóért megszerzett Julio Cesar, Maicon kettős, a Realban csúnyát bukó Walter Samuel újra régi lett az Interben, és nem utolsó sorban az ő javaslatára választotta a klub Luca Toni helyett Zlatan Ibrahimovicot. Viszont a triplázás óta valami megváltozott, az igazi átütőerejű igazolások hiányoznak, és alapvetően rosszul felépítettnek és átgondolatlannak tűnik újabban az Inter igazolási politikája és a keretet érintő döntései.

Attól tekintsünk el, hogy a célok megváltoztak, ahogy arról már volt szó, a BL-győzelem óta Moratti takarékra tette a csapat alatt a lángot, minimális kiadások mellett most már egyre inkább próbál pénzt kivenni, illetve pénzt tartani a klubban. 3 év alatt busás haszonnal 3 sztárcsatárt is elengedett, igazi pótlás nélkül. A post-calciopoli időszakot meghatározó Ibrahimovicért 40 millát kapott tisztán és Eto'ót, aki idén nyáron szintén pénzé lett téve, ez pontosan 28 millió eurót jelent, és Balotelli távozott a két szezon között, nagyjából 30 millió euró ellenszolgáltatásért cserébe. Helyettük jött egy inkább középszerű, mint klasszis Pazzini, okos barternek köszönhetően egész olcsón van egy nagyon lerobbant Militónk, egy csak szimplán lerobbant Forlánunk és egy tehetséges, de nagyjából reménytelen Zaraténk.

Amellett, hogy a nevekből pénzt csinál a klub, a megöregedő, elfáradó játékosokat pedig nem igazán akarják frissíteni, tele a keret a szintet már nem igazán megütő játékosokkal, de amíg ezek mellett voltak bevethető jobbak, addig ez most nincs így. Nagyon égető posztokra igazolgatunk, pl. Pazzini jött tavaly a borzalmas Milito helyére, de hát az olasz csatár sem az a formátum, aki cipeli a hátán a csapatot. A védelem borzasztó öreg, a tavaly súlyosan megsérült Samuel pótlására érkezett Ranocchia. Csalódás, valljuk be, nem lett, giga klubok sem figyelik, túlzás lenne azt mondani, hogy hatalmasat húztunk a leigazolásával. Védelmében annyit azért mondjuk el, ha nem is klasszis matéria, de cserének minden bizonnyal jó lesz a későbbiekben. A most nyáron érkezett Alvarez egyáltalán nem erősítés, eddig. Ezeket a kicsit félresikerült igazolásokat ez a rohamosan öregedő keret rettenetesen megérzi. Több sebből is vérzik a klub jelenlegi játékospolitikája. Egyrészről nem igazán akar költeni a klub, viszont ha mégis muszáj már valakit venni, szoros a nadrágszíj, és az adott pénzből szerzett emberek sem feltétlen a legjobb választások az adott szituációban.

A legnagyobb probléma, hogy az idő múlásával, a pénzhiány és a keret folyamatos gyengülése akár kilátástalan helyzetbe is sodorhatja a klubot. Mivel egyre kisebb a potenciál a keretben, egyre több a gyenge játékos, egyre több embert kell pótolni, és egyre több pénzt kellene költeni, hogy minőségileg is tudjon előrelépni a csapat. Nyilván lesz egy-egy nagyon méltányosan és később nagyon bejövő üzlet, de az nem lehet, hogy mindegyik igazolás bagóért jön, fű alatt és telitalálat lesz. Az viszont annál inkább, hogy mégsem jön ki belőlük az a görbe, amire bazíroz a klub. Egy-egy játékosért bizony le kell tenni a kért összeget ha újra vissza akarunk térni az elit környékére, mert ebben a keretben már nem sok van. Kb. a BL-helyezés év végére és slussz. Toldozó, foltozó igazolásokkal pedig nem lehet előrelépni, egy-egy ilyen igazolásba bele lehet nyúlni, de ez nem lehet koncepció.

Most nyáron több olyan ember szerződése lejár (Chivu, Cordoba, Muntari), akiknek már idén sem lett volna keresni valójuk a keretben, ha ár alatt is, de talán ésszerűbb lett volna elengedni őket már most, annyival is kevesebbet kellett volna költeni a pótlásukra. Ahogy olyanok is vannak, akiktől más milyen oknál fogva kellett volna megszabadulni. Militoért a tavalyi szezon után, 32 évesen, 4,5 millás fizetéssel, 2014-ig meghosszabbított szerződése mellett úgy kellett volna elfogadni a PSG 15 milliós ajánlatát, hogy csak úgy füstöl. Nem lehet, mert Milito tavaly előtt mekkorát játszott, most meg nézzük a szalagon kihagyott ziccereit és a totális indiszponáltságát. Thiago Mottával saját magunkat csapjuk be, azt hisszük, hogy ott van a keretben, de gyakorlatilag nincs. Rengeteget sérült, a keretben fontos szerepet tölt be, ezért nincs is más hozzá hasonló szintű emberünk, a szezonok felét ki szokta hagyni. Érte a Zenit ajánlott 15 millió eurót, helyére is lehetett volna hozni egy megbízhatóbb, stabilabb és fiatalabb embert.

Minimális lett a minőségi és jó teljesítményre képes játékosok száma a keretben, és túlságosan selburjánzottak a közepszerű emberek, akik már, vagy még nem ütik meg a kezdőcsapat szintjét. Meglátásunk szerint túlságosan lassan és apránként próbálja felfrissíteni a keretet a vezetőség, és ezt súlyosbítja, hogy gyakorlatilag egyik újonnan igazolt ember sem üti meg a várt szintet. Kisebb szerencse, hogy télen lehet köszörülni a csorbát, elkezdeni és előkészíteni, a nyári, most már elodázhatatlan nagytakarítást. Persze önmagában ez sem megoldás, ha a mostani középszerű és nem azonnali erősítés jellegű igazolási vonalról nem tudunk lekeveredni.