Amikor a pénz körül forog a futball

"Money, money, money, always sunny in the rich man’s world.""Money, money, money, always sunny in the rich man’s world."

A népszerű ABBA sláger refrénjét idézve feltehetjük magunknak a kérdést, vajon tényleg olyan "napfényes" minden a gazdag emberek klubok világában?

A kérdésre a választ az alábbi igen részletes összeállításban vendégszerzőnk, Géza próbálja megadni. Neve ismerős lehet a blog olvasóinak, hiszen részese volt a decemberi milánói expedíciónak.

Az egyik legnagyobb nemzetközi könyvvizsgáló cég, a Deloitte évről évre segítséget nyújt nekünk eme kérdés megválaszolásában, hisz immáron tizenötödik alkalommal jelentetik meg Football Money League néven éves pénzügyi elemzésüket Európa profi futballjáról. Azonban még mielőtt kedvenc klubunk aspektusából vizsgálnánk meg a tanulmányt, érdemes néhány fogalmat tisztába tenni, és a Deloitte módszertanát felvázolni. A nemzetközi cég nem a költségvetéseket, nem a kiadásokat, nem kitermelt nyereséget vagy halmozódó veszteséget vizsgált, hanem szigorúan csak az árbevételeket (ez nem tartalmazza a játékosok átigazolási díjait, az általános forgalmi adót, valamint az egyéb forgalmi alapú adónemeket) vette figyelembe. Magyarul és nagyon leegyszerűsítve, azt nem fogjuk megtudni, hogy ki mennyiből él és mennyit költ(het), de hogy a pénzszóráshoz mekkora piaci bevételeik állnak rendelkezésükre, és azok honnan származnak, azt már igen.

Általános megállapítás, az európai futball-biznisz még egy recesszióra hajló gazdasági klímában is képes, és képes volt számottevő növekedést produkálni. Ez némiképp meglepő, mert a témában jártas elemzők, a globális piacgazdaság egén 2008-ban megjelenő első "viharfelhők2 láttán már jóval sötétebb közeljövőt prognosztizáltak a sport, és elsősorban a profi csúcsfutball finanszírozhatóságával kapcsolatban. A borús előrejelzések a futballban nem jöttek be, különösen az első "válságévhez" (2008-2009-es szezon) viszonyítva látványos a növekedés egész Európában. Az olasz ligát 5 klub reprezentálja az elit húszas mezőnyében. A szokásos törzstagok (Inter, Juve, Milan, Roma) jelenléte nem meglepő, de idén már új belépőként (első alkalommal a Deloitte Football Money League történetében) az SSC Napolit is, mint az elegáns klub újonc tagját, üdvözölhetjük körünkben.

Figyelemre méltó a déliek jelenléte, hisz úgy tudtak betörni ebbe a szűk körbe, hogy itt még nem számolhattak az idén már jelentkező tetemes BL bevételekkel. Ez, egyes számítások szerint legalább 30-35 millió euróval fogja megdobni idei bevételeiket, és ezzel a jövő ilyenkor már akár a 150 milliós határt is átlépve, többek közt a BL-ből idén kiszoruló AS Roma-t is megelőzve, a földkerekség 15 leggazdagabb klubjai közé tudnak előrelépni az aktuális rangsorban. De térjünk is át házunk tájára, legutóbbi szezonunk az európai trendekkel valamelyest szembe menve 6%-os bevételcsökkenést hozott az azt megelőző évadhoz képest. De ugye tudjuk, az azt megelőző 2009/2010-es szezon a nagy triplázás éve, a klub egyetemes történetének egyik legsikeresebb időszaka volt, és nemcsak sportszakmai értelemben. Az FC Internazionale több mint 100 éves történelmében még soha nem kasszírozott annyi pénzt, mint a treble-szezonban, egész pontosan 224.8 millió eurót, ehhez képest a mögöttünk hagyott esztendő alatt „besöpört” 211.4 millió euró az említett minimális visszaesésen túl is minden idők második legjobb eredménye. Csak egy példa: 10 évvel ezelőtt még ennek alig több mint fele, 112.8 millió volt klubunk éves bevétele, és még az is elég volt akkor öreg kontinensünkön legjobb 10 közé kerüléshez. 2011-ben ez az ominózus 211.4 milliós inkasszó a 8. helyhez volt elég Európa vezető klubjai között, közvetlenül a Milan mögött, és közvetlenül a Liverpool előtt.

A (csúcsévhez képest) minimális visszaesés mögött 2 tényezőt említhetünk meg. Egyfelől 2010-től a Serie A is áttért a televíziós jogok kollektív értékesítésére és a bevételek központi elosztására (a korábbi gyakorlat az volt, hogy a klubok önállóan állapodtak meg a műholdas jogokat birtokló SKY és a földi digitális sugárzás joga felett rendelkező Mediaset Premium televízióival), a kollektív értékesítés pedig azzal járt, hogy hiába nőtt abszolút értékben a jogokért kapott összeg (a következő 3 évben az említett két televíziós társaságtól több mint 2.5 milliárd euró jár majd a Serie A klubjainak), a korábbi egyéni értékesítés 3 nagy haszonélvezője (Inter, Juventus, Milan) számára ez érzékeny veszteséget jelentett. Több 10 millió eurót áldozott fel a közösség oltárán e trió, de különösen a Juventus és az Inter. Számunkra ez 13.5 millió euró mínuszt jelentett. De mindezek ellenére is, Európában televíziós jogdíjakból csak Real Madrid, a Barcelona és a Manchester United könyvelhet el több bevételt mint az FC Internazionale. A nerazzurri klub, legalábbis bevételeit tekintve rendkívül "tv-függő", az ezen szegmensből származó 58%-os rátájánál a földkerekség top 20 klubja között, csak az AS Roma 64%-os aránya a magasabb. Másfelől, és ez is oka a teljes bevétel minimális csökkenésének: fájdalom, de 2011-ben nem nyertük meg a Bajnokok Ligáját. Meglepő, de a 2010 diadalhoz képest (49.2 millió eurónyi „UEFA pénzt” hozott a madridi győzelem), a Schalke elleni kínos negyeddöntős kudarc pénzügyi értelemben nem járt drámai visszaeséssel, mert tavaly még ez is hozott a konyhára 38 millió eurót. A közönségbevételek (értsd: jegy és bérleteladás) 5.8 millió euró mínuszt mutattak a 2009/2010-es szezonhoz(38.6 millió euró) képest, de ez alig több, mint egy hiányzó BL-elődöntő teljes jegybevétele, így ezen a területen számottevő változásról, akár negatív vagy akár pozitív trendekről nem számolhatunk be.

Olaszország legutóbbi BL-győztesének számára a marketing és hirdetési bevételek növelése is lehetséges kitörési pont lehet. 2011-ben ebből a szektorból 54.1 millió euró folyt be, ez 12%-os növekedés az előző évhez képest, de hogy milyen tartalékokat is rejt még ez a forrás, azt jól jelzi, hogy a Bayern München például 177.7 milliót zsebel be innen, de még a városi rivális Milan is a kék feketékhez képest majd a dupláját, 91.8 millió eurót. Az utóbbi években az Inter is számos "frontot" nyitott ezen a területen Kínától az Egyesült Államokig, még az út elején járunk ebben a tekintetben, de innen még akár több 10 millió is kitermelhető optimális esetben.

A most futó szezon már húsbavágó következményekkel járhat a klub számára. Köztudott, az UEFA ettől szezontól „Financial Fair Play” elnevezéssel új regulákat léptetett érvénybe. Az európai szövetség ezentúl különböző szankciókkal (először a 2013/2014-es idénytől) sújthatja a tetemes hányt termelő egyesületeket. Az Inter pedig a Moratti éra 16 éve alatt 1.3 milliárd euró hiányt hozott össze. Ebből a szempontból a mélypont a 2006/2007-es szezon 206 millió eurós mínusza volt, azóta az utóbbi évekre ezt a bődületes hiányt sikerült 60-70 milliós éves deficitté redukálni, de ez még mindig az UEFA és az FFP által elvárt 45 milliós limitje felett van. Van még mit lefaragni. Ahogy írtam, húsbavágó év elé nézünk, ha 2012 őszén nincs BL, az minimum 35-40 milliós bevételkiesést eredményezhet, és akkor az, hogy a 2013-as Deloitte listán már nem leszünk a Top 10-ben, egy kellemetlen mellékzönge lesz ahhoz képest, hogy a klub milyen kemény kiadáscsökkentő intézkedéseket kénytelen majd hozni nemcsak amiatt, hogy az FFP követelményeinek megfeleljen, hanem amiatt is. hogy az amúgy is törékeny pénzügyi egyensúlyát fenntartsa. A következő években kiderül, hogy akár az UEFA, akár a klubok részéről mennyire volt komoly és következetes az az elhatározás, hogy bevezetik, és az, hogy fejet hajtva elindulnak egy olyan, egyelőre még utópisztikusnak ható jövőkép felé, ahol mindenki csak annyit költ, amennyi bevétele volt.